15. Fejezet - Your life is my World

*4 nap múlva a temetésen*

Az előző pár napban anyával elintéztük a temetést. Értesítettem a barátaimat, és rám bízta anya a rokonságot is. Niallt azóta sem láttam, fogalmam sem volt miért teszi ezt. Talán megbánthattam, biztos hallotta, ahogy megkértem anyut hogy küldje el.

Gondolataim és a történtek rövid összefoglalását egy feltűnően ismerős alak zavarta meg, akivel édesanyám beszélgetett. Emlékeztetett valakire, mintha már láttam volna valahol. Elindultam feléjük, hogy bemutatkozzak az anyummal társalgó rejtélyes idegennek, mikor utamat állta néhány részvétét nyilvánítani akaró rokon. Az előtört emlékek ismét könnybelábasztották szemeimet. Mikor magamhoz tértem a férfi eltűnt anyám mellől, így már csak anyához tudtam oda menni.

A temetkezési szertartás már elkezdődött, mikor a kellős közepén az öt majmocskám állított be. A pap csak szúrós tekintettel nézett rájuk, majd folytatta. Amint behelyezték a kiásott sírba a koporsót éreztem, hogy nem látom többé. Most tudatosult bennem az a dolog, ami eddig nem. Nélküle kell leélnem a további életemet. Nagyon fájt ez az egész. A fájdalom nem is írja le igazán azt, amit érzek. Még szólt egy utolsó pár szót a pap, és lezárta a temetést. Mindenki ment a saját útján amerre csak akart. A fiúk közelítettek felém. Mindegyikük megölelt, és részvétet nyilvánított. Louis az összes galambon elcsodálkozott. Beszélgettünk még egy darabig, de végül azzal váltunk el, hogy este átjönnek, mert most stúdiózás van. Egy barna srác toporgott mellettem, gondolom arra várt, hogy rá nézzek. A szemem sarkából rá kukucskáltam, hogy lássam ismerem-e. Hát nem.

-          Szia. –köszönt felém lépve egyet.

-          Szia. –próbáltam mosolyt varázsolni az arcomra, bár eredménytelenül.

-          Őszinte részvétem. –simította végig karomat. Akarva vagy akaratlanul, de erre kirázott a hideg.

-          Köszi. –hajtottam le a fejem. Égető könnycsepp futott le arcomon, de rájöttem, hogy most nem omolhatok össze. Nem lenne senki, aki a karjaiba zárjon. Erre hirtelen meleg karok kulcsolódtak össze körülöttem.

-          Shh! Ne sírj, lesz ez jobb is. –vigasztalt kedvesen. Anyám tűnt föl a fák mögött, azzal az ismerős alakkal amint épp közelednek.

-          Látom már összeismerkedtetek a fiammal. –mosolygott a 30-as éveiben járó férfi. Két szipogás között végre sikerült bemutatkoznom:

-          Jessica Smith. Nagyon örvendek uram. –nyújtottam a kezem.

-          Óh, ugyan hagyd már… Tegezz nyugodtan a nevem Jeremy. –rázott velem kezet. Ez a név nagyon felkavart.

 Már a kapunál tartottunk, ahol egy hatalmas tölgy mögül egy kéz nyúlt a karom után és a fa mögé rántott. Felnéztem a „rablómra” aki fájó pillantás kíséretében a csípőmet fogta.

-          Mi bajod van Niall?! Miért nem kerestél 4 napig? Most sem szóltál hozzám. Tudod milyen nehéz nekem ezt egyedül végigcsinálnom? Azt hittem rád számíthatok, de úgy látom nagyot tévedtem! –könnyezett be a szemem.

-          Sajnálom Jessica, nem tudok át menni ma este. –hajtotta le a fejét.

-          Már hozzám sem vagy képes átjönni? Ennyire nem tudod elviselni a „barátnődet”? –toltam el magamtól.

-          Ezt te nem értheted! –fordult a kijárat felé.

-          Hát persze. Én mit is érthetnék?! –a hangom bár remegett kicsit, erős kellett maradjak. –Szia Niall. –mondtam halkan. Elindultam, de elkapta a karom megfordított és megcsókolt. Abban a pillanatban ellöktem magamtól.

-          Mégis mit művelsz? –választ nem adva tovább siettem.

A kocsihoz érve kissé ingerülten szálltam be. Minden szempár fura tekintettel szegeződött rám.

*At home*

A fiúk este 9 körül jöttek át egy hiányzó taggal. Meglepő vagy nem, a barátom volt a hiányzó 1/5.

-          Jobban vagy már Jessica? –huppant le mellém a kanapéra Harold.

-          Igen… Nem. –néztem rá kicsit elmosolyodva.

-          Emberek! Jessica unatkozik, Twisterezzünk! –kiáltott fel Lou a táskájából előkotorva a játékot.

Már egy jó ideje játszhattunk, mikor bejelentették a többiek hogy fáradtak. Megmutattam a fürdőt, ahova kettesével mentek fürdeni. Én megágyaztam a vendégszobákban. Épp a tusoláson már túl lévő Liamékkel beszélgettem, mikor egy hangos kiáltás hallatszott a fürdőből:
- Srácok! Louis megfogta a szerkentyűmet! –mind a hárman a hasunkat fogva röhögtünk a földön.

-          Hazudik! Ő fogdosott engem! –szaladt ki Lou a fürdőből egy szál törölközőben visítva.

-          Nem is igaz! –nyafogott vissza Harold. Kilépett a fürdőből abszolút meztelenül. Én a szemem takartam a srácok a „becsességüket”.

Sikerült rendbe tenni az ovisokat. Mindenki rendben volt és feküdt a helyén. Én még csináltam egy kakaót aztán a szobámba érve álomra hajtottam fejem. Azt sem tudom tudtam-e aludni vagy sem, mert kopogásra lettem figyelmes a terasz ajtómon. Gondoltam, hogy valamelyik állat kelt föl és kizárta magát, ezért a vendégszobához siettem. Erőteljesen berontottam az ajtón.

-          Vas Happenin’?! –Zayn kómás fejjel nézett rám. Ellenőriztem, hogy mindenki a helyén van-e. És igen. Akkor csak denevér. További jó éjszakát kívántam, majd a birodalmamba visszatérve ismét ágyba feküdtem. Pár perc múlva gitárszólóra aztán énekhangra lettem figyelmes. Lassan odasétáltam az ajtóhoz, és kinyitottam azt. Louis szaladt be a szobába onnan meg mellettem elsuhanva ki az erkélyre ezt ordítva:

-          Oh, Rómeó!

-          Louis! Gyere vissza, Harry fázni fog! –ráncigáltam vissza a házba. Óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót és odasétáltam a korláthoz.

Niall állt a gyertyákkal kivilágított udvar közepén. Teljes átéléssel énekelte a Stand Up című számot.

Miután befejezte, a gitárját le rakta a fűbe, és az ablakok mellett lévő létrán mászott föl ami az erkélyemhez vezetett. Át mászott a korláton, majd velem szemben állt meg és a kezemért nyúlt. Közelebb húzott magához, és lágyam megcsókolt. A második percben a fiúk ujjongását hallhattuk odalentről.

-          Szóval ezért volt olyan elfoglalt a szőke herceg. –öleltem magamhoz.

-          A királylánynak el kell nyerni a szívét. És vigyázni kell rá egész éjjel, ha egyedül van. –mosolyodott el.

-          Nem vagyok egyedül. A srácok is itt vannak, bár szellemileg… - gondolkodóba estem. Liam a villa birodalomban, Louis répaföldön, Harry macska országban, és Zayn a tükörszobában.

-          Már nem vagyok álmos. –dünnyögtem magam elé a szobába érve az ágyon. Niall odasétált mellém, és levette a pulcsiját, aztán a pólóját. Érzékien csókolt meg, és döntött hátra az ágyon.