13. Fejezet - Minden a régi kerékvágásban

*Zayn szemszöge*

- Legyünk csak barátok Zayn. –bökte ki kis habozás után Jessica.

- Mi?! Mégis Miért? –értetlenül rázogattam a fejemet.

- Mert nem szeretnék barátot. Vagyis inkább nem téged barátnak. Ez csak egy futó kalandnak felelt meg, semmi másnak. Bár azok után, ami történt nehéz ezeket kimondani. –vetett rám szomorú pillantást. Végül is jobb hogy most közölte, mint később mert nálam sem alakultak ki komolyabb érzések.

- Akkor barátok? –mosolyogtam rá végül.

- Igen. –ölelt meg gyengén.

- Bejöhetünk? –kopogtatott az ajtófélfán Niall.

- Persze. –vágta rá egyből Jess. Ez nagyon furcsa… eddig nem is érdekelte, most meg mióta nem emlékszik rá jobban rányomult? Hogy van ez?

- Miről volt szó? –vette fel a kérdést a szöszi.

- Semmi különös. Meg kellett beszélni valamit. –válaszoltam neki.

- Hát jó én elmegyek, meglátogatom a mosdót. –vigyorgott idiótán Ni. Pár perc múlva Holly állított be a kórterembe.

- Sziasztok! –üdvözölt minket.

- Szia, ismerős vagy. Barátok lettünk volna, csak mert nem emlékszem rád… -mondta Jess barátságosan.

- Nem! És nem is akarok barátkozni veled! –közölte lenézően és flegma bunkósággal Holly. –Niallt keresem. Hol van?

- Mosdóba ment. –válaszoltam ugyan olyan hangnemben, ahogy ő beszélt Jessicával.

- Holly! –lépett ki a mosdó ajtón Niall.

- Beszélnünk kell Niall. Én ezt nem bírom, nem tudok már rád úgy tekinteni, mint régen. Vége van, és még ma visszautazom LA-be. –ezek együtt voltak? Nagyon rosszul vagyok informálódva.

- Te tudod Holly… Te tudod akkor, szia. –mondta Niall úgy, mint akit nem is érdekel. Ez után a pár szó után fogta magát Holly és kirohant a szobából.

- Sajnálom. –szólalt meg Jessica elgondolkodva.

- Nem kell, nem túlzottan érdekel. –mosolygott Niall.

*Jessica szemszöge*

- Mert? Miért? –húztam fel a szemöldököm.

- Mert csak azért jöttem vele össze, hogy téged felejtselek, de rá jöttem, hogy nem megy. –pirult el édes mosollyal az arcán.

- Szóval te belém voltál esve? –néztem kiskutya szemekkel.

- Őszintén szólva igen. Már az első találkozásnál megfogott benned valami. –hajtotta le a fejét szégyenlősen. Erre csak mosolyogni tudtam, de megállás nélkül.

- Mit szólnál, ha újból ismerkednénk? Hiszen majd csak beugrik valami belőled. –vettem fel az ötletet.

- Ezer örömmel. –emelte fel a fejét egyenesen a szemembe nézve.

- Akkor miután kikerültem ebből az istenverte épületből, találkozhatnánk akár. –folytattam tovább mondandómat.

- Nagyszerű! –csillant fel a szeme a szőkének.

Már három hét telt el azóta, hogy bent fekszek a kórházban, azonban ma haza engednek. A sebeim szépen begyógyultak, hisz nem voltak olyan súlyosok hál’ Istennek. Niall minden nap bent volt nálam és „vigyázott rám” még aludtam. A többieknek nem volt túl sok ideje, amit meg is értek.

 Nagyon várom már a holnapi találkozót. Annyira föl vagyok pörögve, hogy csak izeg-mozog a lábam. Pontban 8-kor itt volt értem Niall kocsival, és hazafuvarozott. Behordta a csomagokat majd elkért anyáéktól holnapra. Nagyon nehezen mentek bele, mert túlságosan féltenek. A kitűzött randevú helyet már meg sem mondtuk neki, hiszen kétlem, hogy a London Eye-ra föl engedtek volna nagykorú felügyelete nélkül. Estefelé már elbúcsúztunk egymástól és leegyeztettük a holnapi napot.

Reggel a korai madárcsiripelésre keltem fel. Gondoltam áthívom Chert, hogy megbeszéljük azt a Jeremys dolgot. Pár perc múlna csöngettek. Cherly!

-          Szia szépségem! –üdvözölt három-három puszival.

-          Ne is mondd! –forgattam meg a szemeimet.

-          Mikorra jön érted a szőke herceg? Fehér lova van egyáltalán? –viccelődött Cher, erre mind a ketten elnevettük magunkat.

-          Én azt sem bánom, ha a saját hátán visz. –kacsintottam rá. A hűtőből vettem ki tojást és tejet. Megsütöttem majd egy tálra raktam. A kaja befejeztével gondolkodóba estünk mit csináljunk ma.

-          Tényleg, mi van Jeremyvel? –törtem meg a csendet.

-          Elkapták. Stockholmban van a zárt osztályon. –magyarázta barátnőm.

-          Még sajnáljam is?! –vettem flegmára a hangnemet.

-          Sajnálom, ami történt. Eléggé szégyellem magam e-miatt. –sütötte le a szemét.

-          Ne butáskodj! Nem a te hibád. –fogtam meg a kezét mosolyogva. A nap további részét a tv előtt töltöttük. Épp a One Thing ment a Music Tv-n. Ekkor ugrott be minden apró kis részlet Niallről. Pont 7-re segített elkészülni Cher. Ő elment, Niall meg jött értem.

-          Szia. –köszönt halkan.

-          Szia. –vigyorogtam rá. –Emlékszem rád. Mindenre emlékszem. –ugráltam lelkesen.

-          Most komolyan? –vigyorgott ő is. Heves bólogatásba kezdtem, küldve felé az egyértelmű választ.

-          Jessica, én szeretlek. –nézett mosolyogva a szemembe. Itt volt előttem az alkalom. Lassan közelíteni kezdem felé. A következő századmásodpercben ajkait éreztem az enyéimen…To Be Continued