32. Fejezet - Why Him?!

Átléptük a 3300 oldalmegjelenítést, ez hatalmas szó!:) Ma előre láthatólag dupla rész lesz!:) Nagyon szépen köszönjük az eddigi olvasóinknak, fantasztikusak vagytok! :D<3 Ilyet nem sűrűn kérünk, de akik eddig olvasták a blogunkat, azok ehhez a fejezethez legalább 1 komit írjanak, jó olvasást! :) <3

32. Fejezet - Why Him?!

 *Niall szemszöge*

3 nap telt el a Miranda vs. Jessica botrány óta. Szinte minden idejét Liam társaságában tölti, vagy ha nem, akkor Louisval van. Felém oda bökdös néha-néha egy 'szeretlek' szócskát, de van olyan, hogy leül mellém és beszélgetünk. Most épp' a parton ülünk. Jess egy sziklán ül és a vizet bámulja. Én Harryvel beszélgetek.


- Liaaam! Itt egy rák! -sikított föl Jessica.
- Mi a rák?! -nézett értetlenül a fürtös. -Itt nincs rák. -jelentette ki.


- Hol? -rohant oda Liam nevetve.


- Sehol, csak vegyél le kérlek. -nevetett föl és Payne nyakába dobta karjait. Lassan leemelte a srác, és ahelyett, hogy lerakta volna, elkezdett pörögni vele.


- Neeee! Hányok! Liam tegyél leee! -sikítozott Jess kapálózva.


- Oké, oké. -lerakta a gyönyörű szőke lányt, azaz a barátnőmet, és imbolyogva sétáltak a vízhez.


- Hé, jól vagy? -röhögött Liam és megtámasztotta Jesst a könyökénél.


- Igen. -csukta be Jessica a szemét. -Most már jó! -pattant el.


- Fél 6. Haza kellene mennünk nem? -kérdezte Lou a telefonját lóbálva.


- Hová sietsz? -kérdezte váratlanul Becky Josh oldalán. -Hiszen még csak most érkeztünk! -tette hozzá Josh.


- Becky! -kiáltott Jessica és barátnője nyakába vetette magát.


- Josh! Haver! -pacsiztunk le vele mind az öten.


- Mi még nem találkoztunk, Josh vagyok. -nyújtotta kezét Jess felé.


- Jessica. -mosolygott.


- Hogy kerülsz te ide? -vigyorogtam dobosunkra.


- Jöttem hozzátok, csak nem zavarok? -húzta föl szemöldökét.


- Dehogy! Ami azt illeti, jó hogy itt vagy. Lenne valami, amiről szeretnék beszélni valakivel, és hát te jó barátom vagy meg eddig mindig segítettél. Most is számítok rád. -pillantottam az előttem álló barna felé.


- Persze haver! -pacsiztunk le amolyan "titkos kézfogással".

* * *

- Hallgatlak. -ült le mellém Josh a kanapéra.
- Hát, szóval Jessicáról lenne szó... -morzsoltam ujjaimat.
- Tetszik a csaj? -húzogatta szemöldökét. -Nem rossz, nem rossz. -nevetett föl.
- Haver! Jess a barátnőm. -bokszoltam vállába.
- És akkor mi van vele? -vette föl a sörét az asztalról.
- Sosincs velem, minden idejét Liamnek adja. Kicsit aggaszt, hogy a legjobb barátomra kell, hogy féltékeny legyek. -vágtam világfájdalmas képet.
- Oh, ugyan már! Nem kellene ennyire felfújnod... szerintem csak talált egy barátot akivel jól elvan és bízik benne. Adj neki időt, vagy beszéld meg vele. -ütögette meg a hátam. - Sok sikert! -majd elment.


Nem tudtam mi tévő legyek... Annyira rémült voltam hogy elveszítem őt, hogy jobban fogja szeretni Liam Payne barátomat mint engem. Én csak szeretem és nem akarom őt elveszíteni... 

- Szia. -fogta meg egy kéz a vállamat.
- Szia, ki vagy? -nevettem föl. Nem volt ismerős sem a hangja, sem az érintése.
- Na ki lehetek? -ölelt át hátulról.

* Jessica szemszöge*

- Louis, néznél velem valami horror filmet? -másztam oda hozzá a földön.
- Miért nem nézed Niallel? -húzta föl a szemöldökét.
- Nem érdeklem őt, amúgy sem figyelne rám... -hajtottam le a fejem.
- Hé, hé, hé! Mi a baj? -emelte föl államnál fogva a fejem.
- Mostanában alig foglalkozik velem és így jön az, hogy mindig Liamet és téged untatlak. Tudom, hogy valami baja van, csak nem mondja el. Semmit sem mond el... Ez nagyon rosszul esik... -gyűltek könnyek a szemembe.
- Ránk számíthatsz! Egyáltalán nem untatsz, és biztos vagyok benne hogy Niallnek sincs baja. -mosolygott rám.
- Úgy legyen. -öleltem meg és egy könnycsepp futott végig arcomon. Aztán egyre több.
- Úr isten! Jessica, mi baj van? -simította végig a hátam Liam. Talán per pillanat ő volt az egyetlen akinek a karjaiban meg tudtam nyugodni.
 Az ölelése helyettesíteni tudta Niall ölelését, mégsem volt az igazi. Nem érdekelt, fölálltam és olyan szorosan hozzá bújtam, amennyire csak tudtam.
- Annyira szeretlek. -suttogta hajamba, majd egy puszit adott a homlokomra. - Mindig itt leszek. Louis is. -mosolygott kedvesen. Nem tudtam mire vélni ezt a pár mondatot, de úgy éreztem hosszú az éjjel és mivel amúgy sem tudnék aludni lesz időm gondolkozni rajta. Lassan elhúzódtam, oda böktem hogy "Köszönöm srácok." egy mosoly kíséretében és eldöntöttem, hogy megkeresem Niallt.

A konyhába leérve óriási döbbenet várt rám...

31. Fejezet - I'm ok!... Really...

Jó olvasást, és kommentekeet!:DDxx

* Niall szemszöge*

Reggel Jessica gyönyörű szempárjával találtam magam szembe. Fejét a párnán könyöklő kezével támasztotta, így kémlelve engem.

- Jó reggelt édes. -adott egy puszit az arcomra.

- Neked is. -mosolyogtam rá.

- Most hívott Taylor hogy hazaértek Austinnal a nagyitól. Haza kellene mennünk. -bámult maga elé. -Be szeretnélek mutatni a bátyámnak. -kapta rám tekintetét.

- Felőlem... -rúgtam le magamról a takarót.

Elkezdtünk készülődni.

Mikor kész lettem, lementem a konyhába ahol Liam sütötte a maffinokat.

- Reggelt. -böktem oda, majd egy pohárba vizet engedtem amit egy húzásra le is gurítottam.

- Meg volt a csaj éjjel igaz-e? -röhögött Payne.

- Ezt mégis honnan veszed? -néztem rá kérdőn.

- Ugyan már, hangosabb volt a csaj mint egy visító malac. -nyitotta ki vigyorogva a sütő ajtaját.

- Ne hazudj! -boxoltam vállba, majd én is elröhögtem magam.

- Mi a hahota tárgya? -jött le mosolyogva Jess a lépcsőn.

- Ujíííííí. -sipítozott halkan Liam, de ezt Jessica is hallotta.

- Ez minek készült? -vigyorodott el mikor leért a konyhához.

- Ujíííííí. -adta az ugyan olyan választ Payne.

- Oké, értelmes vagy. Mehetünk? -fordult felém barátnőm.

- Persze. -fölálltam, majd még mielőtt kiértünk volna az ajtón, Liam utolsó hangját lehetett hallani "Ujíííííí". Erre már kitört belőlem a röhögőgörcs.

* * *

- Szent szar! -kiáltott Jess,mikor sarkig nyitotta a bejárati ajtót.

- Ez, nem az aminek tűnik. -pattant le Justin a kanapén fekvő... Selenáról?!

- Úristen! Selena Gomez! -szaladtam oda visítozva mint egy őrült rajongó.

- Öh,... helo. -gombolta be farmernadrágját miközben teljesen arcába lógó haját fújta ki.

- Justin ez mi a franc?! Nincs itthon senki, te meg rámászol erre a ribancra? -háborodott föl Jess idegesen lépkedve Jus felé.

- Hé, hé, hé! - kiáltottam Jesst lefogva hátulról.

- Én mentem. -csapta be maga mögött az ajtót Sel.

- Várj már! -kiáltott Justin, majd utánarohant. Justin eltávozásával Austin jött be.

- Hát, sziasztok. Be szeretnék mutatni valakit. -lépett Jessica elé.

- Kit? -vigyorodott el barátnőm.

- Jessica, ő itt Miranda, a barátnőm. -lépett utána az igen ismerős lány. Amint felfogtam ki áll előttem, már éreztem hogy ebből hatalmas balhé lesz.

*Jessica szemszöge*

- Nagyon örvendek. -ráztunk kezet mosolyogva. Amint a szemébe néztem és eljutott a tudatomig, hogy Miranda a neve, elgondolkoztam, hogy miért olyan ismerős? Csak bámultam az ismerős fejére és futkározott a fejemben az ismerős neve, végül leesett.

- Te szemét ribanc! -adtam egy gyors pofont a csajnak, majd nem leállva, a földre kényszerítettem. Behúztam neki egyet a haját tépve mitől eltorzult arccal nézett felém, orrából ömlött a vér. Már húztam volna be a második adagot, de valaki hirtelen elkapta a kezem hátulról. Lassan fordultam meg, és Austint véltem magam mögött felfedezni vörös fejjel.

- Jessica! -rángatott le róla, de még egyet a gyomrába tudtam taposni. Teljesen összegörnyedt, és folyt a könnye. Nem hangosan, csak csendben szenvedett.

- Mit művelsz?! -ordított rám ilyennek még sosem látott bátyám.

- Az álszent barátnőd smárolja a pasimat! Csak nem vártad hogy karba tett kézzel nézem végig?! -kiáltottam vissza.

- És ezért ki kell taposni a belét? -segített Mirandának feltápászkodni.

- Baszódj meg! -gondoltam inkább Niallel foglalkozok. Odamentem, és átöleltem. Nem ölelt vissza, csak megborzadva bámult maga elé.

- Nem vagy többé a húgom! -szűrte ki Austin a száján. Lesokkolódtam. Nem volt erőm még sírni sem.

Miután elállt a csaj orrából a vér Austin inkább távozni kívánt vele. Kimásztam a kertbe és török-ülésben helyet foglaltam a kerti hintán.

- Jól vagy? -ült le mellém Niall. Nem válaszoltam, csak egy ártatlan könnycseppnek engedtem utat.

- Jessica, jól vagy? -fordított magával szembe. Nem tudtam a szemébe nézni, inkább elfordítottam a fejem.

- Jess, szólalj már meg, jól vagy?! -tette fel a változatlan kérdést Ni remegő hangon.

- Jól vagyok . -töröltem le az égető könnycseppet. - Tényleg.

- Hívjam át a srácokat? -sandított ismét felém előkapva a telefonját. Egy vállvonás is erőltető volt, így bólintottam. Pontosabban csak előre engedtem a fejem.

- Jess! Mi történt? Austin annyira feldúlt volt, hogy beszélni sem lehetett vele.- szaladt ki hozzám a nem tudom honnan jövő hugicám.

- Hosszú történet. -fújtam ki a levegőt. -Annyira jó hogy itt vagy! -öleltem magamhoz, mitől ismét bekönnyeztem.

- Sietnek. -szólt Niall. -Oh, szia. -erőltetett egy mosolyt miközben Taylor felé nyújtotta kezét.

- Szent Isten! -csillant föl Taylor szeme. -Niall Horan! -kapta a szája elé a kezét és kézrázás helyett inkább a nyakába vetette magát. - Oké, szóval szia. -próbált lenyugodni.

- Nem késtünk? -kopogtatott az ajtón Harry, majd megindult. Utána jött Lou, Zayn és Liam. Amint megpillantottam Liamet a karjaiba vetettem magam és ismét a zokogás kapott el.

*Liam szemszöge*

Csak a karomban tartottam remegő testét és mélyet szippantottam kellemes illatából amitől még a náthás is kidugul. Nem tudtam mi a baja, de biztos nem csak az ujját vágta el. Azért nem sírna így. Úgy döntöttem kiderítem, ezért bebicegtünk a házba, majd a kanapén egymással szemben foglaltunk helyet.

- Mi a baj? -kérdeztem szelíden, végigsimítva karján.

- Austinnak barátnője van. Ez önmagában nem is lenne baj, hisz örülök a boldog, csakhogy ez a lány Miranda. -törölte le lassan könnyeit.

- Úgyérted Miranda Cosgrove? -húztam föl a szemöldököm.

- Nem tudom hogy ki, csak azt tudom hogy smárolt Niallel és péppé vertem.

- Péppé? -nevettem föl kicsit. Erre ő is elmosolyodott.-Gyere ide, vadmacska. -mosolyogtam vissza és nagy ölelésre készültem, mikor épp megcsörrent a telefonom. -Várj egy percet. - elsétáltam a lépcső aljáig, majd kikapva zsebemből a telefont, Danielle képét láttam villogni a kijelzőn. Fölvettem egy hatalmas sóhaj kíséretében.

- Szia édes, láttam vagy hatszor kerestél. Bocsi de próbán voltam, de már ráérek, találkozni szeretnél? -hallottam a vidámsággal teli hangját a vonal végéről, de biztos voltam benne, hogy most le kell lombozzam.

- Nem Danielle! Én nem szeretnék veled többet találkozni! Szeretnélek elfelejteni... -közöltem egyhangúan.

- Mi? Mégis miért?! Liam Payne, ha ez egy vicc, nagyon rosszul jársz.

- Nem, ez nem vicc! Már nem szeretlek és legyen ennyi elég, sajnálom. -remegett meg a hangom, de erős kellett maradjak.

- Legalább annyit mondj, hogy van-e más? -ekkor már nem válaszoltam, csak kinyomtam és Jessicához sétáltam vissza.

- Megkapom az ölelésem? -kérdezte csilingelő hangon mire csak elmosolyodtam és megöleltem őt. Fejét a nyakamba fújta, így éreztem minden levegővételét. Lassan elengedett, és kifelé indult. A többiek nagyon elvoltak. Taylor be volt zsongva, hogy ott van nála mind az öt fiú. Zayn úgy nézett rá, mint az első nagy szerelmére. Ott tuti lesz valami -állapítottam meg.

* * *

- Akkor jó éjt. -köszöntünk el mindannyian, és már ott sem voltunk. Hűvös volt, annak ellenére hogy nyár van. Csak ültem a kocsiban és a fülemben lévő iPod fülhallgatója épp a Danielleel közös számunkat játszotta. Könnyek gyűltek a szemembe. Éreztem hogy még szeretem, és hazudnom kellett neki. Nos, hogy őszinte legyek igen, Jessica miatt.

30. Fejezet - I Love It...! I Love You...!

Kommenteket írjatok, jó olvasást. :)xx

- Sziasztok. -lépett be a hátsó kapun egy vörös hajú lány. Ennyit a meghitt, nyugalmas szép kis estéről. Azt hittem odamegyek, és belerángatom a tűzbe miközben azt ordítom: "Égj te k**va, égj!".

- Ó, szia Anabell! -köszönt oda Niall.

- Mi a francos fenét keres itt ez a liba?! -sziszegtem Ni mellé sétálva.

- Én hívtam. Ha már úgy is tisztázós nap van... -de ekkor már ide is ért.

- Helo. -böktem oda flegmán.

- Jess, figyelj, tudom hogy dühös vagy és minden okod meg van rá hogy haragudj, de kérlek hallgass meg, és hagy magyarázzam el. -nézett rám bűntudatos fejjel.

- Csak gyorsan, odaég a hús. -böktem fejemmel a tűz felé.

- Én akkor még azt sem tudtam, hogy együtt vagytok, és nekem nem is tetszik és akkor sem tetszett. -magyarázott.

- Igen?! Akkor elárulnád miért másztál rá? -kezdtem föl emelni hangom.

- Fogadás volt az egész, kérlek értsd meg! Jess, nekem igazán jó barátnőm voltál, és szeretném ha most is az lennél. Kérlek bocsáss meg, megbántam az egészet! -csóválta meg fejét kicsit könnyes szemével.

- Jó, elhiszem, de kérlek ne legyen több ilyen. -öleltem meg békülés jeléül.

- Köszönöm! -mondta hálásan, és elhúzódott.

Az este további részében nagyon jól éreztem magam. Ettünk, ittunk és hatalmas hangulat volt. Már eloltottuk a tüzet, és egy közös dalban egyeztünk ki. Anabell távozásával, rá is zendítettünk. Közös dalnak pont megfelelt a 'Momments'.

- Én nem vagyok álmos! -suttogtam Niall fülébe, miközben a hálószoba felé sétáltunk az emeleten.

- Hmmm... -harapott alsó ajkába. -Mit kellene csinálni? -csukta be magunk mögött az ajtót. Lassan oda sétált az éjjeli szekrényhez, lerakta a telefonját, majd mellém érve szorosan átfogta derekamat így szorítva magához engem. Nekem mellkasán és vállán pihentek kezeim.

- Nekem lenne egy ötletem. -vigyorodott el. Elengedett, majd a szekrényhez indult és kinyitotta azt.

- Sakkozzunk! -emelte föl a készletet. Megforgattam a szemeimet, majd kelletlenül elterültem a hatalmas francia ágyon. Mellém ült, és kémlelt. Lassan megragadtam világosbarna színű toppom alját, és addig húztam, hogy épp' ne legyen ki a melltartóm. Megragadtam fehér pólóját, és magamhoz húztam.

- Nekem van jobb ötletem. -mormogtam szinte ajkaiba, és megcsókoltam.

Megragadtam nadrágját, ami most melegítő alsó volt, és egyszerű mozdulattal lehúztam róla. A boxere úgy feszült, hogy majd' átszakadt.

- Na mit csináljak veled? -simítottam kezem combjára, majd mellkasára. Egy mozdulattal levettem a fölsőmet, így melltartómhoz is hozzáférhetett. 

Feltérdeltem, és ráültem csípőjére. Nyakát kezdtem heves csókokkal ellepni, és itt-ott egy szívásnyomot is hagytam. Erre mindig felsóhajtott kicsit. 

Melltartóm pántjánál kezdett kutatni, majd megtalálva azt, kikapcsolta és a szoba másik végéhez hajította. Ringatózni kezdtem csípőjén, mire apró nyögésekkel felelt, és megmarkolta melleimet.

Fordított a pozíción: most én kerültem alulra. Levette pólóját, és elhajította. Nadrágom gombjával kezdett szórakozni, majd sliccemmel, végül lekerült rólam az is. Kék-selyemtangámon keresztül kezdte masszírozni csiklómat.

- Ugye nem bánod ha ezt most eltávolítom? -kérdezte vigyorogva, és lassan lehúzta rólam utolsó ruhadarabomat is. - Hmm, de nedves valaki. - kuncogott, miközben mutató, és középső ujját helyezte belém. Erre hangosan felnyögtem. Lassan, majd egyre gyorsuló tempóban mozgatta ki-be és körkörösen ujjait. Mikor befejezte, ajkam és nyakam között cikázott. Most én fordítottam a helyzeten.

- Neked is van valamid nemde? -haraptam ajkamba és végighúztam kezem merevedő péniszén. Lerántottam róla boxerét, és a hasától- egyre lejjebb haladva csókoltam végig minden négyzetcentiméterét. Zihált már rendesen, így gondoltam játszok kicsit. Megfogtam szerszámát, és a számba vettem. Körbe nyaltam a tetejét, majd egyre gyorsabban mozgatva fejem letudtam az egész méretét. Mikor már nagyon remegett minden porcikája, kezemmel kezdtem számhoz veregetni.

Nem kellett csinálnom 2 percig sem, már jött is a vulkán kitörése. Erősen megmarkolta a mellette lévő párnát, majd levegővételét lassítva magára húzott. Lefektetett az ágyra úgy, hogy a lábam lelógjon, majd lemászott a földre. Csípőmtől kezdett csókolni, és itt- ott harapás nyomokat hagyni. Végignyalta lassan mindkét belsőcombomat, majd intim pontomhoz érve, erőteljesen belenyalt. Erre megugrottam kicsit, és csípőm automatikusan le-föl kezdett mozogni. 

- Ne kínozz tovább! -suttogtam pár levegővétel közt. Erre kaján vigyor ült ki arcára, és felmászott hozzám.

Maga felé fordított és fölém támaszkodott. Lassan helyezte be erekcióját hüvelyembe, és gyorsabban, ám még mindig óvatosan kezdett mozogni. 

- Gyerünk már, erősebben! -helyeztem kezem hátára.

Erőteljesebben kezdett mozogni, és durvábban. Körmömet hátába mélyesztettem, és mikor el jött az a bizonyos pont, sikítottam egyet. Mindkettőnk gerince megfeszült, és lábujjaim összeszorultak a várt orgazmustól.

Már lassabban véve a levegőt, magunkra húztuk a letornázott takarót, és egymást ölelve hajtottuk álomra a fejünket.

29. Fejezet - Part 4 - Never Forget Me... Never!

3 komment után hozom a következőt!:))xx Jó olvasást.x
 

*Louis szemszöge*

 Abban a pillanatban, ahogy Niall kilépett az ajtón, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, így utána indultam. Harold egy napozóágyon feküdt csöppet sem bánva az előző tettét. Mielőtt még Niall odaért volna, hátulról lefogtam és bármilyen erősen is küzdött, nem engedtem a szorításon. Mikor már csak-csak lenyugodott, sziszegett egyet.

- Mégis hogy van kép a pofádon, hogy bántasz egy nőt?! -ordított erősen Ni.

- Mi?! Én csak békülés ként szántam ezt, dehogy akartam én bántani! -magyarázkodott a fürtös. Most én is hatalmasat csalódtam benne. Mindig is a szerény kisfiú lapult meg benne, nem egy vadállat aki gyilkolna.

- Békülés?! Azzal akartál kibékülni hogy belefojtasz a vízbe? -jött ki Jessica is a srácokkal.

- Figyeljetek, én nem akartam senkit bántani! Nem voltam, vagyok és nem is leszek gyilkos! Lehet, hogy túl erős volt a szorításom, de nem akarnálak bántani. -könnyezett be az utolsó 4 szót Jess felé küldve.

- Igazat mond. -szólaltam föl. Lehet, hogy nem hisznek nekem, de ismerem annyira a legjobb barátomat, hogy tudjam mikor beszél a szívéből. És most onnan jött, tudom, hogy ez volt a szín igazság. Elengedtem Niallt és odasétáltam Harry mellé. Megveregettem a vállát, majd egy biztató mosollyal próbáltam jobb kedvre bírni. Sikeres! Egy kis mosoly csúszott szájára, de ismét elkomorodott.

- Akkor valóban nem akartál bántani? -lépett mellém Jessica.

- Nem. -mondta halkan és erősen megcsóválta fejét.

- Sajnálom. -jött közénk Niall is és kezet fogott barátjával.

- Mi is. -kiáltott Liam Zayn társaságában.

- Nos, ha már a tisztázásoknál tartunk, gyerünk be a házba és mindent tisztázzunk. -emelte ki Jess a minden szót és a ház felé indult. Lehuppantunk a kanapéra, és Jess máris a mondókájába kezdett.

*Jessica szemszöge*

- Az első mondatom Harryhez szólna: Soha többet ne vesszünk össze, mert nem akarok többet kibékülni így veled! -nevettem el magam, mire ő is elvigyorodott. -A következő Lou számára szól: Köszönöm hogy mellettem voltál és leszel, igazán nagyon jó barátom vagy. -öleltem meg a mellettem ülő csíkos pólós srácot.

- Én mindig királylány. -húzta szélesre a száját.

- Liam, olyan vagy mint egy védelmező édesapa. -fordultam a barna felé. - Tudom, hogy hogyha bármi bajom van, te mindig ott vagy és támaszt nyújtasz. Ez nagyon sokat jelent. -mosolyogtam rá.

- Gyere ide te! -tárta szét karjait. Odalépkedtem, és megöleltem. Mellette volt Zayn is, így őt is lerendeztem.

- Ugyan ezt tudnám mondani, csak még annyit tennék hozzá, hogy beszélhetnénk többet is. -vigyorogtam.

- Meglesz. -állt föl. -Csak nehogy rosszat gondoljanak. -nevetett egy ölelés kíséretében.

- Na igen, Niall. Én soha nem csalnálak meg, mert nagyon szeretlek. De az utóbbi időkben olyan ellenszenves voltál, hogy kicsit elhidegültem tőled. Remélem ez változni fog, legalábbis lehetne változtatni rajta. -adtam egy puszit arcára.

- Igyekszem, és mindent meg fogok tenni. -ölelt magához szorosan.

- Na erre a szép beszédre rakjunk egy tüzet a hátsókertben! -pattant föl Liam.

- Hozom a grill felszerelést. -Indult Louis a padlásra.

* * *

A tűz már javában égett, és már sült a grillezett csirke, mikor megjöttek a lányok is. Danielle és Eleanor. Mivel már megismerkedtünk régebben, öleléssel és 3 puszival üdvözöltük egymást. Mindenki partnere mellett helyezkedett el, és hallgattuk ahogyan a fiúk a Momments számot éneklik. Minden olyan szép volt és meghitt, és a finom ropogós csirke, hmmm. 

- Lányok, fiúk. Soha ne felejtsük el egymást, és emlékezzetek rám mindig, mert ti tettétek szebbé az életem. -mosolyogtam kicsit bekönnyezett szemmel. 

Az estét egy csoportos ölelés tette egésszé.

29. Fejezet - Part 3 - I Don't Know...

Következő fejezet 5 komment után várható!:) Jó olvasást! x

- Jessica! Mit hiszel?! -nyitotta tágra szemeit. - Ugye nem?! -ült ki az arcára a döbbenet.

- Becky! Nem! Ha arra célzol hogy beleszerettem, akkor nem! -vigyorogtam. Lehet, hogy nem pont így gondoltam de az a baj, hogy még én sem tudom milyen érzés kavarog bennem.

- Hál' Istennek! Már kezdtem megijedni. -tette szívére kezét. Erre csak egy nevetést erőltettem.

- Ne is lovagoljunk ezen! Hol az a kukorica? -pattant el a pulttól a szekrényekhez.

* * *

- Hát az a pali! -ordította el magát Zayn mire mindenki a röhögőgörcsöt kapta el.

- Oké srácok, nekem ez a film teljesen magas. Amúgy is haza kellene már mennem. -állt föl Becky Lou mellől, így Louis közvetlen mellettem ülhetett.

- Biztos? -húztam a számat.

- Igen, teljesen. -nevetett föl. -Sziasztok! -megölelt mindenkit és egy ajtó csapódás jelezte, hogy a délutánt barátnőm nélkül kell tovább töltenem.

- Hát ez nagy! -sipított Lou közelebb csúszva hozzám és egy "ásítás" kíséretében átdobta karját vállamon. Elvigyorodtam, majd nem zavartattam magam, az ölébe feküdtem. Niall szúrós, féltékeny tekintettel meredt ránk.

* * *

- Na ez jó volt. -kászálódtam ki Louis öléből a film végén.

- Az. -nyögte ki Niall flegmán.

- Most meg mi bajod van?! -förmedtem rá.

- Csak nem kellemes végignézni ahogy a legjobb barátom lopja a nőmet! -állt föl idegesen, ordítva.

- Oh tényleg?! És arra még nem is gondoltál hogy nekem is lehet Lou a legjobb barátom?! Ez az egyik, a másik meg az, hogy te jöttél vigasztalni az elmúlt időkben? Inkább tömted a bélpoklodat minthogy velem légy! -ordítottam vissza, miközben bekönnyeztem. - Azt sem tudom Harrynek mi baja velem. Nem szól hozzám és elkerül nagy ívekben, miközben ezt az ügyet már rég lezártuk. Tutdom, hogy te mondtál neki valamit és el sem hiszed hogy ez nekem mennyire fáj, mikor ő is fontos számomra! -vágtam hozzá a talán meggondolatlan szavakat, de ekkor már zokogtam.

- Akkor légy vele boldog! Felejts el a ők fontosabbak mint én! -sziszegte Ni dühösen.

- Gyerekes vagy tudod?! Miért baj az, ha kimondom amit gondolok, vannak igaz barátaim és nem csak veled foglalkozom? -löktem meg vállánál.

- Csak szeretlek Jess és nem akarlak elveszíteni. -vágott világfájdalmas képet. Ebben a pillanatban fölállt Harold, és a bejárat felé indult becsapva maga mögött az ajtót. Niallnek oda böktem egy " szánalmas" kifejezést, és Harry után rohantam.

- Várj már hallod! -ordítottam a kert közepére érve.

- Mégis mire?! A csodákra? Esetleg nézzem végig ahogy enyelegtek, miközben ezzel az én szívemet szakítod szét? -kiabált rám.

- Hogy mi?! Én...nem akartam. Azt sem tudom mit csináljak... Ráadásul még most Louis is.. -nyögtem ki a szavakat.

- Louis?! Ugye nem mondod komolyan hogy vele is összeszűröd a leved? -kezdett mérges lenni. Na erre mit válaszoljak? Még magamban sem tudom tisztázni az érzéseim, nem hogy nyilvánosságra hozzam...

- Nem tudom... -hajtottam le a fejem.

- Na te is szép vagy! Nem bírod ki, hogy ne menjen át rajtad egész London?! -mondta gúnyos hangnemben.

- Nem vagyok ribanc oké?! -emeltem föl a hangom.

- Akkor mégis minek nevezed magad?! Több faszt láttál életedben mint embert! -nevetett föl flegmán.

- Harold Edward Styles! Azonnal fogd be a szádat! Mindketten tudjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz, meg mi az hogy te csak... -nem bírtam befejezni a mondatot, mert fölkapott az ölébe. - Neeeeee! -sípítoztam, miközben láttam, hogy a kerti medence felé rohan. A széléhez érve nem dobott bele, hanem erősen magához fogva beugrott a vízbe. 

Míg ő följött a felszínre, én akárhogy kapálóztam nem engedett föl, a levegőm pedig teljesen elfogyott. Elkezdem rúgkapálni az oldalánál, de túl erősen fogott.

Mikor már úgy éreztem elájulok, engedett a szorításán és azonnal följöttem. Levegő után kapkodva sokkolódóan zokogtam és köhögtem egyszerre. Ő meg csak röhögött. Röhögött a markába. Hogy lehet valaki ennyire szemét, szívtelen?!

Ijedten kászálódtam a medence oldalához, ám mikor szálltam volna ki, megfogta a derekamat és bele vágott a vízbe ismét leszorítva. Megismételtük az előző folyamatot, ám most hagyott kikelni a vízből. Teljesen átázott ruhával zokogva menekültem a házba Harry elől. Liam állt az előszoba ablakában a virágokat locsolva. Azonnal odaszaladtam hozzá.

- Shhh! Mi történt? -ölelt át védelmezően a hajamat simítva.

- Harry... Harry majdnem belefojtott a medencébe. -sírtam megállás nélkül.

- Jézusom! -tolt el magától. Arcára kiült a döbbenet és az aggodalom egyszerre a dühösséggel együtt.

- Mi a baj? -sietett le Lou az emeletről a 2 sráccal oldalán.

- Harry majdnem megölte. -mondta ridegen Liam.

- Hogy mi?! -kerekedett el mindenki szeme.

- De ha most megtalálom... -tépte föl a magam után becsapott ajtót Niall.

- Neee! -üvöltöttem utána.

29. Fejezet - Part 2

A következő fejezet 4 komment után várható.:) x

Tudjuk, hogy nagyon régen nem volt rész, csak elég sok dolgunk volt, időnk meg kevés. De minél gyorsabban pótoljuk az elmaradott részeket. Komik kérdése;D <3

Jó olvasást. xx

*2 hét elteltével*

- Jessica, már hetek óta már alig eszel valamit. –förmedt rám Louis a szobába betörve. Én csak szótlanul ültem az ágyban magam előtt felhúzott térdemet összekulcsolva kezeimmel.

- Niall! Ez a te dolgod lenne, hisz elvégre a barátnőd. –kiáltott ki Lou.

- Épp eszek! –adta az alig érthető válaszát.

- Nincs semmi baj hallod, már meg volt a temetés és egy jobb helyen van. –ült le mellém az ágyra.

- De nem velem. –mondtam halkan. Louis felcsúszott az ágyon lévő helyre közvetlen mellém és átölelt olyan szorosan, amilyen szorosan csak tudott. Egy puszit nyomott a fejemre, és csendes hallgatás tört ki.

- Ugye tudod, hogy én mindig itt leszek neked? –simította hátra kócos hajamat.

- Tudom. –csúszott egy mosoly az arcomra és én is megöleltem. A mellettem lévő éjjeli szekrényemen kutatott és a telefonomat megtalálva kisprintelt a szobámból.

- Héééé! – szaladtam utána.

- Halo? Becky, gyere már át légy szíves egy kis hangulatfeldobás nem ártana. – hallottam, ahogy Lou beszél a telefonomon.

- Lou, add vissza a telefonom! – néztem rá szúrós szemnek készülő tekintettel.

-Oké,szia! *letette* 10perc és itt lesz!- vigyorgott – Jess kapd össze magad!

Fölvettem egy rövid farmernacit, egy pink-fekete csíkos toppal és egy lábujjközös fekete papuccsal, hajamat lófarokba fogtam, majd ledobtam a kanapéra nemes felem Louis mellé.

-          Hé, hozzám öltöztél. – mutatott a fekete csíkos pólójára.

-          Ez volt a cél. – vigyorogtam vissza.

Ez után elkezdte piszkálni a tökéletesen beállított hajamat, szerintem ezt a gondolatomat hangosan is kimondtam, mivel kedves barátom felkuncogott, de csak nem hagyta abba a művem tönkretételét.

-          Sziasztok! –toppant be Becky a nappaliba.

-          Szia! –álltam föl Lou mellől és megöleltem. -Tiszta víz vagy! -ugrottam el tőle miután meg érzetem ruhámon a hideget. 
- Igen, esik az eső. -rázta meg a haját.
- Többiek? -érdeklődött miután levette az ázott pulcsiját.
- Még fönt az emeleten. Zayn valami videó játékkal játszik, Liam meg szurkol neki. Niall eszik. -forgattam meg a szemem. -És Harry gépezik. -adtam a választ vigyorogva.
- Értem. Minek kellett átjönnöm? -húzta fel a szemöldökét.
- Mert Jessica maga alatt van, és fel kell dobni őt! -ugrott mellem Lou a kanapéról.
- Aha... azt látom. Csupa életvidám! -bökött vállba barátnőm.
- Na ne ezen témázzunk! Esik az eső, kimenni nem tudunk. Mit csináljunk? -húztam oldalra a számat.
- Filmezzünk! -vette fel az ötletet Becky.
- Nekem nyolc. -vontam meg a vállam.
- Srácok! Gyertek le, filmet nézünk! -kiáltott fel teli torokból Louis a lépcső aljáról.
- Itvagyoook! -ugrott Niall Lou nyakába amitől mind a ketten a földre zuhantak. Egy sor röhögőgörcs után kivette Ni a lábát Louis szájából.
- Te normális vagy?! -ordított a barna srác levakarva magáról a szőkét.
- Gyúrni kéne haver! -tápászkodott föl a földről Niall.
- Nem kéne majomkodni! -porolta le magát Lou.
- Mi történt? -jött csapatban a banda 5/3-a.
- Semmi. -morgott halkan Louis.
- Szóvaaaal, mit nézzünk meg? -lépett közelebb Becky is.
- Másnaposok 3! -ugrott elő Zayn a lemezzel a kezében.
- Oké, ti izéljétek be, addig pattog atunk kukoricát. -fogtam meg barátnőm kezét és a konyha felé húztam.
- Mivan? -dőlt a konyhapultnak.
- Baj van. -szegeztem le a szemem.
- Mégpedig? -húzta föl szemöldökét.
- Louis. -mondtam nagyon halkan és lecsuktam szemeimet.
- Mi van Louisval? -rázta meg vállam.
- Azt hiszem...

29. Fejezet - Stay Strong..

Ezért is én lennék a hibás?...

Még várok a csodákra, hogy történjen valami jó is… Lehet, hogy nekem ez a sorsom… Boldogtalannak lenni EGYEDÜL! Úgy érzem, mindenki elhagy. Talán azért mert így is van. A nap csillogó fényei  ismét szürkévé és egyhangúvá váltak. Nem láttam már egy jó ideje. Ő is magamra hagyott. Elfelejtheti az ember hogy milyen a boldogság?! Lehet még egy ilyen szerencsétlen balfasz mint én?!

Anya sem figyel rám. Apa meg már rég nem… Milyen egy szerető apa ölelése? Milyen apának szólítani valakit tiszta szívből? Erre egy ideje még csak nem is figyeltem, hisz olyan természetes volt… Odamenni hozzá, megölelni és apának hívni. Egyszerű volt boldognak lenni, hiszen mellettem volt valaki. Nem így terveztem a jövőmet. Pocsék élet nem volt a terv listámon. Napfény, öröm és boldogság volt fölírva Teljes családdal. Apa halála, és a szomorú élet a fejemben sem volt. Ilyet még csak a filmekben láttam most meg ezt kell átélnem. Megoldás meg persze hogy nincs… miért is lenne?!

Égető könnycseppek ezrei… Miért pont nekem kell ezt átélni?

Mire ezek a dolgok megfordultak a fejemben, már egy erős fogású kéz markolta meg karomat, és kihúzott a véres szobából. A ház előtt felnéztem rá, és megismertem a szőke kócos haj tulajdonosát. Niall. Azonnal karjaiba vetettem magam, nem érdekelt, hogy mit hol csinált és kivel, csak szükségem volt egy támaszra miközben azt néztem, ahogy barátnőm holtestét viszik el.

-         Én vagyok a hibás Niall! –zokogtam pólóját markolászva.

-         Ezt gyorsan verd ki a fejedből Jess! Nem okolhatod magad ezért! –ölelt magához szorosan.

-         Harold. –gyűrtem ki a számon magam elé könnyeimet letörölve. –Ezt megbosszulom, bár hogy is legyen. –szorongattam ökölbe tett kezemet.

-         Hé, ez az ő döntése volt. Nem volt kötelező ez a választás, de ő mégis ezt választotta.

-         De miért?! –tört ki belőlem ismét a zokogás.

-         Nyugodj már meg! –tolt el magától a fejemet tenyerébe emelve.

-         Miért? –suttogtam lecsukott szemekkel. Válaszként puha ajkakat találtam a számon. Annyira megnyugtatott, hogy nem is védekeztem ellene.

Átöleltem nyakát és lassan elhúzódtam. Kék szemeibe nézve megtaláltam a helyemet, és tudom, hol vagyok biztonságba: a karjai közt. Mintha a fejemben olvasott volna, kedvesen megölelt és nem engedett el egy darabig.

-         Haza kellene mennünk. –szólt Harold szipogva és könnyeit törölve egy fa mögül. Elengedtem Nit, és odasétáltam Fürtöshöz. Egy szép monokli volt alapozó alá rejtve a szeme alatt. Úgy gondoltam elfér még egy, de mégsem ütöttem meg. Tudtam, milyen rossz elveszíteni valakit, akit feltétel nélkül szeret, bár nem hittem el. Csak megöleltem és pár nyugtató szóval illettem meg. Nem ölelt vissza, csak zokogott, mint a záporeső.

-         Gyere, mennünk kell. –karoltam bal karjába, ám ő leszedte kezeimet és előre sietett gyors léptekkel.

-         Gyere. –nyújtotta ki Niall felém a kezét. Csöpp mosolyt csenve az arcomra összekulcsoltam kezünket.

-         Mi baja van? –szólaltam fel kis hallgatás után.

-         Édesem, miért kellene vele törődnöd? –hangsúlyozta ki a vele szót. Küldtem felé egy értetlen nézést, majd vállaimat megvonva fejemet a vállára hajtva sétáltunk haza.

-         Fogadd őszinte részvétem Jess. –támadott le Liam az ajtón beérve.

-         Ez ellen már nincs mit tenni. –ölelt meg közben.

-         Részvétem. –jött oda Zayn is.

-         Te vagy a hibás! –löktem el magamtól. –Ha te nem szólsz neki, most nem lenne halott. –vágtam a szavakat a fejéhez. Erre csak megcsóválta fejét könnybe lábadt szemeivel és egy „Igazad van…” –t suttogott maga elé.

-         Sajnálom királylány. –ölelt meg Lou is. Megpörgetett egyszer a levegőbe majd eltávolodott.

-         Ki kér enni? –sétált a konyha felé Niall.

-         Én! –kiáltottam utána. Hátára ugrottam, és kivitettem magam a konyhapultig. Lerakott a pultra, majd lábam közé férkőzött. Édes csókkal terítette be ajkamat, és nyakamat.

-         Nem alkalmas, ezt te is jól tudod. –toltam el magamtól. Durcás fejjel a hűtő felé fordult és kivette a téteket.

28. Fejezet - Igazság...

Lassan néztem fel Zayn válla mögött, ahol éppen megpillantottam Haroldot amint álmos kialvatlan fejjel, egy orbitális lila folttal a nyakán közeledett felénk. Gyorsan ki bújtam Zayn karjai közül, és észrevehetetlenül próbáltam eltávozni, de Harry elkapta a karom szembefordított magával. Egy égető könnycsepp gördült le arcomon.

-Elrontottuk Harry. –suttogtam elcsukló hangon. Magához ölelt.

-Én józan voltam. –próbált magához szorítani, de eltávolodtam tőle.

-Hogy tehetted ezt velem…? –kérdeztem tőle zokogva.

-Még mindig szeretlek Jess. Többet jelentesz számomra, mint egy barát. - vágott világfájdalmas képet.

-És akkor meg kell fektetned full részegen? Arra sem emlékszem, hogy ülve vagy állva csináltuk!!! –erre Zayn felkapta az addig pulton pihenő fejét, és egyből a telefonért nyúlt.

-NEEEEEEEEEE!! –ordítottunk fel egyszerre Haroldal.

-Joga van tudni az igazságot! –förmedt ránk. Ekkor a telefon már kicsöngött, kihangosította.

-Halo?- szólt bele Cherly életvidám hangja.

-Cher tudnod kell valamiről.

-Zayn, mi az, meg ijesztesz. – aggodalmaskodott a vonal másik végéről.

-Ajánlom, hogy ülj le. - adta ki az utasítás Malik.

-Ülök!- közölte a tényt Cher.

-A teljesen józan barátod, megfektette a teljesen részeg Jessicát.- világosította fel őt Zayn

-Ez nagyon rossz vicc!- förmedt rá Cher.

-Nem, ez egyáltalán nem vicc. - mondta még mindig poker face-el Malik.

-És most mit csinálnak?- kérdezte „barátnőm”

-Ijedten állnak mellettem és hallgatják a beszélgetést. – egy óriási ajtócsapódást hallottunk miszerint hazaért a „barátom”.

-Harry meghalsz!!!Mi az, hogy elmegyek itthonról haza, és megfekteted a barátnőmet?!- rontott  be a konyhába Niall.

-Ezt én is szeretném tudni! –kiabált a telefonból Cher. Niall ingerülten odalépett a fürtöshöz és behúzott neki egyet.

-Te beszélsz itt arról, hogy ki csal meg kit?!- lökdöstem hátrafelé mellkasánál.  – Ez akkor mi? – vágtam hozzá az újságot.

-Szerettelek Harold Edward Styles. - szólt bele utoljára Cherly a telefonba. Aztán már csak a vonal zúgását hallgattuk.

-Miranda? – suttogta Niall arca elé emelve az újságot.- Menj a p*csába! – mondtam halkan, és a magam mellett pihenő táskámmal kirohantam az ajtón.

* * *

*Parkban*
- Ez nagyon durva! -jelentette ki Becky, miután elmeséltem neki mindent tövéről-hegyére.
Becky egy nagyon régi barátnőm. Jó pár évig nem találkoztunk, mert elköltöztek Belgiumba, most meg vissza. Így megint együtt tölthetünk egy csomó időt.
- És hogy állsz a fiúkkal? -kérdeztem tőle kis mosolyt csenve arcomra.
- Egyenlőre nincs senkim. -felelt, és mintha Isten hallotta volna meg, egy csapat helyes srác sétált el előttünk megbámulva minket.
- Ideje ezen változtatni! -fogtam meg a kezét, és a mellettünk lévő padra letelepülő srácokhoz indultam vele.
- Sziasztok! Bocsi a zavarásért, de otthon hagytuk a telefonunkat, nem tudnátok megmondani mennyi az idő? -kérdeztem bájosan .
- Ööö... Negyed négy. -válaszolt egy szőkésbarna hajú srác.
- Oké, köszi. -fordultam meg lassan, de egy Niallhöz hasonlító gyerek utánunk szólt:
- Hé, ha már idejöttetek hogy telefon hiányban szenvedtek, és mi segítettünk, most segítsetek ti, mert két csinos csaj hiányban szenvedünk. -vigyorodtak el.
- Rábeszéltetek! -huppantam le egy barna hajú mellé.
- Nevetek is van? -fordult ki a szőke.
- Jessica és Rebecca. -mutogattam neki. -És nektek? -mosolyogtam.
- David, Adam és Billy. -mutatott először magára, a barnára és a szőkésbarnára. Kis csönd beálltával eszembe jutott egy kérdés.
- Nincs kedvetek megadni a telefon számotokat? -vigyorogtam a telefonomat előkapva a zsebemből.
- Hé, nem azt mondtad, nincs itt a telód? -nézett nagy szemekkel Adam.
- Figyi baby, kellett valami indok. -kacsintottam rá. -Na megadjátok?
- Add! -nyújtózkodott érte Billy. 
Mind a hárman bepötyögjék, és vissza adták.
- Na cicáim, nekünk mennünk kell. -tápászkodtak föl egyszerre.
- Majd hívunk! -szóltam, én is felállva.
- Szia David. -köszöntek el külön Rebecca Davidtől.
- Szia Becca! -nyomott egy puszit a kézfejére.


Már egy jó ideje sétálhattunk a parkban, mikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem, valamelyik srác az, de tévedtem. Cherly anyja volt az.

Mielőtt tovább olvasod, indítsd el! x

- Megölte magát. -halt el zokogva az anyja hangja.
- Mikor?! Mégis hogyan?! -gyűltek lassan a könnyek a szemembe.
- Fél órája találtuk meg a holttestet. Felvágta az ereit. -ordított az anyja zokogva. 
Gyorsan kinyomtam a telefont, és rohantam ahogy csak tudtam. Becky meg utánam. Cherlyék háza elé érve, még egy rendőr, mentő vagy hullaszállító kocsi sem állt. Azonnal feltéptem a bejárati ajtót, és a barátnőm szobájába indultam. Mindenhol vér, vér és vér. Lehuppantam mellé és a fejét az ölembe téve hullajtottam rá könnyeimet. Percenként megnéztem az ütőerét, hátha még él... Nem élt. Elveszítettem a születésem óta legjobb barátnőmet. 
A kezében egy vérrel ellepett fényképet vettem észre.Én és Cher voltunk rajta miközben vattacukorral etettük egymást még suli időben. Megfordítottam, és láttam, hogy a háta tele van írva.

"Nos, gondolom ezt most valaki megtalálta és el fogja olvasni. Remélem Jessica kezébe is kerül majd, mert legfőképp ez Neki szól:
Jessica, mindig nagyon jó barátnőm voltál, számíthattam rád. Sajnálom, hogy én már nem tudok neked támaszt nyújtani, de túl gyáva vagyok az élethez. Igen, lehet ez most elég vicces, hogy a nagyszájú, belevaló csaj padlóra került. Nem rád haragszom, ugyan miért is haragudnék?! Hanem Harryt hibáztatom. Nem félek leírni, hiszen ártani már úgy sem tud nekem. Csak annyit szeretnék kérni, hogy mondd meg neki, hogy én tényleg szerettem. Egy percig sem szabad magadat hibáztatnod, hiszen nem tudtál semmiről. Köszönök mindent neked és Harrynek is. Anyának és apának mondjátok meg, hogy szerettem őket. Köszönöm hogy mindenben támogattak és felneveltek. Bocsánatot kérnék azért, amiért makacs és néha szemtelen voltam... őszintén sajnálom.
Eszekbe se jusson órákig zokogni miattam, nem szeretném onnan fentről nézni. A srácoknak is megköszönném azt a sok-sok együtt töltött percet. Ti mutattátok meg, milyen is igazán jól érezni magam. Bocsánat ha valaki csalódott bennem, a rosszat akaróim pezsgőt bonthatnak ;)
Most lassan mélyre nyomva a kést végighúzom a karomon. Nem mondom, hogy nem fáj, hiszem úgy érzem, hogy mindjárt szétrobban a karom. Véres kezemmel a plüssmackót ölelem, amit Jessicától kaptam 4. születésnapomra. Nehezen veszem a levegőt és már nem érzek fájdalmat. Inkább álmosságot, úgyhogy most párnára hajtom a fejem és elalszok. Örökre."

Ahogy elolvastam a sorokat elkezdtem ordítani:
- Cherly! Miért?! Miért hagytál itt?! -zokogtam megállás nélkül. Véres volt mindenem. A ruhám, a testem és a kezeim. A hajam össze-vissza állt, pont olyan helyzetben térdelve, mintha én tettem volna ezt. Ekkor belém ütött a bűntudat: Ha tegnap nem iszom magamat sárga földig, most nem kellene a legjobb barátnőmet is holtan a karomban tartani...