9. Fejezet - Ebből mi sül ki?

-         Segíthetek? –kérdezte egy kigyúrt biztonsági őr mikor beértünk az ajtón.

-          Igen, Jeremy Fullonnal szeretnénk beszélni. –jelentette ki Hazza komolyan.

-         Kövessenek. –indult meg a pankrátor fazon. Egy kis folyosón át, jobbra, ballra, egyenesen, ismét jobbra, ballra, egyenesen, végül balra fordultunk. A legutolsó 485. cella előtt állt meg.

-         Egyszerre csak egy. –világosított fel „idegenvezetőnk”

-       Jessica. Menj, megvárunk idekint. Bólintott majd kinyitották a sűrű vasrácsos ajtót. Nem sokat habozva betért rajta.

*Jeremy szemszöge*

Épp Jessre gondoltam és arra, hogy hogy lehettem ekkora barom, amiért ezt tettem vele. Ajtónyikorgásra lettem figyelmes. Túl sötét volt, nem láttam ki áll az ajtóban ezért felkeltem és a titokzatos alak felé sétáltam.

-         Jeremy! –ugrott a nyakamba Jessica. –Én annyira sajnálom, hogy nem hittem neked. Szertlek, bocsáss meg. 

    Miattam vagy itt… miért tetted ezt?! –könnyezett be Jess szorosan átkarolva engem.

-         Mert szeretlek! Nem érted Jess? Ölnék érted. Mindent megtennék, hogy visszakapjalak. –szorítottam gyengéden. Szavakkal nem lehet elmondani hogy mit érzek én iránta. Csak az enyémnek akarom tudni és soha többé el nem engedni.

-         Csak annyit tegyél meg hogy többé ne törd össze ilyen alattomosan a szívemet. –fogalmazott túl költőien a szőkeszépségem. Válaszként csak lágyan csókoltam puha méz édes selymes ajkait.

-          Szeretlek! –súgtam a fülébe.

-          Én is. Nekem mennem kellene, mert a fiúk kint várnak, ők hoztak el. –adott egy puszit az arcomra és még egyszer magához szorított. Bánatos fejjel néztem ahogy kisétál a vasrácsos ajtón azt meg ismét rám zárják. A 1D-től a Gotta Be You-t kezdtem énekelni halkan és ábrándoztam.

*Jessica szemszöge*

Jeremytől kiértve, Zayn biztonságot nyújtó ölelésében húztam meg magam.

-         Na, mi volt? –kérdezte Zayn visszaölelve.

-         Kibékültüünk! –visítottam mellkasába. Fölnéztem, és nagy barna, mosolygó szemeivel találtam szembe magam. Képtelen voltam ellenállni… Én is elmosolyodtam mosolya látván.

-        Akkor ti most megint együtt? –kérdezte közömbösen Harry.

-        Igen. –vigyorogtam mindenkire. Majdnem mindenki mosolygott, kivéve Niall.

-         Gyerünk haza. Nincs otthon senki. Gondolom Harryék tudják az utat. –céloztam a szimatmunkára és rákacsintottam. Erre csak egy éles vigyort kaptam Harrytől.

-         Gyere. –nyújtotta felém Zayn a kezét. Összekulcsoltam, mint a szerelmesek és így ballagtunk kifelé.

*45 perc múlva*

Érezzétek otthon magatokat. –invitáltam be őket a házba.

Van esetleg kaja, amit villával esetleg az nélkül tudnék enni? –kérdezte Liam.

 Kihúzta az egyik fiókot, de nem talált semmit. Gyorsan összedobtam öt szendvicset és mindenkinek átadtam. Fél 3 körül járt az idő. Bejelentettem, hogy álmos vagyok. Elbúcsúztam és a szobám felé vettem az irányt. Zayn hangját hallva, hogy ő is elköszön elmosolyodtam.

-          Aludhatnék veled? –pislogott rám. Elnevettem magam majd bólintottam.

-          Ott a húgom ágya. Csak meg ne tudja, hogy Zayn Malik aludt benne, mert az lesz az ő szenthelye. –forgattam nevetve a szemem.

-          Csak nem fan? –vágódott be Taylor ágyába.

-          Áh, dehogy! Végülis… csak a nap 15 órájában hallgatunk One Directiont. –kapcsoltam le a villanyt. Bemásztam a nagy franciaágyamba, és kényelmesen elhelyezkedtem.

-         Jess, a botrányt kizárva, nagyon jó volt ma veled lenni. –suttogta tisztán hallhatóan.

-          Jajj, most felhoztad. –tettettem a sírást.

-          Nyugi, megoldódik ez is. –éreztem a kezét a fejemen, majd őt magam mellett.

-          Ugye nem bánod? –tette magára a paplanom egyik felét. Fordultam egyet, hogy vele szembe legyek. A sötétben is láttam ragyogó szemeit. Közeledni kezdett, már épp hogy pár centi szakított minket el, mikor észhez tértem.

-         Nem szabad! Jeremyvel most békü… -ajkait az ajkaimon éreztem. Tudtam, mit csinálok mégsem ellenkeztem. Vad csókmenet vette kezdetét. Zayn úgy ölelt magához, mintha már 100 éve erre a csókra várt volna. Lassan elhúzódtunk egymástól.

-        Fantasztikus. –néztem mélyen vágytól lángoló barna szemébe.

-         Te vagy fantasztikus. –csókolt meg ismét röviden.

-         Ez hihetetlen. Most csalt meg a pasim erre én őt. –elhallgattunk. –Mégsem bántam meg. –vörösödtem el. Még jó, hogy a sötétben nem látta. Lassan közelített felém, majd megállt az arcom előtt arca. Becsuktam a szemem, és vártam a következményeket. Forró csókokat éreztem nyakamon, majd vállamon. Olyan érzés öntött el, mint mikor Jeremyvel történt legelőször. Felfelé tért a vállamtól majd ismét ajkaimmal játszott. Édes volt, mint a forró csoki, amit nagyi csinál karácsonyra. Ismét levegőt hasított köztünk.

-          Mi lesz, ha megtudja Jeremy? –kérdezte zihálva.

-         Attól nem kell tartani. –válaszoltam halkan.

-         Veled szeretnék lenni Jess. A barátnőmnek és az enyémnek mondani téged. –simította végig a kezét arcomon.

-          Ugyan így érzek Zayn. Csak mit mondanának rád?! Egy senkivel állsz össze? –folytattam volna, de nem hagyta.

-          Senki?! Ugyan már Jessica! Számomra nem vagy senki. Te adod a napfényt az életembe. –beszélt lelkesen.

-          Zayn… azt hiszem… azt hiszem, szeretlek. –néztem le a párnára. Fölemelte az állam, és gyengéd csókot nyomott a számra.

-          Jessica Smith. Lennél a barátnőm? –hajolt fölém.

-         Zayn Malik. Lennék, ezer örömmel. –magamra húztam és annyira szorítottam amennyire csak lehetett. Egyenletesen mozgott ajkunk egy-két levegővételnyi szünettel.

-         Szeretlek. –súgta alig hallhatóan a fülembe. Válasz ként csak megcsókoltam olyan szenvedéllyel, amilyennel csak tudtam.

-          Aludni kellene. –szólaltam meg egy idő után.

-          Aludjunk. –nyomott egy puszit a homlokomra.

-         Jó éjt hercegnőm! –mosolygott édesen.

-         Jó éjt hercegem! –bújtam oda hozzá. Így aludtunk el, egymás karjaiban.

Reggel nagy csörömpölésre és kiabálásra keltem. Oh ne! Anyáék hazajöttek….