1. fejezet - nem egészen így képzeltem el ...

Jessica Smith vagyok. 17 éves, Londonban élek a családommal.

Apám Bryan Smith, anyám Angela Lowhart. Két testvérem van: egy 19 éves bátyám Austin Smith és egy 15 éves húgom Taylor Smith. A Laugh Schoolban tanulok, ahová a húgom is jár.

A szüleink kissé rövid pórázon fognak minket, így mind a hárman szinte kitűnő tanulók vagyunk. Az is hatalmas csoda volt, hogy a 16. szülinapomra egy fekete Range Rovert kaptam. Persze ennek is meg vannak, a hátrányai mivel a hugicát minden reggel hordozhatom suliba. Követeli, hogy az ő CD-jét szátsszuk le még oda nem érünk. Marha nagy szerencsémre, mondhatom szereti azt az öt nyálas lúzert, a One Directiont. Minden reggel arra az egy számra kelünk: One Thing.
Ez is épp egy ilyen reggel volt.

- Taylor! –kiabáltam idegesen a párnát a fejemre húzva – Kapcsold ki de azonnal!

- Máris. –engedelmeskedett kómásan, majd kinyomta az ébresztőt.

- Hogy vagy képes elviselni ezeknek a hangját? –értetlenkedtem miközben a fürdő felé vettem az irányt.

- Pofa be! –csapta be az ő fürdő szoba ajtaját.

Gyorsan megcsináltam a hajam lokniba, halvány sminket tettem fel, majd a szekrényemben kotorásztam. Egy fekete farmer mellett döntöttem, féloldalas fehér lenge pólóval és egy rózsaszín kicsit magasabb sarkú cipővel. Miután kijelentettem, hogy kész vagyok, lebattyogtam a lépcsőn a suli táskámmal majd Taylor után kiáltottam. Nagyszerű! Anyáék megint nincsenek itthon, állapítottam meg. Leültem a nappaliban egy székre, majd mély gondolkodásba estem.

- Indulhatunk? –vettem észre magam mellett Taylort.

- Persze. –mosolyogtam

Amint kinyitottam az ajtót, a kellemes, meleg napfény simította végig arcomat. Beültünk a kocsiba, a One Direction „társaságában” , majd elindultunk. A suli parkolójában már vártak a barátaim. Nate, Anabell, Daniell és Cherly. Kiszálltunk, majd három puszival köszöntünk el a húgommal egymástól. Ugyan ezzel a köszönéssel üdvözöltem a többieket is egy ölelés kíséretében.

- Figyeleeem! –ugrált Cher vigyorogva. – Holnap One Direction koncertre megyünk. Meg van az öt jegy, ellenvetést nem tűrök, mindenki jön. – a mindenki szót kihangsúlyozta, és gyorsan hadarta végig nehogy közbe szóljon valaki. Végignéztem a többieken majd láttam, hogy mind a hárman elfehéredtek és gúnyos arcot vágtak csakúgy, mint én.

- Ha ez neked annyira fontos, elmegyünk. –tettem a vállára a kezem.  –Igaz srácok? –néztem körbe.

- Hát hogyne. – mondták elkeseredve kórusban.

- Nagyszerű! Most menjünk órára, mert elkésünk. –sürgettem őket.

A nap elég gyorsan véget ért, mivel hazaérésem után el is aludtam így reggel keltem fel. Kapkodva össze szedtem magam, majd elindultam Taylorral iskolába. Nem szóltam neki a koncertről, nehogy megharagudjon rám, azonban a többiekkel és anyáékkal megbeszéltük, hogy egyből iskola után oda tartunk majd, így nem tudom haza hozni Tayt.

- Sziasztok! –ugrottam a többiek nyakába miután kiszálltunk.

- Na, ki várja a koncertet? –kérdezte Cherly izgatottan. Óvatosan oldalba böktem Anat, ő meg a srácokat.

- Mindenki! –tettettük az örömöt.

- Jajj de jó. –mosolygott Cher.

Legalább olyan gyorsan telt el a délelőtt, mint ha időgépben ültem volna. Nem díjaztam, hogy erre a koncertre elráncigálnak, de Taylorra gondoltam, hogy legalább neki szerzek egy autógrammot. A suli előtti padra ültem ki és vártam a többieket. Nem sok idő te el és máris jöttek nevetgélve egy csapatban. Ám valami furcsát vettem észre… Anabell és Nate összekulcsolt kézzel érkezett.

- Miről is maradtam le? –vigyorogtam élesen miközben szőke kissé hullámos hajamat hátradobtam.

- Nem sok mindenről. –mosolygott Ana. – Ma szünetben szerelmet vallott és feltette a nagy kérdést. Természetesen igent mondtam. –bújt újdonsült barátjához barátnőm.

- Hát gratulálok, legyetek boldogok sokáig. –öleltem meg mindkettőjüket.

- Induljunk már! –aggodalmaskodott Cherly. –12:15 van… Le fogjuk késni. –Húzott maga után majdnem mindenkit. A kocsimmal mentünk, így el kellett gyalogolni a suli parkolójáig, ami kb. ötpercnyire volt. Beszálltunk, majd a Cher által megadott címen követtem az utat. 20 perc kocsikázás után kiszálltunk. Hatalmas tömeg volt, visítozó lányokkal. Mi a 2. sorban kaptuk a jegyeket és befészkelődtünk. Mindenki izgatottan várta a koncert kezdetét furcsa módon engem is beleértve. Nem értettem mi van velem… én nem is szeretem azokat a mitugrászokat.

- Hello London! –kiáltott a színpadról egy szőke (megjegyzek talán kicsit helyes) srác. Utána szaladtak fel a többiek:egy fekete rövid hajú, két barna egyenes és egy barna göndör. Először a One Thinget játszották majd a Tell Me A Lie következett nem utolsó sorban a What Makes You Beautiful. Ezt a számot kifejezetten élveztem.. mintha megszerettem volna őket, melegség járt át. Végig azt a szőkét figyeltem és vele együtt énekeltem.

- Akinek van VIP jegye, az a színpad mögötti fülkében sorakozzon. –szólt a göndör, majd ő is levonult a színpadról.

- Siessünk! –mondta Cher. – Nekem, Anabellnek és Jessicának van belépőnk. Várjatok meg a kocsinál. –adta az utasításokat a fiúknak. Miután biztosra vettük, hogy olyan-e a jegyünk amilyen, elindultunk a nagy bódé felé. Nem voltak sokan… gondolom drága lehetett a jegy.

- Figyelj Cherly. Nagyon élveztem ezt az egészet. Őszintén. Köszönjük, hogy megadtad nekünk ezt az élményt. –mosolyogtam egy sort majd megöleltem utánam Ana is. Amíg lezajlott az érzelgős jelenet már ott is voltunk. A göndör és a fekete egy-egy puszit nyomtak Cher arcára, és megölelték őt. Abban a pillanatban össze is esett.

- Jézus! –kiáltottam föl. – Írjátok Cherly Robinson névre az autogrammot. –szólt Ana a srácoknak. Firkáltak egy kicsit, majd odanyújtották egy mosoly kíséretében.

- Vidd a kocsiba. Mindjárt megyek én is. –lökdöstem Anabellt a kijárathoz.

*Harry szemszöge*

- Rendbe jön? –aggódtam szokás szerint.

- Miért ne jönne rendbe? –bökte oda flegmán a csinos szőke „rajongónk”.

- Ööö..Niall Horan. –nyújtotta a kezét elpirulva szívtiprónk. Hm, ez nem vall rá…

- Jessica Smith. –mosolygott a lány és kezet rázott vele. Úgy láttam nem nagyon ismer minket.

- Harry Styles. –mondtam udvariasan majd egy puszit adtam kézfejére. Elpirult, ezen csak nevetni tudtam.

- Liam Payne vagyok. - mosolygott és megölelte.

- Szia. –válaszolt halkan és szerényen.

- Zayn Malik. Hello. – vigyorgott.

- Nemáár. Megint én vagyok az utolsó!? –duzzogott Lou. –Louis Tomlinson. –mosolyodott el végül.

- Hehe. Örülök a találkozásnak. –vigyorgott. –Na és mit kap az utolsó VIP vendég? – mosolygott ellenállhatatlanul.

- Egy dalt, amit gondolunk rólad, 3 közös képet az össze taggal, mind az ötünkkel 30 perces beszélgetést és annyi autogrammot amennyit szeretnél. –olvasta fel Zayn a papíron felsoroltakat.

* Jessica szemszöge*

- Ez nagyon jól hangzik. Akkor. Kérek 2 autógrammot mind az ötötöktől. Az egyiket nekem, a másikat Taylor Smithnek. – mondtam szerényen és eléjük nyújtottam 2 One Directionos nagy posztert. Mindenki magánál írta alá.

- Tessék parancsolni hölgyem. –mondta Louis túlzásba vitt udvariassággal. Elnevettem magam majd elvettem tőle a posztereket.

- Szóval… Ki kezdi velem a beszélgetést? –vigyorogtam a Colgate mosolyomat kivillantva.

- Én! – kiáltott Niall szuperszonikus sebességgel.

- Oké. –nevettem el magam. Bevezetett egy kisebb helységbe, ahol egy asztal volt és két fotel egymás mellett. Leültünk.