25. Fejezet - Are Breaking My Heart... You Don't Care?

Figyelem!!! A következő rész min. 3-4 komment után érkezik!!!

Mikor beértünk a házunkba, Boo Bear csakolyan furcsán nézett a pucér testemre, mintha űrlényt látott volna.Csöppet sem szégyellve magam besétáltam a szobámba, majd mintha akkor keltem volna fel, elkezdtem felöltözni.

Kopogást hallottam kintről, aztán Lou kukucskált be parányi résre tárva az ajtót. Miután meggyőződött arról, hogy fel vagyok öltözve, lassan besétált.

- Mesélj, mi történt és kivel? -huppant le mellém az ágyra.

- Semmi nem történt és semmi közöd hozzá. -válaszoltam, miközben a pólóm húztam magamra.

- Hogy-hogy nem történt semmi? Ez nem rád vall Haro...

- Piros taxi, Mikulás, véres ünnepek. -vágtam szavába Cherly kifejezéseit idézve.

- Nem értem. -biccentette oldalra a fejét.

- Menstruáció. -közöltem vele nagyon lassan.

- Hát ezt be szívtad Haz! -terült el az ágyamon röhögve.

- Pofa be! -vágtam hozzá a tőlem legközelebb eső párnát. Kis bunyó után ismét szóba kezdett:

- Arról lenne szó, hogy ma engedik ki Jesst a kórházból,de nagyon nem akar otthon aludni. Fél, egyedül van vagy mit tudom én. Szóval, az a lényeg hogy 2 éjjelt itt töltene viszont csak a te szobádban van vendégágy. -magyarázta Lou.

- Miért nem alszik Niallel? -kérdeztem én is felülve az ágyon.

- Nem lesz itthon. Haza utazik Írországba a szüleihez és tudod, hogy nem szereti ha a jelenléte nélkül vannak a birodalmában. - adta az egyértelmű választ.

- Miért nem megy vele? -faggatóztam tovább. Igen, minden lehetséges szempontot végignéztem magamban, csak hogy ne legyen itt.

- Harold! -kiáltott rám Louis. -Nem kibírod, hogy egy légkörben vagy vele? Miért utáltad meg hirtelen? -válaszomat meg sem várva fölállt, és kisietett a szobából.

Dehogy utálom! Hogy is tudnám utálni?! Csak mintha ugyan azt érezném folyamatosan, mint amit az első perctől éreztem. Akkor sem tudtam beazonosítani az érzést, ahogy most sem. De annyit tudok, hogy napról-napra csak erősödik bennem. Cherly olyan, mint egy igazán jó barát: fontos számomra, de ez nem szerelem. Viszont Jessica iránt nem csak baráti szálak fűznek...

*Jessica szemszöge*

- Viszont látásra! -köszönt el tőlünk a nővér kijárat melletti főpult mögül.

- Viszlát! -mondtuk egyszerre Niallel, majd a kocsihoz vettük az irányt. Közvetlen a kocsi mellett egy újságos bódé támolygott piciny fa lábain. Egy kép kiütötte a szemem, így oda mentem és megvettem az öreg bácsitól újságát.  Beledobtam egyik táskámba, nehogy meglássa Niall. Beszálltam a kocsiba és már suhantunk is. 

Igyekeztem közömbös lenni vele, és nem mutatni hogy az előbb látott címlapszoritól, szinte romokban hevert még mindig érte ketyegő szívem.

Megérkeztünk.

Ni leparkolt az 1 hete nem látott házunk előtt, és segített bevinni a cuccaimat.

- Kösz. -böktem oda neki mikor beért a szobámba a táskáimmal. Lerakta a szekrény elé, és mögém sétált.

Átölelte a derekamat, ám én reflex szerűen bontottam le magamról. Besétáltam a fürdőbe, hogy megnézzem hogy festek. Mielőtt el jutottam volna a tükörig, Niall elkapta a karom, és magával szembe fordított. Közeledni kezdtek kívánt ajkai, de nem volt szabad engednem a kísértésnek. Bombaszerűen robbantam ki karjai közül és kifejezéstelen arccal kimentem a helységből.

- Mégis mi bajod van? -förmedt rám Ni.

- Mi lenne? -válaszoltam enyhe flegmasággal hangnememben.

- Elegem van belőled oké?! Jobb ha most elhúzok. -fogta a pulcsiját és egy ajtócsapás jelezte, hogy elment.

Nem tudom mit tegyek. Hogy mi a helyes és mi nem... Hangosan zokogva rogytam le a földre. Egy ismerős érintés nyugtató hatását éreztem két vállamon.