21. Fejezet - Weight On My Heart

~Nem, nem hagyhatsz most magamra! Ilyen állapotban nem! –suttogtam az ajtóban állva.

-          Sajnálom, el kell, menjek. A banda sorsát kockáztatnám vele. –hátrált Niall a járdáról. Abban a pillanatban egy hirtelen jövő kamion szélvédője szétvagdosta szerelmemet. Azonnal segítségére siettem, és ordítottam, mindezt hiába. Niall fejét apró húscafatok és vértócsa vette körül.

-          Neeeee! –fogtam meg a testétől félig elvállt kezét.~

A kora reggeli madár csiripelése járta be az egész szobámat. Verejtékezve és levegővételemet lassítva ültem fel az ágyamban. Az ágyammal szemben lévő fali órám 6 óra 15 percet mutatott. Eldöntöttem, felhívom Cherlyt és plázázunk egyet. Niall már egy hete elment, és iszonyúan hiányzik. Minden este felhív, és elújságol mindent, ami aznap történt, hol voltak, kikkel találkoztak. Azonban nem érinthetem, nem csókolhatom meg és ez borzalmas…

Lementem, meg reggeliztem, de úgy éreztem kár volt. Szinte abban a percben, mikor befejeztem rohanhattam a mosdóba és minden kijött belőlem. Lehúztam a wc-t és kezet mostam. Felnéztem a tükörbe, megállapítottam: sápadt vagyok. Visszahajoltam a vízhez, lemostam az arcom majd ismét a tükörbe pillantottam. Justin az ajtófélfának támaszkodva figyelt. Úgy megijedtem, hogy megugrottam.

-          Mit keresel itthon? –kérdeztem miközben az arcom és kezem törölgettem.

-          Szabad hetem van. Ilyenkor itthon vagyok. Anyukádtól jöttem. Értesített, hogy 5 napra el kell utaznia munka ügyben. Kért, hogy szóljak neked. –magyarázta még mindig helyzetét nem változtatva.

-          Remek! És Jeremy? –érdeklődtem a telefonom után kutatva a tegnapi farmerembe. Ismét jött a rosszullét.

-          Ő Kanadában van, mert a barátja édesapja meghalt aztán… Jézusom! Jól vagy? –sietett mellém miután kidobtam a taccsot.

-          Igen, csak ne nézd! –utasítottam, de mintha el sem hangzott volna, ott maradt és nyugtatás képp a hátam simogatta. Lassan felkeltem a wc kagylótól, azonnal fogat mostam, és a telefonom után kapva tárcsáztam Cherlyt.

*Halo? –szólt bele álmosan barátnőm.

- Ide kell jönnöd! Kísérj be a kórházba kérlek. –gyűltek lassan a könnyek a szemembe.

*Jess, jól vagy? –ijedt meg.

- Csak gyere ide és siess! –ezzel le is tettem a telefont.

Fél órán keresztül a kanapén ültünk és beszélgettünk Justinnal. Nagyon kedves, és figyelmes fiú. Már rég fel voltunk öltözve, csak Cherly hiányzott.

-          Bejönnél te is velünk? –kérdeztem kiskutya szemekkel.

-          Persze. –ölelt magához pont úgy, ahogyan Niall tenné. Ez jól esett, de kicsit meg is ijesztett. Biztonságot és vigasztaló nyugalmat sugárzott egész teste, ahogy körbezárta enyémet.

Egy darabig így lehettünk, mikor Cher rontott be a házba. Justin még egyszer megsimogatta a hátam, aztán lassan elengedett.

-          Induljunk. –álltam föl helyemről. Jus követte példámat, majd pár percen belül a kórház várótermében találtam magam. A nőgyógyászati osztályon.

-          Nyugalom. –szólalt meg mellettem Justin

-          Félek! –szorítottam meg kezét.

-          Semmi baj nem lesz! –biztatott továbbra is.

-          Jessica Smith! –szólt ki egy középkorú férfi a világoszöld ajtóból, egy mappával a kezében. Fölálltam, majd barátnőm támogatásával besiettünk az ajtón.Mielőtt tovább olvasod, indítsd el!:)

 Az orvos megkért, hogy vegyem le a pulcsim és a pólóm, aztán feküdjek le az emelt háttámlás ágyra.

 Egy mikrofon alakú zselés végű valamit fogott a kezében, és a hasamra illesztette. Mellette egy monitoron minden képrészletet lehetett látni a hasamból. Én inkább lehunytam a szemem, és Cherly kezét morzsolgattam idegességembe.

-          Kisasszony, közlöm önnel, hogy pozitívak az eredmények. Ön terhes. –mondta az orvos vegyes arckifejezésekkel.

-          Hogy tessék?! –ugrottam föl az ágyról. Cherly arcára kiült a döbbenet. Az orvos odaadta a papírokat és távozott. Mi is kimentünk Justinhoz. Sokkolódva kísértek ki a kocsihoz. Beültettek, és faggatni kezdtek.

-          Mégis mikor történt? –értetlenkedett Cherly.

-          Már lassan 2 hónapja. –válaszoltam erőtlenül.

-          Megtartod? –kérdezte Justin lassan beindítva a motort.

-          Nem tudom, egyelőre még Niallnek sem szólok. Előbb nekem kellene feldolgoznom. –magyaráztam a többieknek. Nem túl sok idő múlva haza értünk. Cherly is otthona felé vette irányát. Justin betámogatott a házba, és leültetett a kanapéra.

-          Hogy érzed magad? –hozta a pohár vizet a hányinger elleni gyógyszerrel.

-          Nem túl jól. Fogalmam sincs, mit tegyek. –bambultam magam elé.

-          Meg fogod vagy fogjátok oldani. –mondta kis lefelé eső hanglejtéssel. –Tudod, mióta megláttalak úgy érzem valami megváltozott bennem. A nevetésed egyszerűen megbabonáz, és azt hiszem, teljesen beléd estem. –tette le a vallomását a velem szembe ülő barna hajú srác. Szemeiben, reménytelenséget és csalódottságot láttam. Jobbnak láttam nem válaszolni, inkább a szobámba mentem fel. Magamra zártam az ajtót, és remélve, hogy egy kis nyugalmat találok nekidőltem annak. Ebben a percben megcsörrent a zsebemben a telefon. Előhorgásztam, és megnéztem a kijelzőt amin Niall neve villogott.