Over!:)

Nos, eddig tartott ez a kis történet. A további történéseket mindenki fantáziájára bízom ;D

Köszönöm a kitartó olvasóknak, így végül meg lett a 4000 oldalmegjelenítés.:) Szuperek vagytok!:) A dicsérő és biztató kommenteket külön szeretném megköszönni, nagyon jól estek!<3

Akit esetleg érdekelne, van egy új blog, amit most kezdtem el. Remélem megmaradnak az olvasóim!:D

Katt erre a címre:

Follow My Dream In London

36. Fejezet - With you

Aki még olvassa, az légyszives kommenteljen. Thanks.:)<3


- Apa! -kiáltottam könnyes szemmel és az ajtóban álló édesapám nyakába ugrottam.
- Kislányom! -ölelt szorosan magához ő is.
- Jól vagy apu? -néztem rá könnyes szemekkel.
- Most már jól. -mosolygott rám.
- Most már? -kérdeztem értetlenül.
- Kómába estem egy tárgyalás során és újra kellett éleszteni. De már nincs semmi baj. -sétált beljebb.
- Kómában? -elég volt csak rá néznem, ő máris tudta mire gondolok. Mindig is hittem az apa-lánya kapcsolatban, és hát mi amúgy is közel álltunk egymáshoz apával.
- Jeremy... -kezdte.
- A botrányok és a börtön... -folytattam.
- A betegségem mikor randin voltál...
- A halálod. -jelentettem ki komoran.
- Jó napot. -köszönt Niall.
- Hát, ez... meg, hogy? -vágott értetlen fejet apa.
- Tegnap találkoztunk... -adtam az egyszerű választ.
- Ő is tud róla? -kérdezte még mindig értetlen fejjel.
- Aha. De nem úgy, ahogy mi. -magyaráztam.
- Mindegy, helo. -ráztak kezet.
- Jó napot. -köszönt még egyszer.


- Francba! -nincsenek otthon a fiúk. Állapítottam meg az sms-ből.
- Baj van? -ült le mellém Jess a kanapéra.
- Nincs... -elmondjam? Ne mondjam? Elmondom! -Van! A srácok valami partyra mentek és nincs lakáskulcsom.
- Az szar ügy. -válaszolta.
- Figyelj, mi lenne ha ma itt aludnék? -jöttem zavarba.
- Kizárt dolog! -tiltakozott.
- Kérlek, ne csináld! -néztem rá világfájdalmas fejjel.
- Oké, Taylor meg Austin úgy is apával mennek sátorozni, most beszéltem velük. -dobott hozzám egy pokrócot a fotel alól. -Tudod hol a szobám nem? -mosolygott.
- De. -és megindultam a lépcsőn Jessica meg utánam.


* Chrely szemszöge*


- Plázában vagyok! -kiabáltam anyámnak a nappaliban.
- Jó. -kiáltott vissza.


Imádtam anyámat. Olyan engedékeny mégis törődik velem. Főleg mióta apám alkoholista és elváltak. Természetesen Mike, a kisöcsém aki mindössze még csak 5 éves, bármennyire szerette apánkat ő sem maradhatott vele. Nem élünk valami hatalmas luxusban sőt, elég szegényesen vagyunk de igyekszem, hogy ezt ne tudják meg a barátaim. Nem lenne szerencsés dolog, ha ez kiderülne és majd azért cikiznének...


Csak sétáltam London zajos utcáin. 10 óra lett mire a plázához értem. Szerencsémre felújítás miatt zárva, így sétálhattam visszafelé. Kezdett hűvös lenni, ezért betértem  legközelebbi kávézóba egy forró csokoládéra.
- Egy tejszínadagos forró csokit. -mondtam az eladónak.
- 10 perc és viszem. -mondta kedvesen. Kerestem valami értelmesen kinéző beugrókat, mert mind mocskos volt, vagy le volt hányva... Gusztusos, egy kávézóban... A sarokban megpillantottam egy ülőhelyet és azonnal odaslattyogtam. 4 srác ült a sarkon: (szembe voltak a székek) 2 előttem, 2 mellettem. Kicsit zavarban éreztem magam, mikor már egy jó ideje csak ültem és ültem, bámulva magam elé. Végre megjött amit kértem! Kifizettem, és békésen szürcsölni kezdtem.
- Szia. -köszönt a mellettem ülő srác.
- Helo. -köszöntem oda sem nézve.
- Mi a neved? -vigyorgott.
- Miért érdekel? -fordultam felé. Amint meg láttam ki állt velem szóba, legszívesebben sikítoztam volna. -Cherly. -válaszoltam Harry Stylesnak.
- Én Harry vagyok. -mosolygott. - Ők itt Liam, Zayn és Louis. -mutatott végig a srácokon. Nem hiszem el. Itt ülök egy tök lepukkant helyen 4 adonisz sráccal. Ez a sors műve. Érzem.
- Nekem mennem kellene. -tápászkodtam föl az asztaltól.
- Haza kísérlek. -mosolygott Harry.
- Oké. -és ezzel el is indultunk.


Egész úton beszélgettünk és nevetgéltünk. Nagyon jól éreztem magam a társaságában. nem csak azért mert Ő Harry Styles, hanem azért mert fantasztikus ember. 


A házunk előtt álltunk meg. 
- Köszönöm, hogy hazakísértél. -mondtam mosolyogva.
- Ez a legkevesebb. Öm, hogy tudlak majd elérni? -kérdezte telefonjára mutatva.
- Nem tudom, én itt lakok. -vontam meg a vállam, majd a házunkra mutattam.
- Értem, izé... szereted a gyors dolgokat? -vigyorgott rám.
- Igen, miért? -nevettem föl.
- Ezért... -majd hirtelen a számra tapasztotta ajkait. Gyorsan el is húzódtam.
- Gyors. -haraptam alsó ajkamba.
- Akkor majd találkozunk. 
- Igen. -mondtam és bementem a házba. A konyhába érve egy kis cetlit találtam a hűtőn: "Te plázában, én buliban :)"
Szuper! megint csak az enyém a ház!


*Anabell szemszöge*
- Jeremy! Nem kéne be menned. Jess elég zaklatott. -mondtam visszatartva Jert.
- Nem érdekel, látni akarom! -rántotta ki karját markolásomból és berontott a házba.

Tisztában vagyok a tényekkel...

Sziasztok! 

 Nos, nem kertelek hanem bele is vágok... Nagyon sok visszajelzést kaptam arról, hogy elbasztam az egész történetet... Ezzel én is tisztában vagyok. Mikor még nem kezdődtek el a zűrös fejezetek, addig a blog nézettsége csak nőtt és nőtt, mellesleg több dicsérő kommentet is kaptam ami nagyon jól esett, és köszönöm is őket.:)<3
Mint látjátok, én próbálom rendbe hozni ezt az egészet és valami értelmeset kihozni belőle, de lehet sőt, biztos, hogy ezzel kicsit már elkéstem. Én is nagyon jól tudom és hibáztatom magam azért is, mert a barátnőm megbeszélése és beleegyezése nélkül gyártottam ezt a sok baromságot. Tőle külön bocsánatot kérek, és remélem nem fog megharagudni...:/ (Keviin, szeretlek :cc<3)
Most a Ti véleményetek érdekelne, hogy mit csináljak/junk a bloggal. Abba hagyhatnánk, de én személy szerint nagyon szeretem és az utolsó csepp remény is bennem van, hogy ezt még rendbe lehet hozni... Vagy fejezzük be és zárjuk le valamivel. Vagy ha kezdenénk egy másik blogot olvasná-e valaki innen?
Hagyjatok megjegyzést mert most igazán számít és fontos lenne.

Ui.: Köszönjük azoknak, akik még most is kitartottak mellettünk, mikor botrány volt. Fantasztikusak vagytok/voltatok és szeretünk titeket.:)<3

35. Fejezet - Beautiful Melody

Remélem tetszeni fog!:) Jó olvasást, komikat. xx

Mielőtt olvasnád, indítsd el:

 Miután kimásztam reggel az ágyból fogat mostam, fölkötöttem gumival a hajam, felöltöztem, és kiültem egy székre a konyhában. Gondolkodtam, kerestem, de úgy láttam hogy értelmetlen. Még mindig zűrös volt minden, de már rájöttem hogy mi ez az egész: álom. Nem volt valóságos, csupán egy illúzió, ami beleélné magát a valóságba.  Kopogást hallottam, így a bejárati ajtóhoz lopakodtam. Ilyenkor áldottam meg a jó Istent, hogy nincs kukucskálónk, hogy megnézzem ki az. Mély levegőt vettem és lassan kinyitottam. 
- Szia. -köszönt halkan Niall.
- Mit keresel te itt? -döbbentem le.
- Figyelj, a tegnapi dolog...-sóhajtott.
- Hagyd! Csak sokat ittam! -füllentettem.
- Ugyan már, mindketten nagyon jól tudjuk hogy ez nem igaz... -lágyan megfogta a testem mellett lévő karomat és magához húzott.
- Most mondjam azt, hogy egy kibaszott álom volt? -kérdeztem.
- Ha ez az igazság... -majd beljebb jött.
- Sosem gondoltam azt, hogy valakit így fogok sajnálni azért, mert nem az enyém. Tudat alatt tudom, hogy nem is volt. -csuktam be az ajtót magunk mögött.
- Most rólam beszélsz? -mosolyodott el kisfiúsan.
- És ha igen? -pirultam el.
- Akkor el kell mesélned, és addig ülök itt, még el nem mondod mi ez az egész. -ezzel levetette magát egy székre. Mosolyogva a konyhapultra támaszkodtam és néztem ki az ablakon.
Itt van. Itt van az, aki olyan messze áll tőlem és mégis közel.
- Kezdjük ott, hogy nekem van barátnőm. Holly. -majd sétálgatni kezdett. -Nem is tudom, hogy hogy jöttünk össze, olyan egyszerű volt az egész mikor...
- Ne! Tudom, hogy elkéstem, boldog életet élsz vele. -vettem fel egy elég erőltetett mosolyt.
- Egyáltalán nem. Főleg mióta megláttalak. -lassan odasétált mellém és a szemembe nézett.

- Mi a nevem? -kérdeztem kis hezitálás után.
- Jenna? -szorította össze a szemét.
- Nem. -jelentettem ki, majd felültem a pultra.
- Jessica? -mosolygott.
- Nem. -csóváltam meg a fejem.
- Ne hazudj! Tudom, hogy úgy hívnak! -nevette el magát. Erre  én is fölnevettem.
- Szóval konkrétan miért jöttél? -kérdeztem.
- Hogy megtudjam mi történt...
- Az álmomban, vagy nem tudom miben randira hívtál, összejöttünk, meghalt apum és elveszítettem a legjobb barátnőmet aztán téged is. -magyaráztam.
- És még én adjak esélyeket? -harapott alsó ajkába. - Lennél a barátnőm? -mosolyodott el. Egyre közelebb húzódott, majd mielőtt még ajkaink össze értek volna, gyorsan elkaptam a fejem.
- Nem ismersz? -suttogtam.
- Nem, de... -belevágtam szavaiba.
- Menj el, Niall. -mondtam halkan.
- Most miért? -nézett rám aggódóan.
- Menj el! -emeltem föl kicsit a hangom a mondat végét megnyomva.
- Jessica...
- Menj! -kiáltottam könnyeimet visszafojtva.
- Találkozunk még? -kérdezte az ajtóból. Nem válaszoltam. Helyette sírtam. Megállás nélkül sírtam. 
Hogy lehettem ekkora barom, hogy veszni hagytam őt? Itt volt a lehetőség, de én sosem ragadom meg...
Az égető érzés szét tudott volna tépni belűről, mégsem tette. Hagyott szenvedni. Sokáig.


Két órán keresztül csak gondolkodtam azon a pár mondaton... "Lennél a barátnőm?" csengett vissza hangja a fülemben. De nem csak az csengett, hanem egy ismerős dallam gitárszóval. Tudtam, hogy ezt a dallamot egyszer  már hallottam valahol. Deja vu érzésem lett, és fölmentem a szobámba. Kitártam az erkélyem ajtaját, majd úgy mint az álmomban a szerenádot adó fiúcska ott állt az ablakom alatt.

Stend Up. -állapítottam meg magamnak. Végighallgattam, majd lesiettem a kerthez. Megöleltem a szőkét, de gyorsan el is húzódtam. Beinvitáltam a házba, és a konyha ebédlő asztalánál foglaltunk helyet egymással szemben.
- Ez gyönyörű volt, tényleg. De miért kell mindent mindig elsietni? Annyi időnk van, hová kapkodunk? Ha meg nincs, akkor fölösleges belevágni. Szóval mondd, hová sietsz? -fogtam meg asztalon pihenő kezét.
- Teljesen igazad van, sajnálom. Nem tudom mi ütött belém, ez nem rám vall. -hajtotta le a fejét.
- Ne sajnáld, csak gondold át. -kacsintottam.
- Barátok? -mosolygott rám.
- Barátok. -válaszoltam, majd kezet ráztunk.


A nap további részében rengeteget beszélgettünk. Nevettünk, szomorkodtunk és komolyan is beszéltünk.
  Fél hét felé egy olyan ember lépett át a küszöbünkön, hogy majd' lefordultam a székről meglepettségemben.

34. Fejezet - Dreams Are Free...

Jó olvasást :) Kommenteket ne felejtsetek el írni. xx

- Akkor most hogyan tovább? -kérdezte Liam miután elhúzódott.

- Nem tudom, csak maradj velem. -csókoltam meg ismét. Tudtam, hogy ez nem helyes, mégis csináltam.

- Szerettlek, Jessica. -hallottam Harry elhaló hangját az ajtóból.

* * *

- Halo? -vettem föl álmosan a telefonom. Már este volt javában, azt sem tudtam hol vagyok...
- Szia Jess! Nem jössz mégsem? -szólt bele egy nagyon ismerős lány. Cherly?!
- Úristen! Te élsz? -kezdtem bekönnyezni.
- Miről beszélsz? Eddig is éltem. -nevetett föl.
- De, de, de... De nem! Öngyilkos lettél mert megcsalt téged Harry. Velem. -töröltem le könnyeimet.
- Ez nagy baromság! Na figyu, jössz a koncertre vagy nem? -kérdezte halottnak hitt barátnőm.
- Koncert? Ugye a One Direction koncert? Még nem mentünk el? Mondd, hogy nem. -lettem izgatott.
- Hogy mentünk volna el? De ha nem haladsz, nem jutunk oda még a végére sem! -emelte föl a hangját.
- Hol vagy? Indulok!
- Tudod hol van a házatok melletti park? Itt vagyunk egy padon. -magyarázta.
- Adj 5 percet. -ezzel letettem.


A kocsiban csak arra tudtam gondolni, hogy milyen lesz ismét megölelni Cherlyt. Nem értettem mi történik. 

Mikor oda értem a parkba, Cherly a barátaimmal hülyéskedett egy öreg fa mellett. Lassan oda értem.
- Cherlyyy! -visítottam és azonnal megöleltem őt.
- Oké, oké, úgy csinálsz mintha egy éve nem láttál volna. -nevetett.
- Ha tudnád, mi történt! -forgattam meg a szemem nevetve. -Sziasztok! -öleltem meg a többieket is sorban. Anabellhez érve kicsit megremegtem, de ugyan úgy üdvözöltem mint a többieket.
- Francba! 10 perce vége annak a nyomorult koncertnek! -kezdett könnyezni Cher. Oda mentem hozzá, majd szelíden átöleltem. Rossz volt nekem is, hogy nem láthatom őket, de mintha már ismerném is.
- Mindegy, nem érdekes. -törölte meg szemét. Lassan a mellettünk lévő kukába hullajtotta mind az 5 jegyet. Kis gombóc nőtt a torkomban, de gyorsan le tudtam nyelni.
- Hé, mi lenne ha éjjeli görkorcsolya-túrát rendeznénk? -vette föl az ötletet Cherly.
- Benne vagyok! -lóbáltam a magasba a kezem.
- Én is! -csatlakozott Anabell.
- Mi nem. -nevetett Nate és Daniell.
- Oké, akkor sziasztok. -puszilkodtunk le velük. -Haza megyek átvenni a korit, a London parkban találkozunk. -mosolyogtam. Elindultam a kocsi felé, majd beszállás után nyomtam a gázt a házunkig, Csendben bementem, és láttam hogy mindenki a kanapén aludt el. Anya hátán Austin, Austin hátán Taylor. Elmosolyodtam, majd a korcsolyámat keresgéltem. Megtalálva felhúztam, és kigurultam a házból. Egészen a parkig nyomattam, végül kimerülten vetettem le magam a park közepére. Sötét volt, és csak nevetgéléseket hallottam. 

London park egyik utcája. :)

- Napozol? -állt fölém nevetve vörös, göndör hajú barátnőm, Anabell.
- Szia. -keltem föl. - Indulhatunk? -kérdeztem, majd megindultam az oszlopnak támaszkodó Cherlyhez.
- Ki nevet ilyen hangosan? -kukkolt ki a vállam mögött.
- Nem tudom, lehet helyes pasik, nézzük meg közelebbről. -kacsintott Ana.
- Oké... -vettem egy nagy sóhajt. Elkezdtünk korizni a srácokkal megtelt pad felé, de fél úton fölestem.
Mind a hárman elkezdtünk nevetni, mire a fiúk felfigyeltek. Amint oda pillantottam, csak is egyetlen egy srácot szúrtam ki. Arcát kiemelte a lámpa fénye, szőke fürtjein átvágott a sötétség. Egyből tudtam ki ő, és csak helyre akartam hozni mindent.
- Bocsi lányok, el kell intéznem valamit. -tápászkodtam föl.
- Jess, mégis hová mész? -fordult felém Cher.
Kérdésével nem törődve, csak mentem a bandához.
- Sziasztok. -mosolyogtam.
- Heló. -köszönt mindenki.
- Izé, én sajnálom ami tegnap vagy mikor történt... -sütöttem le a szemem. A fürtös közbe akart szólni. -Ne, csak ne mondj semmit. Tudom, hogy neked és másnak is csalódást okoztam, de tudnátok nekem adni még egy esélyt? -pillantottam Niall tengerkék szemeibe.
- Kislány, mennyit ittál? -nevetett föl Zayn.
- Hallgass már! Most komolyan beszélek. -tettem csípőre a kezem.
- Ne haragudj, de mi nem ismerünk... -nézett rám Louis.
- Ne... Nem ism... ismertek? -motyogtam kissé bekönnyezve.
- Sajnáljuk. Ha adsz papírt meg tollat, szívesen adunk autogramot.  - szólalt föl Harry. - Közös kép is jöhet, esetleg videó... -folytatta.
- Várj! Két képet... -horgásztam elő a telefonom a farmerem zsebéből. - Niallel. -mosolyogtam rá.
- Oké, én fényképezek! - ugrott ki a pad széléről Liam. Niall felállt, egyik karját átlendítette a vállamon, másikat mellem alatt és úgy kulcsolta össze. Én a derekát öleltem át. - Mosoooolyt! -visított Liam és már villant is a vaku. -Kivel szeretnéd a másikat? -kérdezte.
- Ömm... -nem tudtam eldönteni, hogy közöset csináljak, vagy csak Niallel még egyet... -Vele. -mutattam Ni felé, aki már leült. 
- Na és hogyan szeretnéd? -kérdezte.
- Szoríts magadhoz! -utasítottam halkan, elpirulva. Odajött mellém, és megölelt jó szorosan.Hallottam minden dobbanását szívének. Az illata, egyszerűen meggyengített.
- Mosolyogj! -gyorsan Niall mellkasába fúrtam a fejem és összeszorítottam szemem, amiből egy könnycsepp Niall pólóján landolt. Gyorsan kibújtam, és elvettem a telefonom.
- Oké, én most haza megyek. Köszi. -és indultam. VOLNA, ha Niall nem fogja meg a csuklóm.
- Várj, haza kísérhetlek? -kérdezte kedvesen.
- Most ne... -szipogtam és el is indultam.


Olyan gyorsan száguldottam végig az utcákon, hogy még egy kocsi sem ért volna utol... Na jó, azért annyira nem, de tényleg nagyon siettem. Össze voltam zavarodva, nem tudtam mi történik és minél előbb választ akartam találni.
Haza érve gyorsan levetkőztem, letusoltam, ittam egy forró teát és a szobámban magamra zártam az ajtót. Zokogva dőltem be az ágyba. Ismét elveszítettem Niallt. Vagy az enyém sem volt? Meg sem történt?! Mintha két dimenzió között repültem volna... És csak egy mondat járt a fejemben: "Szabad álmok..."

33. Fejezet - Just Hug Me

Kommenteket írjatok és ne felejtsétek el a Tetszik/Nem tetszik gombokat ;) Jó olvasást. xx

 
* Niall szemszöge *


- Holly?! -döbbentem le, miután hátra pillantottam.
- Tudtam, hogy örülni fogsz nekem! -pattant gyorsan a nyakamba.
- Hogy kerülsz te ide? Miért vagy itt? -toltam el magamtól.

- Vagy mégsem... -húzódott el tőlem teljesen.
- Nem, nem arról van szó, csak megleptél. -mosolyogtam.
- Gondoltam, hogy nem vártál. Csak két napra jöttem és csakis hozzátok. -vigyorgott. -Többiek hol vannak?
- Fönt, de majd szólok nekik. -indultam a lépcső felé, de visszarántott a karomnál fogva.
- Hiányoztál. -és az arcomra nyomott egy hosszú puszit, megölelt és fejét a nyakamba fúrta. Én is visszaöleltem. Behunytam a szemem, de mire kinyitottam Jessicát véltem felfedezni aggódó tekintettel és kisírt szemekkel állt a lépcső alján.
- Jess, ez nem az... nincs semmi, nem is volt. -engedtem el Hollyt és odasétáltam hozzá.
- Akkor ez mégis mi? -hallatszott hangján az erőltetett nyugodtság.
- Csak beugrott, és ennyi. -magyarázkodtam.
- Ugyan már Niall! Még mindig ezzel a riherongyal vagy együtt? -visítozott ex barátnőm.
- Kuss! -ordítottam rá. - Nagyon sok fájdalmat okozott már nekem, de még mindig a barátnőm!
- Én okoztam fájdalmat?! Te csaltál meg zsinórba 3 nővel is... -emelte a kezét Holly felé.
- Te meg kikezdesz a legjobb barátaimmal! Harry... -folytattam volna, de közbevágott Holly.
- Haha, de nagy kurva vagy! - nevetett gúnyosan. -Harold is meghúzott? -ekkor már a hasát fogta az állnevetéstől.
- Niall! Megbeszéltük, nem engem kellene hibáztatnod, mikor ő volt józan, ráadásul a legjobb barátnőmet is miatta veszítettem el! Nem is emlékszem sem arra az éjjelre, sem arra a nappalra... -ordított ő is.
- És Louis meg Liam? -vontam kérdőre.
- Nem lehetsz féltékeny minden fiúra akivel szóba állok! Erről is szó volt már: Miért baj az, ha vannak legjobb fiú barátaim akikre számíthatok, nem úgy mint rád? -ráncolta homlokát. -Amúgy Anabell, Miranda, HOLLY? -emelte ki az utolsó nevet.
- Ebből elegem van! -adtam meg magam. 
- Mi az, fáj az igazság? Te kiordíthatod magad én meg hallgassak? Ez nem az a film édesem! -vigyorodott el úgy, hogy ilyennek még sosem láttam.
- Ha így áll, szakítsunk! -ordítottam.
- Mit veszítek?! Végeztem veled! -nevetett föl, majd köpött egyet maga elé. 
- Mit képzelsz magadról?! -közel álltam hozzá, hogy megüssem, de mégsem tettem.
- Ki ölted belőlem az összes irántad érzett érzést! -köpött még egyet. Ennyi volt, meglendítettem a kezem, ami az arán csattant elég hangosan. Földre esése után Liam tűnt föl amint szalad le a lépcsőn.
- Mit művelsz te senkiházi?! -lökött meg mellkasomnál.
- Kérdezd ezt a libát. -böktem fejemmel a földön fekvő Jessicára.
- Miről beszélsz Ni? -kérdezte Liam. -Hisz a barátnőd!
- Csak volt. -és most én köptem Jessica elé. Felvettem a pulcsimat és kiszáguldottam az ajtón.


* Jessica szemszöge *


Égett az arcom Niall keze nyomától, de nem bántam. Erősebben jött ki a düh, mint a fájdalom. Hogy lehet ekkora szemét valaki? 


Csak feküdtem a földön és az arcomat szorítottam észrevehetetlenül. Miután hangos ajtócsapódás jelezte, hogy az a patkány eltűnt a házból, Holly libuska azonnal utána pattant.




 Liam megfogott a térdem alatt és a karomnál, majd felemelt karjaiba. Esősen fontam karomat nyaka köré és erőteljesen zokogtam.
- Nem szeretem, gyűlölöm, örökre! -sziszegtem halkan.
- Sshhh, minden rendben lesz. Csak ölelj át. -tett le a kanapéra, aztán leült. Átöleltem őt. Majd leguggolt elém, arcomat két tenyerébe fogta és közel hajolt hozzám. -El kell őt felejtened... -suttogta.
- Már elfelejtettem. -suttogtam vissza miközben lehunytam szemem. 
 Pár pillanat múlva Liam hüvelykujja siklott végig alsó- majd felső ajkamon. Felnéztem, és csillogó, egyben aggódó barna szempárral találtam szembe magam. Ajkai vészesen közeledtek az enyémhez. Egyszerre csuktuk le szemünket, és összeértek ajkaink. 
Lassan csókolt, megnyugtatott.