20. Fejezet - Érzelmekre hangolva

*Jessica szemszöge. Éjjel 1 óra , 35 perc.*

 Arra ébredtem fel, hogy Niall édesen a nyakamat csókolja. Szintem azonnal kipattant a szemem. Megfordultam, hogy szembe legyek vele. Megérintettem a nyakát, és mélyen a szemeibe néztem, amikben tombolt a vágy tüze.

-          Édes, késő van. Aludj vissza. –csókoltam meg selymes arát.

-          Nem bírok magammal. – lassan ért nem rég felvett melltartóm kapcsához.

-          Ne! –bontottam le a kezét hátamról.

-          Kérlek. –mondta alig hallhatóan és lágyan megcsókolt.

Lefogta mind két kezem és a csípőmre ült, hogy még véletlenül se tudjak ellenkezni. Nem mintha akartam volna, de így még izgalmasabb. A nyakam csókkal hintését nem túl hamar, de abba hagyta és áttért a vállamra. Lejjebb húzta a melltartó pántom és így folytatta. Lassan a hátamra illesztette hűvös tenyerét, és kikapcsolta mellem fedőrétegét. Lehúzta rólam, és mohón kebleim után kapott. Annyira élveztem ezt az egész helyzetet, hogy én is beindultam.

 Gyorsan beletúrtam hajába, megvadulva szorítottam magamhoz csípőjét lábammal átkarolva. Fordultunk, így én kerültem felülre. Megfogta fenekemet, és lágyan belemarkolt. Mellkasától lefelé kezdtem csókokkal megilletni testét. A csípőjénél megállapodtam. Oldalra néztem, de nem láttam mást az éjjeli szekrényemen csak csoki szirupot. Lekaptam helyéről, és a kidudorodó pontra lassan és óvatosan ráültem, mire felszisszent és kinyitotta szemét. Furcsa fejjel nézett a flakonra, de amint elkezdtem ráönteni felsőtestére, megértette szándékomat. Előrehajoltam és elkezdtem kóstolgatni testét. Látszólag eléggé élvezhette, ugyanis a párnákba úgy kapaszkodott, mintha a föld akarná beszippantani.

Mire végeztem, már remegett mindene. Lemásztam róla és alsónadrágját húztam lefelé. A terv véghezvitelével hagytam, hogy ő is megfosszon utolsó ruhadarabomtól.

-          Várj! –állítottam meg. –Nincs több óvszerem.

-          Semmi gond, ember legyen az, aki innen elrángat. Vigyázok. –ezzel a mondattal fogta répáját, és belém helyezte. Egyre gyorsabb tempót vett fel. Kezét mellettem támasztotta.

-          Bújj már hozzám! –szóltam rá. Engedelmeskedett. Ebben a pillanatban mindkettőnk teste mennyországba röpítette magát.

-          Ugye nem?! –toltam el gyengéden magamtól.

-          Sajnálom. –mászott le rólam lihegve.

-          Francba! –kipattantam az ágyból, bementem a fürdőbe és „kimostam” magam.

-          Minden rendben? –nézett rám aggodalmas fejjel.

-          Azt hiszem. –bújtam be mellé az ágyba. Átkarolt, és így aludtunk el.

*2 hét múlva*

- Jessica, el kellene mennem, mert Paul megbeszélést tart. –kiáltott Niall az ajtót csapva maga után.

Én is mentem volna, csak hányingerem van és iszonyatosan fáj a hasam. Tegnap birkapörkölt volt a vacsi. Eddig sem rajongtam érte, de most… Niall beilleszkedett a családunkba. Igen, a nagycsalád. Anya és Jeremy összeköltöztek, így Justin is nálunk lakik, csak sajnos alig van itthon a munkája miatt. Taylor és Austin a nagynénémhez mentek nyaralni.

-          Kicsim, minden rendben? –jött oda hozzám anya a kanapéra.

-          Nem, nagyon rosszul vagyok. –ebben a percben kimondtam az óriáskígyó nevét. (Boa) Anya azonnal felpattant és egy vödörrel, hypóval meg szivacsokkal tért vissza.

-          Sajnálom. –nyögtem ki, miután félig megtöltöttem a vödröt.

-          Semmi baj, felhívom Niallt. –ezzel fogta megát és kiment a konyhai telefonhoz. Én a szobámba vettem az irányt és lefeküdtem. Egy lavór pihent az ágyam mellett. Jeremy.

-          5 perc és azonnal itt van. Nem volt túl vidám a hangja. –kiáltott fel anya.
Mielőtt tovább olvasaod, indítsd el az érzelem átéléséhez;)

-          A laptopom után nyúltam, és felmentem Twitterre és Facebookra. Jött egy felkérésem. „Niall Horan felesége”. Erre elmosolyodtam, és rányomtam az „Elfogad” gombra. Pont fent voltak Cherlyék Anabellel. Könnyek gyűltek szemembe Anabell Raynolds nevét látva. Inkább kiléptem mindenhonnan, aztán a plafont bámultam és agyaltam. Miért lehet rossz kedve Niallnek? Gondolatomat egy kopogás zavarta meg.

-          Szabad? –nyitott be Ni.

-          Gyere. –szóltam erőtlenül.

-          Elmondta anyud mi történt.

-          Igen, a birka. –ültem fel bólogatva. Megsimogatta a combomat egy erőltetett mosollyal.         –Mi a baj? –kérdeztem, mikor már idegesített az a mosoly. Vette egy nagy levegőt, majd kifújta.

-          3 nap múlva turnézni megyünk, ami 8 hónapig tart. –vakarta le az állmosolyt az arcáról.

-          Mi?! –döbbentem le. – Mehetek veletek?

-          Nem tudom, nem hinném. Paul megengedné, de anyukádék nem. –állt föl.

-          Anyuuuuu! –kiáltottam teli torokból. Anya szinte máris ott termett az ajtómban.

-          Mondd.

-          Mehetek velük turnézni? –keltem ki az ágyból.

-          Szó sem lehet róla! –emelte föl a hangját a fejét csóválva.

-          De kérlek anyu! –néztem rá kérlelően.

-          Nem! –ment volna ki az ajtón, de elkaptam a lábát és letérdeltem. Niall kicsit sem nézett hülyének…

-          Kérleek! –sírtam el magam végül.

-          Nem! –kiáltott idegesen, majd lement a lépcsőn.

-          Gyere föl… -fogott meg a hónom alatt Niall és az ölébe ültetett. Megsimította arcom.

-          Jess, ha igazán szeretjük egymást nem vállunk szét. Együtt maradunk. Itt. –tette a kezét a szívemre.

-          Nem bírom ki nélküled 8 hónapon át. –pityeregtem.

-          Ki kell! Nekem is nehéz lesz, de muszáj. –törölte le könnyeimet, majd lágyan megcsókolt.

-          Legalább éjjelre maradj. –suttogtam ajkaiban.

-          Nem lehet. Paul. –forgatta meg a szemét.

-          Vagyis most elköszönünk és 8 hónapig nem látjuk egymást? –bújtam egészen közel hozzá.

-          Ígérem, minden nap felhívlak, és beszélünk. Amint lesz szabadidőm meg is látogatlak. –hunyta le a szemét és egy hosszú csókkal bélyegezte meg homlokomat. Ismét könnyek gyűltek a szemembe, bár ez mondat után a fájdalmam enyhült.

-          Szeretlek. –álltam föl az öléből. Lebattyogtunk a lépcsőn kéz a kézben, majd a bejáratnál megálltunk. Szembe fordított magával, és a kezem szorongatta. Könny gyűlt a szemeibe, mégis megszólalt remegő hangon: - Szeretlek Jessica, mindennél jobban. –még utoljára magához szorított és röviden megcsókolt, aztán egy legördülő könnycseppel távozott. Elment, és lehet, viszont sem látom.