10. Fejezet - Ezen is túl estem...

-          Zayn! Kelj föl! Anyáék megjöttek! –rázogattam békésen alvó hercegemet.

-          Mi?! –pattant ki a szeme.

-          Kelj már! –késő. Taylor toppant be a szobába. Tátva maradt a szája és a mellettem fekvő félmeztelen srácot kémlelte.

-          Hello Taylor. –üdvözölte Zayn mint ha misem történt volna.

-          Zayn Malik…. Tudja a nevem? –sokkolódott még jobban húgocskám.

-          Oké. Lélegezz mélyeket, ki és be. Aztán csukd be azt a kibaszott ajtót és kussban ülj le. –beszéltem nagyon lassan. Úgy tett, ahogy mondtam. Leült az ágyára nagy szemekkel bámulva minket.

-          Hé, a srácok itt vannak még? –kérdezte Zayn kimászva az ágyból.

-          Itt voltak a többiek is?! Mikor? –csillogtak tombolóan Tay szemei.

-          Oké. Akkor nem. –vigyorodott el a fekete kócoskám.

-          Kaphatnék tőled egy autogramot? –halászott le a falról egy Zayn-es posztert és kutatott egy tollat.

-          Hogyne. –lazán odasétált a húgomhoz és aláfirkantotta. Odajött az ágyamhoz, leült mellém és átölelt. Taylor kidülledt szemekkel nézett ránk.

-          Vas happenin’? –vágott értetlen fejet Zayn.

-          Ti jártok? –nem mondom, hogy sokkolódott le még jobban, mert ennél jobban már nem is lehetett.

-          Nem! –kiáltottam.

-          Igen. –felelt egyértelműen Zayn.

-          Hát ez szuper! –vigyorodott el végül Taylor is.

-          Az. –súgta hercegem a fülembe majd megcsókolt.

-          Minden rendben odabenn lányok? –kopogott be anya a kilincset matatva.

-          Zayn! Ágya lá. –bújtattam be azon a parányi lyukon.

-          Igen. –válaszoltunk egyszerre, pont ekkor nyitott be.

-          Hozzak barackos süti? –érdeklődött.

-          Megyek én érte! –pattant fel Tay. Kimentek az ajtón, majd a lépcső nyikorgását hallottam.

-          Ez meleg volt! –kúszott ki Zayn az ágy alól. Nem volt okos ötlet…

-          Tejet kérsz hozzá? –lépett vissza a szobába anya a tányér sütivel a kezében. Amint meglátta a fél pucér alakot mellettem, kiejtette. A süti szanaszét hevert a padlón. A tányér apróbb szilánkokban.

-          Ki vagy te? –vetette rá haragosan anya a kérdést.

-          Zayn Malik asszonyom. –nyújtotta a kezét udvariasan. Anya ellökte.

-          Hogy kerülsz ide?! Bántottad a lányomat? Mióta vagy itt? –bombázta mag anya a kérdésekkel.

-          Az ablakon át jöttem be, nem, nem bántottam. Nem is lennék képes rá, és egy fél órája. –füllentett ügyesen.

-          Értem. Akkor az előbb miért nem láttalak? –gyanakvó tekintettel szegezte le Zaynt.

-          A fürdőben voltam. Sáros lettem út közben, Jessica jutott eszembe és hát a fürdőben voltam kimosni kicsit. –kamuzott tovább.

-          Láthatnám a pólót? –továbbra sem állt le anyám.

-          Anya! Elég… hallottad miért van itt, elég lesz! –toltam kifelé az ajtón.

-          De ki tudnám szedni a… -rácsaptam az ajtót.

-          Na, inkább ez volt meleg. –ült le „kimerüléstől elfáradva” Zayn.

-          Ne is mondd! –forgattam a szemem. Feltakarítottuk a maradványokat majd ismét az ágyon ültünk.

-          Ma megyek Jeremyhez és elújságolok neki mindent. –fogtam meg barátom kezét. Ő összekulcsolta.

-          Mindent? –húzta fel a szemöldökét.

-          Na jó, pár részletet kihagyok pl. azt, hogy veled vagyok, meg hogy mi történt este stb. –fordultam felé.

-          Azért. Nem akarok balhézni. –csókolt meg.

-          Indulunk? –álltam fel.

-          Most?! Még csak reggel 7 van. –mutatott a falon lévő órára.

-          Jobb túl lenni rajta. –simítottam végig kissé borostás arcát.

Elindultunk a házunk előtt parkoló kocsimhoz, (mivel a srácok elvitték az övéket) és a fehér épület felé vettük az irányt. Megint találkoztunk a pankrátorossal, és megtettük a szédítő kacsa utat. Ismét a 485. cellánál állított meg. Láttam rajta, hogy nem szívesen van itt úgyhogy besprinteltem Jeremyhez. Meglátott, és egyből rohant felém. Meg akart ölelni, de eltoltam magamtól.

-          Mi a baj? –nézett rám aggódó szemekkel.

-          Nézd, nem kerülgetem a kását. Nem megy többé ez a kapcsolat. Hidd el, nagyon sokat rágódtam ezen éjszaka is de képtelen vagyok rá. Sajnálom. –hajtottam le a fejem.

-          De Jess… mit rontottam el? Mondd el, és én jóváteszem. –lépett egyel közelebb, én meg egyel hátrébb.

-          Mindent! És ezt már nem tudod jóvátenni, soha többé! Nem megy nekem többé. –kezdtem hátrálni. Jeremynek egy könny pottyant ki a szeméből, mire én is bekönnyeztem. Kifelé indultam mikor egy utolsó mondat ütötte meg a fülem:

-          Szeretlek Jessica! –nem törődve vele kisiettem Zayn ölelő karjai közé.

-          Minden rendben? –kérdezte elhúzódva.

-          Igen, most már csak a tiéd vagyok! –szorítottam gyengéden magamhoz.

*Louis szemszöge*

Csodás estét töltöttem együtt Eleanoral. Beszélgettünk és kitárgyaltunk mindent –na meg persze élveztük egymás közelségét- reggel hazatérve a 3 srác nevetgélt a konyhában. Viszont a 4/5 hiányzott.

-          Zayn? –kérdeztem szétnézve.

-          Jessicánál. –adta a negatív hangnemű választ a pakolászó Niall.

-          Hé, haver te hová mész? –sétáltam oda hozzá.

-          Hollyért! –kiáltott már vidámabban.

-          De úgy tudtam… -kezdtem el a mondatot.

-          Rosszul tudtad! –fejezte be Ni.

-          Oké, Harry, te hová-hová? –tettem a kezem a vállára.

-          Meglátogatom Cherlyt a kórházban. Hátha megszólal már. –mosolygott.

-          Mi történt? –döbbentem le.

-          Áh, csak Jessica vérfürdőt csinált Jeremy lakásán Cherlyből tegnap este. –legyintett Niall.

-          Ez döbbenetes. És én ilyenkor nem vagyok itt?! –húztam a szemöldököm.

-          Liam! Te hova mész ma? –kérdeztem a konyha felé indulva a szendvicseket gyártó Liamhez.

-          Danielle. –folytatta remekművét.

-          Itt hagytok srácok? –szomorodtam el. Eleanort sem tudnám volna fölhívni, mert fotózása van. Inkább tartok Harryvel. Érdekelnek a részletek.

-          Hé, Haz! Várj, jövök én is. –szaladtam az ajtóban álló fürtöshöz.

*15 perc múlva*

- Melyik osztályon találjuk Cherly Black-et? –kérdezte Harry az egyik nővértől.

- Tegnap hozták be igaz? Nos, a 3. emeleti 4-es osztályon. –lapozgatta a papírjait a nővér.

- Köszönjük! –felmentünk a 3.-ra és a nagy 4-est kerestük. 5 perc botorkálás után meg is lett. Az ajtón beérve, sokkoló látvány fogadott.