2.fejezet - Ezt nem hiszem el!

- Szóval, milyen érzés találkozni velünk és beszélgetni velem? – kérdezte aranyosan Niall.

- Őszintén szólva nem nagyon rajongtam értetek és veled beszélni egyszerűen szuper. –vigyorogtam.

- Értem. Nos, mesélj magadról. –kortyolt a pohár vízből, ami az asztalra volt kitéve.

- Mondanom sem kell a One Direction tagja vagyok. Írországban születtem, van egy kutyám Lanti. Őszintén szólva…kérdeznék valamit. –sütötte le a szemét.

- Ki vele. –mosolyogtam.

- Eljönnél velem…valamikor sétálni egyet? – nyögte ki darabosan majd elpirult.

- Szívesen elmegyek. –csatlakoztam a pirulós társaságomhoz.

- Komolyan? –mosolygott. – Ez de jó. –majd lágyan megölelt én meg vissza.

*Harry szemszöge*

- Na srácok mit énekeljünk neki? –vigyorogtam.

- Nem tudom, várjuk meg a szőke hercegünket is. –javasolta Louis. Ebben a pillanatban lépett ki az ajtón Jess és Niall. Istenem… olyan szép ez a lány. A tökéletes mosoly, az elrendezett szőke hullámos fürtjei, és szinte lelkembe látó barna szemei. Megbabonázott… elképesztő!

- Na ki jön beszélgetni? –mosolyodott el. Elolvadok ettől az édes mosolytól.

- Éééén! –ugrott fel Liam kicsit túl lelkesen. Megfogta a csuklóját, és abba a helységbe húzta be, ahonnan az előbb lépett ki. Niall leült a helyére majd mély gondolkodásba kezdett miután feltettem a nagy kérdést „Mit énekeljünk?”

- One Thing? –kérdezte Zayn.

- Áááh, azt már mi is unjuk.. – jelentette ki Niall.

- Valamit amit gondolunk róla. –adta az ötletet Louis.

- Up All Night! –ugrott fel Niall lelkesen és büszkén.

- Nekem jó... bírom ezt a csajszit. –próbáltam közömbös lenni. Felosztottuk a dalszakaszokat úgy, hogy mindenkinek megfeleljen. 10 percünk volt kidolgozni valamilyen koreográfiát és gyakorolni egyszer.

- Megjöttüüünk. –visított Liam mint egy 5 éves kislány. Elhívtuk a sarokba és beavattuk. A dalt elkezdve tértünk vissza.

- Srácok, köszi szépen. Szuper volt. – vigyorgott miután befejeztük. Megölelt mindenkit sorba. Niallnél filózott egy kicsit a karjaiban és én következtem utoljára. Beszívtam mézédes illatát hajának, és kicsit magamhoz szorítottam. Mosolyogva húzódott el, de nem nézett a szemembe.

- Hát, akkor itt a számom. –nyújtotta át a kezében lévő kis cetlit Niallnek. Erre kicsit bepöccentem… mit csináltak ezek odabenn!?

- Köszi. –egy puszit adott Niall Jess pirult arcára majd ő is elpirulva hátrébb lépett. Ez nagyon nem tetszik… kicsit elszomorodtam az utóbbiak láttán.

- Na akkor sziasztok. –integetett mosolyogva miközben hátrált kifelé. Miután majdnem eltűnt kérdőn, felvont szemöldökkel néztünk Niallre aki olyan volt mint egy pirosra sült kismalac.

*Jessica szemszöge*

-Fúúúúújj!!! –sipítoztam a kocsi felé szaladva miközben az arcomról és a testemről vakartam le a srácok ölelésének helyét.

- Mi a francért sipítozol!? – kérdezte felvont szemöldökkel Cherly.

- Megölelt az egész One Direction mindenség! –tettettem a sírást. Mondjuk… legszívesebben tényleg sírtam volna.

- És te tényleg ezen vagy fenn akadva!? Más lány már az örömtől sírna. Amúgy Harry is? –kérdezte az elején dühös majd csillogó szemekkel.

- Igen az a nyálas fujj is. –botránkoztam meg kérdésén.

- Legközelebb vigyél engem is. – kérlelt rejtélyesen mosolyogva.

- Nem lesz legközelebb! –toltam oda elég csípősen.

- Jó jó. Azért nem kell leharapni a fejem. –tette kezeit védekezően maga elé barátnőm.

- Most pedig nyomás haza. Le kell tusolnom. – néztem magamra fintorogva.

Beszálltunk a kocsiba majd a házunk előtt álltunk meg. Kiszálltam, megköszöntem a fuvart majd a bejárat felé siettem. Levágódtam a nappaliban lévő kanapéra. Már félálomban voltam, mikor megszólalt a telefonom. Magánszám hívott.

- Hallo? –szóltam bele kómásan.

- Szia szépségem. –beszélt egy ismerős hang a telefonomból.

- Mi újság? – tápászkodtam fel a kanapéról.

- Semmi nagy dolog. A szokásos. Vele? Felkeltettelek? Olyan kómás hangod van. Csak nem beteg vagy? Vettél már be gyógyszert? –rohamozott a kérdésekkel.

- Ugyan már Jeremy. Kutya bajom, aludtam ennyi az egész. – nevettem el magam.

- Hála az égnek. És akkor kinyitnád az ajtót? –nevetett fel ő is.

- Hogy mi!? Te…te… hol vagy? –nyitottam tágra a számat.

- A házatok előtt. De engedj már be mert nincs jó idő. –türelmetlenkedett.

- Okéé… megyek már. –tipegtem az ajtó felé majd kinyitottam azt.

- Jeremyyyy! –ugrottam a nyakába mintha már vagy ezer éve nem láttam volna. Elhúzódtam, erre megcsókolt. Fülig érő mosollyal beinvitáltam és ismét a nyakába ugrottam.

- Mit csináltál ma? –kérdezte miközben a kanapé felé húzott. Leült.

- Fuu… szerintem hagyjuk. Amúgy Cherlyvel kitárgyaltunk majdnem minden apró kis titkot. –ültem le az ölébe.

- Mindent? –nevetett fel idegesen.

- Azt meghiszem. –kacsintottam majd hátradöntöttem a kanapén és vad csókcsatába kezdtünk. Pár ruhadarab is lekerült már mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen. Ez is. Tök boldog vagyok.