*Harry szemszöge*
- Te Jézus istenem. –néztem a
végiggipszelt Cherlyn.
- Ez Jessica műve? –érdeklődött Lou,
majd lassan oda sétált hozzá.
- Ne! Nem akarom, hogy így
lássatok. –csukta be a lila monoklis szemét.
- Cher! Te harcoltad ki az igaz,
de nem a te hibád hogy Jessica idegrohamos lett. –ültem le az ágya szélére.
- Annyira sajnálom… Jeremy
kényszerített és.. – befogtam a száját.
- Hogy mit csinált?! –döbbentem le
teljesen.
- Nem is mondta? –ült volna fel,
de annyira fájt a bordája, hogy visszacsuklott. Odasiettem a segíteni neki,
majd lassan felültettem. Kitámasztottam a hátát párnákkal, és miután kényelembe
helyezte magát, kémlelni kezdtem. Nagyon rosszul nézett ki, mégis szép volt.
- Hogyan történt? –kérdezte Louis
az ágy mellett lévő székre leülve.
- Hárman mentünk volna
márciusban moziba de Jess lebetegedett. Jeremy kitalálta, hogy mennyünk fel
hozzá, mert van egy új horror filmje. Persze én egyből igent mondtam, mert
horror megszállott vagyok. Azonban a nappali helyett a hálószobába húzott.
Akkor még semmit sem értettem és nem is gondoltam volna, hogy ezt teszi. Fogott
egy dobozvágó kést és lelökött az ágyra csókolgatva. Többször menekültem volna,
de azt mondta elvágja a torkom. Ezt minden alkalommal megtette velem. Az utóbbi
hetekben azt mondta utasítani se kelljen. Állandóan ott volt a hátsó zsebében a
kés. Hozzá kell tenni, állítása szerint szerelmes belém. Jessica is egy játék
számára és elárulta, hogy ha el akarná hagyni végig csinálja vele a Péntek 13
egyik jelenetét. Meg ölné. És nekem tényleg Jess a legjobb barátnőm,
testvéremként szeretem és nagyon féltem, most hogy együtt vannak Zaynel. –csuklott
el a hangja.
- Micsoda? Jess és Zayn együtt?
Képtelenség, honnan veszed? –tágra nyílt a szemem.
- Nálunk is van újságos büfé.
Tele van velük minden újság címlapja mikor elcsattan egy csók. –mosolyodott el
bájosan.
- Mikről nem tudunk… -tűnődött
el Loumaci.
- Igen, erről inkább ne is
beszéljünk velük. Tudjuk és kész. Nem kellenek a részletek. –sütöttem le a
szememet. Pár perc múlva Cherly törte meg a csendet.
- Most hol van Jer? –hunyta be a
szemét. Gondolom fáradt volt.
- Börtönben. Magára vállalta az
ügyet. Letartóztatták. De nem hinném, hogy egy hamar ki engedik, mert most
bemegyünk, és beszélünk a rendőrökkel. Biztonságban kell, tudjalak téged, és
Jessicát is. –erre a mondatra egy halvány mosoly jelent meg arcán és felém
nyújtózkodott. Közelebb csúsztam hozzá, hogy meg tudjon ölelni.
Segítettem neki lefeküdni majd
búcsú képpen egy puszit nyomtam a homlokára. Lou meg az arcára. Kisiettünk a
kocsihoz, és mivel a többiek úgy sincsenek otthon a rendőrségre hajtottuk
utunkat. Ismét az a fehér épület meg a többi már megszokott dolog. Azonban most
nem a kanyargós úton mentünk, hanem egyenesen egy nagy ajtó felé. Leültettek
egy asztalhoz, bekapcsolták a szerkentyűjüket és megkértek, hogy kezdjünk a
mesénkbe. A két áldozat nevét kellett még megadnunk a történet után, de kértük,
hogy Jessicát még ne keverjék bele.
*Niall szemszöge*
Már 20 perce vártam Hollyra. A
repülő mindig késik. Ám a 25. percben befutott a pályára. Toporogva álltam az
ajtóban várva Hollyt. Amint leszállt a gépről, sprinteltem hozzá 1000-el.
Ölembe kapva fölemeltem, és megforgattam egy párszor. Elhúzódott tőlem, és én
nem habozva hirtelen megcsókoltam. Ő is visszacsókolt oly édesen, mint a méz.
Csak mosolyogtam vele szembe állva, derekát ölelve. Nem számított SENKI MÁS csak
rájöttem, hogy nagyon is sokat jelent nekem és szeretem. Elvettem tőle a két
hatalmas táskát, az egyiket a vállamra raktam, a másikat a bal kezembe vettem.
A jobb kezemmel Holly kezét kulcsoltam össze enyémmel.
Csendes utunkat élveztük mikor
egy hívást kaptam Zayntől.
-
Mégis hol van mindenki?! –kérdezte emelt hangon.
-
Szanaszét. –nevettem el magam.
-
Oké, nem érdekes átmegyek Jessicához és este ne
várjatok. –csapta le a telefont. Mégis ki a szart érdekel, hogy Jessel van? Na
jó… pár napja még énekelt de a lehetetlenre nem fogok várni. Főleg ha itt van
valaki akivel –már- szívesebben vagyok.
-
Meddig maradsz? –adtam puszit puha arcára.
-
Ameddig lehet. –bújt hozzám a kicsiny taxiban.
Pár perces út után a házunk előtt állt meg a kocsi. Előre szaladtam.
-
Hercegnőm. –hajoltam meg az ajtót kinyitva
Hollynak.
-
Hercegem. –emelte meg a szoknyája két oldalát.
Felballagtunk a lépcsőn, majd lepakoltuk Holly cuccait és a napi programot
kezdtük tárgyalni. Fél 6 felé lehetett, és kitaláltam, hogy gyerünk enni. A Nando’s
után a London parkban néztük a csillagokat egymás karjaiban.
-
Miért gondoltad meg magad? –kérdezte Holly
halkan.
-
Mert rájöttem, hogy többet jelentesz nekem, mint
gondoltam volna. Sokkal többet. Én szeretlek. –csókoltam meg lassan.
-
Ahogy én is. –ölelt magához szorítva.
I've tried playing it cool ~
Próbáltam laza maradni
But when I'm looking at you ~ De
mikor rád nézek
I can't ever be brave ~ Sosem
tudok bátor lenni
Cause you make my heart race ~ Mert
miattad zakatol a szívem
Shot me out of the sky ~ Lezuhantam
az égből
You're my kryptonite ~ Te vagy a
Kryptonitom
You keep me making me weak ~ Még
mindig elgyengítesz
Yeah, frozen and can't breathe ~
Igen, lefagyok, és nem tudok lélegezni –énekeltem neki teljesen szívből jövően.
Komolyan ezt érzem iránta, és ezzel úgy érzem jobban ki tudtam fejezni. Lágy
csókolózásba kezdtünk.
annyirajoo *-*
VálaszTörlésgyorsan kövit :$