Figyelem!!! Bocsi hogy ez kicsit rosszabb lett, de nem volt energiám:|:/ Holnap dupla résszel jövünk!:);D
Jó olvasást.:)) Lex*
Te jó isten! Ennek a csajnak mégis hány pasija van!? Bámultam még mindig a mögötte álló félmeztelen srácra. Mind a ketten lihegve álltak előttem… Hát persze hogy mindjárt a rossz jutott eszembe.
- Hello. –bökte oda nekem a srác levegőért kapkodva csakúgy, mint Jessica.
- Beljebb jönnél? nevetett még mindig Jess. Beléptem a házba és furán néztem a félmeztelenkére.
- Bemutatod a… barátodat!? –kérdeztem találgatva.
- Na, ő a bátyám. Austin, ő itt Niall. Niall, a bátyám Austin.
- Oh, szia! –esett le a nagy kő a szívemről.
- Szia. –fogott velem kezet.
- Elnézést kérünk a kinézetünkért csak kicsit fogócskáztunk. –ütötte vállba a szőkésbarna srácot.
- Semmi gond. Ismerős. –vigyorogtam. Ekkor lépett be az előszobába két középkorú ember. Egy nő és egy férfi.
- Jessica! Már nem is Jeremy van a toppon? –viccelődött a férfi.
- Jujj apu! Ő csak egy barátom. Anyu, apu ő itt Niall. –fordult felém Jess.
- Bryan Smith. –nyújtotta felém a kezét.
- Jó napot! Niall Horan –üdvözöltem.
- Angela Lowhart. És tegezz minket nyugodtan. –mosolygott kedvesen Jess anyukája.
- Hm. Pedig biztatóbban néz ki mint Jer. –ütögette meg az apja a vállam. Erre csak a rákot tudtam utánozni. Kimentek az ajtón, és ahogy hallottam a kocsival hajtottak útjukra.
- Apropó, Jeremy… mondanom kell valamit. –vakartam meg a tarkómat.
- Hallgatunk. –mondta Jessica már kevésbé mosolyogva
- Ajánlom, hogy ülj le. –mondtam nyugodtan. Bevezetett a nappaliba Austin, aztán hárman ültünk egy kanapén. Természetesen minden szempár rám szegeződött és csak arra vártak, hogy belekezdjek a mesébe.
- Szóval az volt, hogy tegnap követtünk téged és Jeremyt, aztán csak Jeremyt. Azt hiszem olyat láttunk, amit nem kellett volna, vagyis aminek nem fogsz örülni de el kell mondjam. –sóhajtottam egy nagyot majd folytattam. – Benéztünk a háza ablakán miután egy szőke lány, Cherly ment be hozzá. Túl félreérthetetlen helyzetben ügyködtek egymással. Hazza úgy gondolta eleget láttunk és el is jöttünk. –nyeltem egyet.
- De szemét vagy Niall! –bukott ki Jess a könnyeit visszatartva.
- Most ezt kitaláltad? –kérdezte Austin meglepődve.
- Esküszöm, hogy az igazat mondom! –próbáltam minél meggyőzőbb hangnemben leadni.
- Ez nem vall Jeremyre. –rázogatták mindketten a fejüket.
- Láttam, amit láttam! Miért nem hiszel nekem!? –bökdöstem kifelé a szavakat nyögdécselve a számon
- Mert ez lehetetlen, hogy igaz legyen! –ordított rám Jessica.
- Most jobb, ha elmész Niall… Elég a találgatásból. –próbált megnyugodni.
- Te tudod Jess, te tudod. De akkor is bebizonyítom! –kaptam fel magam, majd kirohantam a házból.
Ezt elég rossz volt végignézni. De csak egyet tehetek: Harryvel ismét követnünk kell azt a kétszínű barmot. Haza értem és a konyhában odaszambáztam a hűtőhöz, és a tegnapi csirkét vettem ki, kb. 30 perc alatt fel is faltam mindet. Leültem a tv elé, majd Louisra gondolva elkezdtem egy répás sorozatot nézni. Alig telt el egy kis idő, mikor furcsa zörgéseket hallottam az ajtó felől. Odasiettem, majd hallgatózni kezdtem. Ismerős hangot hallva, és reménykedve, hogy nem az a személy, akire gondolok. Lassan kinyitottam az ajtót. De pont az a személy ugrott a nyakamba, akire gondoltam.
- Hogy kerülsz te ide Holly!? –öleltem meg.
- A srácok ki jöttek értem a reptérre. Mellesleg az ötletet is ők adták, hogy látogassalak meg. –mosolygott bájosan. Nem sokat változott. Pont úgy néz ki, mint amikor ott kellett hagyjam. De az már rég volt és most már csak nagyon jó barátként tekintek rá.
- Jó téged újra látni! –öleltem ismét magamhoz beszívva édes illatát. Ő csak felnevetett, elhúzódott, és mélyen a szemembe nézett. Elkezdtem közeledni felé… ő is felém, és pár másodperc múlva rég nem érzett puha ajkait éreztem a számon. Egy darabig némán és szorosan öleltük ár egymást, aztán feleszméltem és gyorsan elhúzódtam.
- Holly. Én… én sajnálom… nem tudom mi volt ez. –motyogtam össze-vissza.
- Semmi gond. Én élveztem. –pirult el. Elmosolyodtam, aztán eszembe jutott Jess. Nincs semmi köztünk, én mégis szeretem őt.
- Sajnálom. Nem lehet köztünk semmi. –néztem Hollyra komoran.
- Tudom, és elnézést kérek, hogy idejöttem. –nézett rám aggódva.
- Hé, minden rendben jó téged látni! Örülök, hogy itt vagy! –mosolyogtam.
- Akkor jó. Amúgy holnap délben megy vissza a gépem Los Angelesbe. –dobta le magát a kanapéra én meg mellé.
- Ilyen hamar? –szomorkodtam. Eszembe jutott, Jer és Jess mire egy ördögi mosolyt villantottam.
- Mi az? –nevetett rám.
- Semmi. Nem vagy fáradt? –kérdeztem terelve a szót.
- De, eléggé. –ásított jelképesen.
- Gyere, van egy vendégszoba. –fogtam meg a kezét, és húztam magam után az emeletre. Kinyitottam a szobaajtót, és megmutattam a fürdőt is.
- Akkor jó éjt! –adott egy puszit az arcomra.
- Neked is! –mosolyogtam rá.
Én is elmentem tisztálkodni és még enni, majd gondolva arra, hogy a srácok úgy is későn jönnek elmentem szunyálni. Félálomban voltam, amikor kopogást és ajtónyitást hallottam s egy hűvös kezet éreztem a nyakamon.
- Niall! Aludhatnék ma veled? –vettem ki Holly hangját.
- Gyere. –mosolyogva arrébb csúsztam. Bebújt mellém, majd átölelte a derekamat. Tiszta olyan, mint régen. Csak most barátok vagyunk.
- Dúdold nekem a One Thing-et. –csengett fel kis idő múlva angyali hangja. Elkezdtem dúdolni, s mikor már egyenletesen szuszogott, én is álomra hajtottam a fejem.
Reggel hamar keltem mivel még épp hogy virradt. Holly engem átölelve aludt. Csöndben kémleltem gyönyörű fejzetét. Nem akartam felkelteni, de annyira tüsszentenem kellett, hogy az már fájt. Eleresztettem! Holly mocorogni kezdett, elengedett, megfordult és tovább aludt. Azta, ugyan olyan mormota, mint régen. Egy atombomba sem keltené föl… Vártam még egy kicsit, majd kikeltem az ágyból és a lefelé vezető lépcsőhöz indultam. Lebattyogtam álmosan, de kár volt, mert egy kész borzalom fogadott odalenn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése