24. Fejezet - I'm Superman. Problem?!

Mivel nem áztunk meg annyira, felindultam a szobámba a lépcsőn Harrynek meg intettem, hogy jöjjön utánam. Berontottam a szobámba, és elhelyezkedtem a babzsák fotelembe a tv előtt. Bekapcsoltam, és valami indián filmet kezdtem lesni.

Már majdnem bealudtam rajta, mikor Haz elém rontott:

-         Most komolyan ezért kérted, hogy maradjak?! Félsz, hogy megtámadnak az indiánok tévén keresztül?! –emelte feljebb egy oktávval a hangnemét. Erre elnevettem magam, és kikapcsoltam a tévét. Küldtem felé egy csábos mosolyt a szemöldököm emelgetve, majd lassan odasétáltam hozzá.

-         Drágám, csak nem unalmas a film? –kérdeztem, mintha nem tudtam volna, mire gondol.

-         Dehogy is. Csak tudnák egy sokkal jobb programot. –húzott magához közelebb.

-         Hát, ha nem unalmas, visszakapcsolom a tévét. –nyúltam volna a távirányítóért, de rácsapott a kezemre.

-         Áuu! –nyafogtam egy sort.

Lassan közel simultam hozzá, és kigomboltam fentről lefelé ingét. Először furcsa fejet vágott, de megértette mit csinálok épp. Hátra lökdöstem az ágyra, ő pedig szépen lefeküdt magára húzva engem. Egyre gyorsabb csókvitába kerültünk. Én próbáltam lassítani, ám ő nem engedett, és heves szenvedéllyel esett ajkaimnak.

-         Harry, ne nagyon éld bele magad, mert ünnepelünk. –toltam el magamtól.

-         Kivel mit mikor? –nézett rám értetlenül. – Milyen ünnep?

-         Piros taxi, Mikulás, véres betű vágod már? –soroltam ujjaimon számlálva, hány fajtája van ennek.

-         Ezt mondhattad volna az előtt is mielőtt elengedem a … -fordult be a falnak durcásan úgy, hogy ne lássam arcát. Levette a nadrágját és visszafordult.

-         Nem foghatnák egy taxit? –próbálkozott be még egyszer szemöldökét húzogatva.

-         Harry! –bokszoltam vállba.

-         Jól van na. Egy próbát megért. Találkozunk egy hét múlva. Jó éjt! –húzta magára takarómat.

-         Kapd be! – álltam föl durcásan az ágyról és a vendégágyra telepedtem le.

-         Hiányzol. –kezdett el nyafogni egy 5 perc után. Mosolyogva kikeltem a fekvőhelyről, és odamásztam hozzá és egy puszit nyomtam arcára. Átöleltük egymást, és álomra hajtottuk fejünket.

*Harry szemszöge*

Napsütéses reggelre ébredtem a tegnapi zivatar után. Feltápászkodtam az ágyból, és kémleltem a mellettem békésen szuszogó Cherlyt. Ebben a pillanatban éreztem az, hogy mennyire is fontos nekem. Szomjas voltam, nem volt szíven felébreszteni szegény lányt, így otthonosan lerúgtam magamról az alsónadrágom és letámolyogtam a lépcsőn a konyha felé.

De pechemre nem voltunk egyedül a házban, a lépcső aljáról három számomra vadidegen ember meredt khmm… rám.

Így kellene
elképzelni a kisfiút

A körülbelül 3éves kisfiú karjait a magasban széttárva, vigyorogva bámult az oboámra. 

Én csak zavartan megfordultam, és teljes erőmmel rohantam fölfelé.

-         Cherly, ki ez a pucér fiú a házunkban? –kiabált az anyja felháborodottan.

-         Szivi, azt hiszem anyukád haragszik. –rontottam be a szobába.

-         Miért? –ült fel az ágyban. –Jézus Isten, Harry te mit csinálsz?! –takarta el a szemét.

-         Én…csak…izéé…Otthon éreztem magam. –dadogtam össze-vissza, miközben kapálóztam a ruháim után.

-         Na de ennyire? – kérdezte vagy hat oktávval, magasabb hanggal, mint az átlag.

-         Cicám, ezt majd később megvitatjuk, de most mennem kell. –hadartam el az utolsó két szót, majd kiugrottam az ablakon, mint Superman.

Kicsit sem tarthatták furcsának az emberek, akik láttak, hogy egy anyaszült meztelen srác futkos az utcán ruháival itt-ott takarva magát.