Over!:)

Nos, eddig tartott ez a kis történet. A további történéseket mindenki fantáziájára bízom ;D

Köszönöm a kitartó olvasóknak, így végül meg lett a 4000 oldalmegjelenítés.:) Szuperek vagytok!:) A dicsérő és biztató kommenteket külön szeretném megköszönni, nagyon jól estek!<3

Akit esetleg érdekelne, van egy új blog, amit most kezdtem el. Remélem megmaradnak az olvasóim!:D

Katt erre a címre:

Follow My Dream In London

36. Fejezet - With you

Aki még olvassa, az légyszives kommenteljen. Thanks.:)<3


- Apa! -kiáltottam könnyes szemmel és az ajtóban álló édesapám nyakába ugrottam.
- Kislányom! -ölelt szorosan magához ő is.
- Jól vagy apu? -néztem rá könnyes szemekkel.
- Most már jól. -mosolygott rám.
- Most már? -kérdeztem értetlenül.
- Kómába estem egy tárgyalás során és újra kellett éleszteni. De már nincs semmi baj. -sétált beljebb.
- Kómában? -elég volt csak rá néznem, ő máris tudta mire gondolok. Mindig is hittem az apa-lánya kapcsolatban, és hát mi amúgy is közel álltunk egymáshoz apával.
- Jeremy... -kezdte.
- A botrányok és a börtön... -folytattam.
- A betegségem mikor randin voltál...
- A halálod. -jelentettem ki komoran.
- Jó napot. -köszönt Niall.
- Hát, ez... meg, hogy? -vágott értetlen fejet apa.
- Tegnap találkoztunk... -adtam az egyszerű választ.
- Ő is tud róla? -kérdezte még mindig értetlen fejjel.
- Aha. De nem úgy, ahogy mi. -magyaráztam.
- Mindegy, helo. -ráztak kezet.
- Jó napot. -köszönt még egyszer.


- Francba! -nincsenek otthon a fiúk. Állapítottam meg az sms-ből.
- Baj van? -ült le mellém Jess a kanapéra.
- Nincs... -elmondjam? Ne mondjam? Elmondom! -Van! A srácok valami partyra mentek és nincs lakáskulcsom.
- Az szar ügy. -válaszolta.
- Figyelj, mi lenne ha ma itt aludnék? -jöttem zavarba.
- Kizárt dolog! -tiltakozott.
- Kérlek, ne csináld! -néztem rá világfájdalmas fejjel.
- Oké, Taylor meg Austin úgy is apával mennek sátorozni, most beszéltem velük. -dobott hozzám egy pokrócot a fotel alól. -Tudod hol a szobám nem? -mosolygott.
- De. -és megindultam a lépcsőn Jessica meg utánam.


* Chrely szemszöge*


- Plázában vagyok! -kiabáltam anyámnak a nappaliban.
- Jó. -kiáltott vissza.


Imádtam anyámat. Olyan engedékeny mégis törődik velem. Főleg mióta apám alkoholista és elváltak. Természetesen Mike, a kisöcsém aki mindössze még csak 5 éves, bármennyire szerette apánkat ő sem maradhatott vele. Nem élünk valami hatalmas luxusban sőt, elég szegényesen vagyunk de igyekszem, hogy ezt ne tudják meg a barátaim. Nem lenne szerencsés dolog, ha ez kiderülne és majd azért cikiznének...


Csak sétáltam London zajos utcáin. 10 óra lett mire a plázához értem. Szerencsémre felújítás miatt zárva, így sétálhattam visszafelé. Kezdett hűvös lenni, ezért betértem  legközelebbi kávézóba egy forró csokoládéra.
- Egy tejszínadagos forró csokit. -mondtam az eladónak.
- 10 perc és viszem. -mondta kedvesen. Kerestem valami értelmesen kinéző beugrókat, mert mind mocskos volt, vagy le volt hányva... Gusztusos, egy kávézóban... A sarokban megpillantottam egy ülőhelyet és azonnal odaslattyogtam. 4 srác ült a sarkon: (szembe voltak a székek) 2 előttem, 2 mellettem. Kicsit zavarban éreztem magam, mikor már egy jó ideje csak ültem és ültem, bámulva magam elé. Végre megjött amit kértem! Kifizettem, és békésen szürcsölni kezdtem.
- Szia. -köszönt a mellettem ülő srác.
- Helo. -köszöntem oda sem nézve.
- Mi a neved? -vigyorgott.
- Miért érdekel? -fordultam felé. Amint meg láttam ki állt velem szóba, legszívesebben sikítoztam volna. -Cherly. -válaszoltam Harry Stylesnak.
- Én Harry vagyok. -mosolygott. - Ők itt Liam, Zayn és Louis. -mutatott végig a srácokon. Nem hiszem el. Itt ülök egy tök lepukkant helyen 4 adonisz sráccal. Ez a sors műve. Érzem.
- Nekem mennem kellene. -tápászkodtam föl az asztaltól.
- Haza kísérlek. -mosolygott Harry.
- Oké. -és ezzel el is indultunk.


Egész úton beszélgettünk és nevetgéltünk. Nagyon jól éreztem magam a társaságában. nem csak azért mert Ő Harry Styles, hanem azért mert fantasztikus ember. 


A házunk előtt álltunk meg. 
- Köszönöm, hogy hazakísértél. -mondtam mosolyogva.
- Ez a legkevesebb. Öm, hogy tudlak majd elérni? -kérdezte telefonjára mutatva.
- Nem tudom, én itt lakok. -vontam meg a vállam, majd a házunkra mutattam.
- Értem, izé... szereted a gyors dolgokat? -vigyorgott rám.
- Igen, miért? -nevettem föl.
- Ezért... -majd hirtelen a számra tapasztotta ajkait. Gyorsan el is húzódtam.
- Gyors. -haraptam alsó ajkamba.
- Akkor majd találkozunk. 
- Igen. -mondtam és bementem a házba. A konyhába érve egy kis cetlit találtam a hűtőn: "Te plázában, én buliban :)"
Szuper! megint csak az enyém a ház!


*Anabell szemszöge*
- Jeremy! Nem kéne be menned. Jess elég zaklatott. -mondtam visszatartva Jert.
- Nem érdekel, látni akarom! -rántotta ki karját markolásomból és berontott a házba.

Tisztában vagyok a tényekkel...

Sziasztok! 

 Nos, nem kertelek hanem bele is vágok... Nagyon sok visszajelzést kaptam arról, hogy elbasztam az egész történetet... Ezzel én is tisztában vagyok. Mikor még nem kezdődtek el a zűrös fejezetek, addig a blog nézettsége csak nőtt és nőtt, mellesleg több dicsérő kommentet is kaptam ami nagyon jól esett, és köszönöm is őket.:)<3
Mint látjátok, én próbálom rendbe hozni ezt az egészet és valami értelmeset kihozni belőle, de lehet sőt, biztos, hogy ezzel kicsit már elkéstem. Én is nagyon jól tudom és hibáztatom magam azért is, mert a barátnőm megbeszélése és beleegyezése nélkül gyártottam ezt a sok baromságot. Tőle külön bocsánatot kérek, és remélem nem fog megharagudni...:/ (Keviin, szeretlek :cc<3)
Most a Ti véleményetek érdekelne, hogy mit csináljak/junk a bloggal. Abba hagyhatnánk, de én személy szerint nagyon szeretem és az utolsó csepp remény is bennem van, hogy ezt még rendbe lehet hozni... Vagy fejezzük be és zárjuk le valamivel. Vagy ha kezdenénk egy másik blogot olvasná-e valaki innen?
Hagyjatok megjegyzést mert most igazán számít és fontos lenne.

Ui.: Köszönjük azoknak, akik még most is kitartottak mellettünk, mikor botrány volt. Fantasztikusak vagytok/voltatok és szeretünk titeket.:)<3

35. Fejezet - Beautiful Melody

Remélem tetszeni fog!:) Jó olvasást, komikat. xx

Mielőtt olvasnád, indítsd el:

 Miután kimásztam reggel az ágyból fogat mostam, fölkötöttem gumival a hajam, felöltöztem, és kiültem egy székre a konyhában. Gondolkodtam, kerestem, de úgy láttam hogy értelmetlen. Még mindig zűrös volt minden, de már rájöttem hogy mi ez az egész: álom. Nem volt valóságos, csupán egy illúzió, ami beleélné magát a valóságba.  Kopogást hallottam, így a bejárati ajtóhoz lopakodtam. Ilyenkor áldottam meg a jó Istent, hogy nincs kukucskálónk, hogy megnézzem ki az. Mély levegőt vettem és lassan kinyitottam. 
- Szia. -köszönt halkan Niall.
- Mit keresel te itt? -döbbentem le.
- Figyelj, a tegnapi dolog...-sóhajtott.
- Hagyd! Csak sokat ittam! -füllentettem.
- Ugyan már, mindketten nagyon jól tudjuk hogy ez nem igaz... -lágyan megfogta a testem mellett lévő karomat és magához húzott.
- Most mondjam azt, hogy egy kibaszott álom volt? -kérdeztem.
- Ha ez az igazság... -majd beljebb jött.
- Sosem gondoltam azt, hogy valakit így fogok sajnálni azért, mert nem az enyém. Tudat alatt tudom, hogy nem is volt. -csuktam be az ajtót magunk mögött.
- Most rólam beszélsz? -mosolyodott el kisfiúsan.
- És ha igen? -pirultam el.
- Akkor el kell mesélned, és addig ülök itt, még el nem mondod mi ez az egész. -ezzel levetette magát egy székre. Mosolyogva a konyhapultra támaszkodtam és néztem ki az ablakon.
Itt van. Itt van az, aki olyan messze áll tőlem és mégis közel.
- Kezdjük ott, hogy nekem van barátnőm. Holly. -majd sétálgatni kezdett. -Nem is tudom, hogy hogy jöttünk össze, olyan egyszerű volt az egész mikor...
- Ne! Tudom, hogy elkéstem, boldog életet élsz vele. -vettem fel egy elég erőltetett mosolyt.
- Egyáltalán nem. Főleg mióta megláttalak. -lassan odasétált mellém és a szemembe nézett.

- Mi a nevem? -kérdeztem kis hezitálás után.
- Jenna? -szorította össze a szemét.
- Nem. -jelentettem ki, majd felültem a pultra.
- Jessica? -mosolygott.
- Nem. -csóváltam meg a fejem.
- Ne hazudj! Tudom, hogy úgy hívnak! -nevette el magát. Erre  én is fölnevettem.
- Szóval konkrétan miért jöttél? -kérdeztem.
- Hogy megtudjam mi történt...
- Az álmomban, vagy nem tudom miben randira hívtál, összejöttünk, meghalt apum és elveszítettem a legjobb barátnőmet aztán téged is. -magyaráztam.
- És még én adjak esélyeket? -harapott alsó ajkába. - Lennél a barátnőm? -mosolyodott el. Egyre közelebb húzódott, majd mielőtt még ajkaink össze értek volna, gyorsan elkaptam a fejem.
- Nem ismersz? -suttogtam.
- Nem, de... -belevágtam szavaiba.
- Menj el, Niall. -mondtam halkan.
- Most miért? -nézett rám aggódóan.
- Menj el! -emeltem föl kicsit a hangom a mondat végét megnyomva.
- Jessica...
- Menj! -kiáltottam könnyeimet visszafojtva.
- Találkozunk még? -kérdezte az ajtóból. Nem válaszoltam. Helyette sírtam. Megállás nélkül sírtam. 
Hogy lehettem ekkora barom, hogy veszni hagytam őt? Itt volt a lehetőség, de én sosem ragadom meg...
Az égető érzés szét tudott volna tépni belűről, mégsem tette. Hagyott szenvedni. Sokáig.


Két órán keresztül csak gondolkodtam azon a pár mondaton... "Lennél a barátnőm?" csengett vissza hangja a fülemben. De nem csak az csengett, hanem egy ismerős dallam gitárszóval. Tudtam, hogy ezt a dallamot egyszer  már hallottam valahol. Deja vu érzésem lett, és fölmentem a szobámba. Kitártam az erkélyem ajtaját, majd úgy mint az álmomban a szerenádot adó fiúcska ott állt az ablakom alatt.

Stend Up. -állapítottam meg magamnak. Végighallgattam, majd lesiettem a kerthez. Megöleltem a szőkét, de gyorsan el is húzódtam. Beinvitáltam a házba, és a konyha ebédlő asztalánál foglaltunk helyet egymással szemben.
- Ez gyönyörű volt, tényleg. De miért kell mindent mindig elsietni? Annyi időnk van, hová kapkodunk? Ha meg nincs, akkor fölösleges belevágni. Szóval mondd, hová sietsz? -fogtam meg asztalon pihenő kezét.
- Teljesen igazad van, sajnálom. Nem tudom mi ütött belém, ez nem rám vall. -hajtotta le a fejét.
- Ne sajnáld, csak gondold át. -kacsintottam.
- Barátok? -mosolygott rám.
- Barátok. -válaszoltam, majd kezet ráztunk.


A nap további részében rengeteget beszélgettünk. Nevettünk, szomorkodtunk és komolyan is beszéltünk.
  Fél hét felé egy olyan ember lépett át a küszöbünkön, hogy majd' lefordultam a székről meglepettségemben.

34. Fejezet - Dreams Are Free...

Jó olvasást :) Kommenteket ne felejtsetek el írni. xx

- Akkor most hogyan tovább? -kérdezte Liam miután elhúzódott.

- Nem tudom, csak maradj velem. -csókoltam meg ismét. Tudtam, hogy ez nem helyes, mégis csináltam.

- Szerettlek, Jessica. -hallottam Harry elhaló hangját az ajtóból.

* * *

- Halo? -vettem föl álmosan a telefonom. Már este volt javában, azt sem tudtam hol vagyok...
- Szia Jess! Nem jössz mégsem? -szólt bele egy nagyon ismerős lány. Cherly?!
- Úristen! Te élsz? -kezdtem bekönnyezni.
- Miről beszélsz? Eddig is éltem. -nevetett föl.
- De, de, de... De nem! Öngyilkos lettél mert megcsalt téged Harry. Velem. -töröltem le könnyeimet.
- Ez nagy baromság! Na figyu, jössz a koncertre vagy nem? -kérdezte halottnak hitt barátnőm.
- Koncert? Ugye a One Direction koncert? Még nem mentünk el? Mondd, hogy nem. -lettem izgatott.
- Hogy mentünk volna el? De ha nem haladsz, nem jutunk oda még a végére sem! -emelte föl a hangját.
- Hol vagy? Indulok!
- Tudod hol van a házatok melletti park? Itt vagyunk egy padon. -magyarázta.
- Adj 5 percet. -ezzel letettem.


A kocsiban csak arra tudtam gondolni, hogy milyen lesz ismét megölelni Cherlyt. Nem értettem mi történik. 

Mikor oda értem a parkba, Cherly a barátaimmal hülyéskedett egy öreg fa mellett. Lassan oda értem.
- Cherlyyy! -visítottam és azonnal megöleltem őt.
- Oké, oké, úgy csinálsz mintha egy éve nem láttál volna. -nevetett.
- Ha tudnád, mi történt! -forgattam meg a szemem nevetve. -Sziasztok! -öleltem meg a többieket is sorban. Anabellhez érve kicsit megremegtem, de ugyan úgy üdvözöltem mint a többieket.
- Francba! 10 perce vége annak a nyomorult koncertnek! -kezdett könnyezni Cher. Oda mentem hozzá, majd szelíden átöleltem. Rossz volt nekem is, hogy nem láthatom őket, de mintha már ismerném is.
- Mindegy, nem érdekes. -törölte meg szemét. Lassan a mellettünk lévő kukába hullajtotta mind az 5 jegyet. Kis gombóc nőtt a torkomban, de gyorsan le tudtam nyelni.
- Hé, mi lenne ha éjjeli görkorcsolya-túrát rendeznénk? -vette föl az ötletet Cherly.
- Benne vagyok! -lóbáltam a magasba a kezem.
- Én is! -csatlakozott Anabell.
- Mi nem. -nevetett Nate és Daniell.
- Oké, akkor sziasztok. -puszilkodtunk le velük. -Haza megyek átvenni a korit, a London parkban találkozunk. -mosolyogtam. Elindultam a kocsi felé, majd beszállás után nyomtam a gázt a házunkig, Csendben bementem, és láttam hogy mindenki a kanapén aludt el. Anya hátán Austin, Austin hátán Taylor. Elmosolyodtam, majd a korcsolyámat keresgéltem. Megtalálva felhúztam, és kigurultam a házból. Egészen a parkig nyomattam, végül kimerülten vetettem le magam a park közepére. Sötét volt, és csak nevetgéléseket hallottam. 

London park egyik utcája. :)

- Napozol? -állt fölém nevetve vörös, göndör hajú barátnőm, Anabell.
- Szia. -keltem föl. - Indulhatunk? -kérdeztem, majd megindultam az oszlopnak támaszkodó Cherlyhez.
- Ki nevet ilyen hangosan? -kukkolt ki a vállam mögött.
- Nem tudom, lehet helyes pasik, nézzük meg közelebbről. -kacsintott Ana.
- Oké... -vettem egy nagy sóhajt. Elkezdtünk korizni a srácokkal megtelt pad felé, de fél úton fölestem.
Mind a hárman elkezdtünk nevetni, mire a fiúk felfigyeltek. Amint oda pillantottam, csak is egyetlen egy srácot szúrtam ki. Arcát kiemelte a lámpa fénye, szőke fürtjein átvágott a sötétség. Egyből tudtam ki ő, és csak helyre akartam hozni mindent.
- Bocsi lányok, el kell intéznem valamit. -tápászkodtam föl.
- Jess, mégis hová mész? -fordult felém Cher.
Kérdésével nem törődve, csak mentem a bandához.
- Sziasztok. -mosolyogtam.
- Heló. -köszönt mindenki.
- Izé, én sajnálom ami tegnap vagy mikor történt... -sütöttem le a szemem. A fürtös közbe akart szólni. -Ne, csak ne mondj semmit. Tudom, hogy neked és másnak is csalódást okoztam, de tudnátok nekem adni még egy esélyt? -pillantottam Niall tengerkék szemeibe.
- Kislány, mennyit ittál? -nevetett föl Zayn.
- Hallgass már! Most komolyan beszélek. -tettem csípőre a kezem.
- Ne haragudj, de mi nem ismerünk... -nézett rám Louis.
- Ne... Nem ism... ismertek? -motyogtam kissé bekönnyezve.
- Sajnáljuk. Ha adsz papírt meg tollat, szívesen adunk autogramot.  - szólalt föl Harry. - Közös kép is jöhet, esetleg videó... -folytatta.
- Várj! Két képet... -horgásztam elő a telefonom a farmerem zsebéből. - Niallel. -mosolyogtam rá.
- Oké, én fényképezek! - ugrott ki a pad széléről Liam. Niall felállt, egyik karját átlendítette a vállamon, másikat mellem alatt és úgy kulcsolta össze. Én a derekát öleltem át. - Mosoooolyt! -visított Liam és már villant is a vaku. -Kivel szeretnéd a másikat? -kérdezte.
- Ömm... -nem tudtam eldönteni, hogy közöset csináljak, vagy csak Niallel még egyet... -Vele. -mutattam Ni felé, aki már leült. 
- Na és hogyan szeretnéd? -kérdezte.
- Szoríts magadhoz! -utasítottam halkan, elpirulva. Odajött mellém, és megölelt jó szorosan.Hallottam minden dobbanását szívének. Az illata, egyszerűen meggyengített.
- Mosolyogj! -gyorsan Niall mellkasába fúrtam a fejem és összeszorítottam szemem, amiből egy könnycsepp Niall pólóján landolt. Gyorsan kibújtam, és elvettem a telefonom.
- Oké, én most haza megyek. Köszi. -és indultam. VOLNA, ha Niall nem fogja meg a csuklóm.
- Várj, haza kísérhetlek? -kérdezte kedvesen.
- Most ne... -szipogtam és el is indultam.


Olyan gyorsan száguldottam végig az utcákon, hogy még egy kocsi sem ért volna utol... Na jó, azért annyira nem, de tényleg nagyon siettem. Össze voltam zavarodva, nem tudtam mi történik és minél előbb választ akartam találni.
Haza érve gyorsan levetkőztem, letusoltam, ittam egy forró teát és a szobámban magamra zártam az ajtót. Zokogva dőltem be az ágyba. Ismét elveszítettem Niallt. Vagy az enyém sem volt? Meg sem történt?! Mintha két dimenzió között repültem volna... És csak egy mondat járt a fejemben: "Szabad álmok..."

33. Fejezet - Just Hug Me

Kommenteket írjatok és ne felejtsétek el a Tetszik/Nem tetszik gombokat ;) Jó olvasást. xx

 
* Niall szemszöge *


- Holly?! -döbbentem le, miután hátra pillantottam.
- Tudtam, hogy örülni fogsz nekem! -pattant gyorsan a nyakamba.
- Hogy kerülsz te ide? Miért vagy itt? -toltam el magamtól.

- Vagy mégsem... -húzódott el tőlem teljesen.
- Nem, nem arról van szó, csak megleptél. -mosolyogtam.
- Gondoltam, hogy nem vártál. Csak két napra jöttem és csakis hozzátok. -vigyorgott. -Többiek hol vannak?
- Fönt, de majd szólok nekik. -indultam a lépcső felé, de visszarántott a karomnál fogva.
- Hiányoztál. -és az arcomra nyomott egy hosszú puszit, megölelt és fejét a nyakamba fúrta. Én is visszaöleltem. Behunytam a szemem, de mire kinyitottam Jessicát véltem felfedezni aggódó tekintettel és kisírt szemekkel állt a lépcső alján.
- Jess, ez nem az... nincs semmi, nem is volt. -engedtem el Hollyt és odasétáltam hozzá.
- Akkor ez mégis mi? -hallatszott hangján az erőltetett nyugodtság.
- Csak beugrott, és ennyi. -magyarázkodtam.
- Ugyan már Niall! Még mindig ezzel a riherongyal vagy együtt? -visítozott ex barátnőm.
- Kuss! -ordítottam rá. - Nagyon sok fájdalmat okozott már nekem, de még mindig a barátnőm!
- Én okoztam fájdalmat?! Te csaltál meg zsinórba 3 nővel is... -emelte a kezét Holly felé.
- Te meg kikezdesz a legjobb barátaimmal! Harry... -folytattam volna, de közbevágott Holly.
- Haha, de nagy kurva vagy! - nevetett gúnyosan. -Harold is meghúzott? -ekkor már a hasát fogta az állnevetéstől.
- Niall! Megbeszéltük, nem engem kellene hibáztatnod, mikor ő volt józan, ráadásul a legjobb barátnőmet is miatta veszítettem el! Nem is emlékszem sem arra az éjjelre, sem arra a nappalra... -ordított ő is.
- És Louis meg Liam? -vontam kérdőre.
- Nem lehetsz féltékeny minden fiúra akivel szóba állok! Erről is szó volt már: Miért baj az, ha vannak legjobb fiú barátaim akikre számíthatok, nem úgy mint rád? -ráncolta homlokát. -Amúgy Anabell, Miranda, HOLLY? -emelte ki az utolsó nevet.
- Ebből elegem van! -adtam meg magam. 
- Mi az, fáj az igazság? Te kiordíthatod magad én meg hallgassak? Ez nem az a film édesem! -vigyorodott el úgy, hogy ilyennek még sosem láttam.
- Ha így áll, szakítsunk! -ordítottam.
- Mit veszítek?! Végeztem veled! -nevetett föl, majd köpött egyet maga elé. 
- Mit képzelsz magadról?! -közel álltam hozzá, hogy megüssem, de mégsem tettem.
- Ki ölted belőlem az összes irántad érzett érzést! -köpött még egyet. Ennyi volt, meglendítettem a kezem, ami az arán csattant elég hangosan. Földre esése után Liam tűnt föl amint szalad le a lépcsőn.
- Mit művelsz te senkiházi?! -lökött meg mellkasomnál.
- Kérdezd ezt a libát. -böktem fejemmel a földön fekvő Jessicára.
- Miről beszélsz Ni? -kérdezte Liam. -Hisz a barátnőd!
- Csak volt. -és most én köptem Jessica elé. Felvettem a pulcsimat és kiszáguldottam az ajtón.


* Jessica szemszöge *


Égett az arcom Niall keze nyomától, de nem bántam. Erősebben jött ki a düh, mint a fájdalom. Hogy lehet ekkora szemét valaki? 


Csak feküdtem a földön és az arcomat szorítottam észrevehetetlenül. Miután hangos ajtócsapódás jelezte, hogy az a patkány eltűnt a házból, Holly libuska azonnal utána pattant.




 Liam megfogott a térdem alatt és a karomnál, majd felemelt karjaiba. Esősen fontam karomat nyaka köré és erőteljesen zokogtam.
- Nem szeretem, gyűlölöm, örökre! -sziszegtem halkan.
- Sshhh, minden rendben lesz. Csak ölelj át. -tett le a kanapéra, aztán leült. Átöleltem őt. Majd leguggolt elém, arcomat két tenyerébe fogta és közel hajolt hozzám. -El kell őt felejtened... -suttogta.
- Már elfelejtettem. -suttogtam vissza miközben lehunytam szemem. 
 Pár pillanat múlva Liam hüvelykujja siklott végig alsó- majd felső ajkamon. Felnéztem, és csillogó, egyben aggódó barna szempárral találtam szembe magam. Ajkai vészesen közeledtek az enyémhez. Egyszerre csuktuk le szemünket, és összeértek ajkaink. 
Lassan csókolt, megnyugtatott.

32. Fejezet - Why Him?!

Átléptük a 3300 oldalmegjelenítést, ez hatalmas szó!:) Ma előre láthatólag dupla rész lesz!:) Nagyon szépen köszönjük az eddigi olvasóinknak, fantasztikusak vagytok! :D<3 Ilyet nem sűrűn kérünk, de akik eddig olvasták a blogunkat, azok ehhez a fejezethez legalább 1 komit írjanak, jó olvasást! :) <3

32. Fejezet - Why Him?!

 *Niall szemszöge*

3 nap telt el a Miranda vs. Jessica botrány óta. Szinte minden idejét Liam társaságában tölti, vagy ha nem, akkor Louisval van. Felém oda bökdös néha-néha egy 'szeretlek' szócskát, de van olyan, hogy leül mellém és beszélgetünk. Most épp' a parton ülünk. Jess egy sziklán ül és a vizet bámulja. Én Harryvel beszélgetek.


- Liaaam! Itt egy rák! -sikított föl Jessica.
- Mi a rák?! -nézett értetlenül a fürtös. -Itt nincs rák. -jelentette ki.


- Hol? -rohant oda Liam nevetve.


- Sehol, csak vegyél le kérlek. -nevetett föl és Payne nyakába dobta karjait. Lassan leemelte a srác, és ahelyett, hogy lerakta volna, elkezdett pörögni vele.


- Neeee! Hányok! Liam tegyél leee! -sikítozott Jess kapálózva.


- Oké, oké. -lerakta a gyönyörű szőke lányt, azaz a barátnőmet, és imbolyogva sétáltak a vízhez.


- Hé, jól vagy? -röhögött Liam és megtámasztotta Jesst a könyökénél.


- Igen. -csukta be Jessica a szemét. -Most már jó! -pattant el.


- Fél 6. Haza kellene mennünk nem? -kérdezte Lou a telefonját lóbálva.


- Hová sietsz? -kérdezte váratlanul Becky Josh oldalán. -Hiszen még csak most érkeztünk! -tette hozzá Josh.


- Becky! -kiáltott Jessica és barátnője nyakába vetette magát.


- Josh! Haver! -pacsiztunk le vele mind az öten.


- Mi még nem találkoztunk, Josh vagyok. -nyújtotta kezét Jess felé.


- Jessica. -mosolygott.


- Hogy kerülsz te ide? -vigyorogtam dobosunkra.


- Jöttem hozzátok, csak nem zavarok? -húzta föl szemöldökét.


- Dehogy! Ami azt illeti, jó hogy itt vagy. Lenne valami, amiről szeretnék beszélni valakivel, és hát te jó barátom vagy meg eddig mindig segítettél. Most is számítok rád. -pillantottam az előttem álló barna felé.


- Persze haver! -pacsiztunk le amolyan "titkos kézfogással".

* * *

- Hallgatlak. -ült le mellém Josh a kanapéra.
- Hát, szóval Jessicáról lenne szó... -morzsoltam ujjaimat.
- Tetszik a csaj? -húzogatta szemöldökét. -Nem rossz, nem rossz. -nevetett föl.
- Haver! Jess a barátnőm. -bokszoltam vállába.
- És akkor mi van vele? -vette föl a sörét az asztalról.
- Sosincs velem, minden idejét Liamnek adja. Kicsit aggaszt, hogy a legjobb barátomra kell, hogy féltékeny legyek. -vágtam világfájdalmas képet.
- Oh, ugyan már! Nem kellene ennyire felfújnod... szerintem csak talált egy barátot akivel jól elvan és bízik benne. Adj neki időt, vagy beszéld meg vele. -ütögette meg a hátam. - Sok sikert! -majd elment.


Nem tudtam mi tévő legyek... Annyira rémült voltam hogy elveszítem őt, hogy jobban fogja szeretni Liam Payne barátomat mint engem. Én csak szeretem és nem akarom őt elveszíteni... 

- Szia. -fogta meg egy kéz a vállamat.
- Szia, ki vagy? -nevettem föl. Nem volt ismerős sem a hangja, sem az érintése.
- Na ki lehetek? -ölelt át hátulról.

* Jessica szemszöge*

- Louis, néznél velem valami horror filmet? -másztam oda hozzá a földön.
- Miért nem nézed Niallel? -húzta föl a szemöldökét.
- Nem érdeklem őt, amúgy sem figyelne rám... -hajtottam le a fejem.
- Hé, hé, hé! Mi a baj? -emelte föl államnál fogva a fejem.
- Mostanában alig foglalkozik velem és így jön az, hogy mindig Liamet és téged untatlak. Tudom, hogy valami baja van, csak nem mondja el. Semmit sem mond el... Ez nagyon rosszul esik... -gyűltek könnyek a szemembe.
- Ránk számíthatsz! Egyáltalán nem untatsz, és biztos vagyok benne hogy Niallnek sincs baja. -mosolygott rám.
- Úgy legyen. -öleltem meg és egy könnycsepp futott végig arcomon. Aztán egyre több.
- Úr isten! Jessica, mi baj van? -simította végig a hátam Liam. Talán per pillanat ő volt az egyetlen akinek a karjaiban meg tudtam nyugodni.
 Az ölelése helyettesíteni tudta Niall ölelését, mégsem volt az igazi. Nem érdekelt, fölálltam és olyan szorosan hozzá bújtam, amennyire csak tudtam.
- Annyira szeretlek. -suttogta hajamba, majd egy puszit adott a homlokomra. - Mindig itt leszek. Louis is. -mosolygott kedvesen. Nem tudtam mire vélni ezt a pár mondatot, de úgy éreztem hosszú az éjjel és mivel amúgy sem tudnék aludni lesz időm gondolkozni rajta. Lassan elhúzódtam, oda böktem hogy "Köszönöm srácok." egy mosoly kíséretében és eldöntöttem, hogy megkeresem Niallt.

A konyhába leérve óriási döbbenet várt rám...

31. Fejezet - I'm ok!... Really...

Jó olvasást, és kommentekeet!:DDxx

* Niall szemszöge*

Reggel Jessica gyönyörű szempárjával találtam magam szembe. Fejét a párnán könyöklő kezével támasztotta, így kémlelve engem.

- Jó reggelt édes. -adott egy puszit az arcomra.

- Neked is. -mosolyogtam rá.

- Most hívott Taylor hogy hazaértek Austinnal a nagyitól. Haza kellene mennünk. -bámult maga elé. -Be szeretnélek mutatni a bátyámnak. -kapta rám tekintetét.

- Felőlem... -rúgtam le magamról a takarót.

Elkezdtünk készülődni.

Mikor kész lettem, lementem a konyhába ahol Liam sütötte a maffinokat.

- Reggelt. -böktem oda, majd egy pohárba vizet engedtem amit egy húzásra le is gurítottam.

- Meg volt a csaj éjjel igaz-e? -röhögött Payne.

- Ezt mégis honnan veszed? -néztem rá kérdőn.

- Ugyan már, hangosabb volt a csaj mint egy visító malac. -nyitotta ki vigyorogva a sütő ajtaját.

- Ne hazudj! -boxoltam vállba, majd én is elröhögtem magam.

- Mi a hahota tárgya? -jött le mosolyogva Jess a lépcsőn.

- Ujíííííí. -sipítozott halkan Liam, de ezt Jessica is hallotta.

- Ez minek készült? -vigyorodott el mikor leért a konyhához.

- Ujíííííí. -adta az ugyan olyan választ Payne.

- Oké, értelmes vagy. Mehetünk? -fordult felém barátnőm.

- Persze. -fölálltam, majd még mielőtt kiértünk volna az ajtón, Liam utolsó hangját lehetett hallani "Ujíííííí". Erre már kitört belőlem a röhögőgörcs.

* * *

- Szent szar! -kiáltott Jess,mikor sarkig nyitotta a bejárati ajtót.

- Ez, nem az aminek tűnik. -pattant le Justin a kanapén fekvő... Selenáról?!

- Úristen! Selena Gomez! -szaladtam oda visítozva mint egy őrült rajongó.

- Öh,... helo. -gombolta be farmernadrágját miközben teljesen arcába lógó haját fújta ki.

- Justin ez mi a franc?! Nincs itthon senki, te meg rámászol erre a ribancra? -háborodott föl Jess idegesen lépkedve Jus felé.

- Hé, hé, hé! - kiáltottam Jesst lefogva hátulról.

- Én mentem. -csapta be maga mögött az ajtót Sel.

- Várj már! -kiáltott Justin, majd utánarohant. Justin eltávozásával Austin jött be.

- Hát, sziasztok. Be szeretnék mutatni valakit. -lépett Jessica elé.

- Kit? -vigyorodott el barátnőm.

- Jessica, ő itt Miranda, a barátnőm. -lépett utána az igen ismerős lány. Amint felfogtam ki áll előttem, már éreztem hogy ebből hatalmas balhé lesz.

*Jessica szemszöge*

- Nagyon örvendek. -ráztunk kezet mosolyogva. Amint a szemébe néztem és eljutott a tudatomig, hogy Miranda a neve, elgondolkoztam, hogy miért olyan ismerős? Csak bámultam az ismerős fejére és futkározott a fejemben az ismerős neve, végül leesett.

- Te szemét ribanc! -adtam egy gyors pofont a csajnak, majd nem leállva, a földre kényszerítettem. Behúztam neki egyet a haját tépve mitől eltorzult arccal nézett felém, orrából ömlött a vér. Már húztam volna be a második adagot, de valaki hirtelen elkapta a kezem hátulról. Lassan fordultam meg, és Austint véltem magam mögött felfedezni vörös fejjel.

- Jessica! -rángatott le róla, de még egyet a gyomrába tudtam taposni. Teljesen összegörnyedt, és folyt a könnye. Nem hangosan, csak csendben szenvedett.

- Mit művelsz?! -ordított rám ilyennek még sosem látott bátyám.

- Az álszent barátnőd smárolja a pasimat! Csak nem vártad hogy karba tett kézzel nézem végig?! -kiáltottam vissza.

- És ezért ki kell taposni a belét? -segített Mirandának feltápászkodni.

- Baszódj meg! -gondoltam inkább Niallel foglalkozok. Odamentem, és átöleltem. Nem ölelt vissza, csak megborzadva bámult maga elé.

- Nem vagy többé a húgom! -szűrte ki Austin a száján. Lesokkolódtam. Nem volt erőm még sírni sem.

Miután elállt a csaj orrából a vér Austin inkább távozni kívánt vele. Kimásztam a kertbe és török-ülésben helyet foglaltam a kerti hintán.

- Jól vagy? -ült le mellém Niall. Nem válaszoltam, csak egy ártatlan könnycseppnek engedtem utat.

- Jessica, jól vagy? -fordított magával szembe. Nem tudtam a szemébe nézni, inkább elfordítottam a fejem.

- Jess, szólalj már meg, jól vagy?! -tette fel a változatlan kérdést Ni remegő hangon.

- Jól vagyok . -töröltem le az égető könnycseppet. - Tényleg.

- Hívjam át a srácokat? -sandított ismét felém előkapva a telefonját. Egy vállvonás is erőltető volt, így bólintottam. Pontosabban csak előre engedtem a fejem.

- Jess! Mi történt? Austin annyira feldúlt volt, hogy beszélni sem lehetett vele.- szaladt ki hozzám a nem tudom honnan jövő hugicám.

- Hosszú történet. -fújtam ki a levegőt. -Annyira jó hogy itt vagy! -öleltem magamhoz, mitől ismét bekönnyeztem.

- Sietnek. -szólt Niall. -Oh, szia. -erőltetett egy mosolyt miközben Taylor felé nyújtotta kezét.

- Szent Isten! -csillant föl Taylor szeme. -Niall Horan! -kapta a szája elé a kezét és kézrázás helyett inkább a nyakába vetette magát. - Oké, szóval szia. -próbált lenyugodni.

- Nem késtünk? -kopogtatott az ajtón Harry, majd megindult. Utána jött Lou, Zayn és Liam. Amint megpillantottam Liamet a karjaiba vetettem magam és ismét a zokogás kapott el.

*Liam szemszöge*

Csak a karomban tartottam remegő testét és mélyet szippantottam kellemes illatából amitől még a náthás is kidugul. Nem tudtam mi a baja, de biztos nem csak az ujját vágta el. Azért nem sírna így. Úgy döntöttem kiderítem, ezért bebicegtünk a házba, majd a kanapén egymással szemben foglaltunk helyet.

- Mi a baj? -kérdeztem szelíden, végigsimítva karján.

- Austinnak barátnője van. Ez önmagában nem is lenne baj, hisz örülök a boldog, csakhogy ez a lány Miranda. -törölte le lassan könnyeit.

- Úgyérted Miranda Cosgrove? -húztam föl a szemöldököm.

- Nem tudom hogy ki, csak azt tudom hogy smárolt Niallel és péppé vertem.

- Péppé? -nevettem föl kicsit. Erre ő is elmosolyodott.-Gyere ide, vadmacska. -mosolyogtam vissza és nagy ölelésre készültem, mikor épp megcsörrent a telefonom. -Várj egy percet. - elsétáltam a lépcső aljáig, majd kikapva zsebemből a telefont, Danielle képét láttam villogni a kijelzőn. Fölvettem egy hatalmas sóhaj kíséretében.

- Szia édes, láttam vagy hatszor kerestél. Bocsi de próbán voltam, de már ráérek, találkozni szeretnél? -hallottam a vidámsággal teli hangját a vonal végéről, de biztos voltam benne, hogy most le kell lombozzam.

- Nem Danielle! Én nem szeretnék veled többet találkozni! Szeretnélek elfelejteni... -közöltem egyhangúan.

- Mi? Mégis miért?! Liam Payne, ha ez egy vicc, nagyon rosszul jársz.

- Nem, ez nem vicc! Már nem szeretlek és legyen ennyi elég, sajnálom. -remegett meg a hangom, de erős kellett maradjak.

- Legalább annyit mondj, hogy van-e más? -ekkor már nem válaszoltam, csak kinyomtam és Jessicához sétáltam vissza.

- Megkapom az ölelésem? -kérdezte csilingelő hangon mire csak elmosolyodtam és megöleltem őt. Fejét a nyakamba fújta, így éreztem minden levegővételét. Lassan elengedett, és kifelé indult. A többiek nagyon elvoltak. Taylor be volt zsongva, hogy ott van nála mind az öt fiú. Zayn úgy nézett rá, mint az első nagy szerelmére. Ott tuti lesz valami -állapítottam meg.

* * *

- Akkor jó éjt. -köszöntünk el mindannyian, és már ott sem voltunk. Hűvös volt, annak ellenére hogy nyár van. Csak ültem a kocsiban és a fülemben lévő iPod fülhallgatója épp a Danielleel közös számunkat játszotta. Könnyek gyűltek a szemembe. Éreztem hogy még szeretem, és hazudnom kellett neki. Nos, hogy őszinte legyek igen, Jessica miatt.

30. Fejezet - I Love It...! I Love You...!

Kommenteket írjatok, jó olvasást. :)xx

- Sziasztok. -lépett be a hátsó kapun egy vörös hajú lány. Ennyit a meghitt, nyugalmas szép kis estéről. Azt hittem odamegyek, és belerángatom a tűzbe miközben azt ordítom: "Égj te k**va, égj!".

- Ó, szia Anabell! -köszönt oda Niall.

- Mi a francos fenét keres itt ez a liba?! -sziszegtem Ni mellé sétálva.

- Én hívtam. Ha már úgy is tisztázós nap van... -de ekkor már ide is ért.

- Helo. -böktem oda flegmán.

- Jess, figyelj, tudom hogy dühös vagy és minden okod meg van rá hogy haragudj, de kérlek hallgass meg, és hagy magyarázzam el. -nézett rám bűntudatos fejjel.

- Csak gyorsan, odaég a hús. -böktem fejemmel a tűz felé.

- Én akkor még azt sem tudtam, hogy együtt vagytok, és nekem nem is tetszik és akkor sem tetszett. -magyarázott.

- Igen?! Akkor elárulnád miért másztál rá? -kezdtem föl emelni hangom.

- Fogadás volt az egész, kérlek értsd meg! Jess, nekem igazán jó barátnőm voltál, és szeretném ha most is az lennél. Kérlek bocsáss meg, megbántam az egészet! -csóválta meg fejét kicsit könnyes szemével.

- Jó, elhiszem, de kérlek ne legyen több ilyen. -öleltem meg békülés jeléül.

- Köszönöm! -mondta hálásan, és elhúzódott.

Az este további részében nagyon jól éreztem magam. Ettünk, ittunk és hatalmas hangulat volt. Már eloltottuk a tüzet, és egy közös dalban egyeztünk ki. Anabell távozásával, rá is zendítettünk. Közös dalnak pont megfelelt a 'Momments'.

- Én nem vagyok álmos! -suttogtam Niall fülébe, miközben a hálószoba felé sétáltunk az emeleten.

- Hmmm... -harapott alsó ajkába. -Mit kellene csinálni? -csukta be magunk mögött az ajtót. Lassan oda sétált az éjjeli szekrényhez, lerakta a telefonját, majd mellém érve szorosan átfogta derekamat így szorítva magához engem. Nekem mellkasán és vállán pihentek kezeim.

- Nekem lenne egy ötletem. -vigyorodott el. Elengedett, majd a szekrényhez indult és kinyitotta azt.

- Sakkozzunk! -emelte föl a készletet. Megforgattam a szemeimet, majd kelletlenül elterültem a hatalmas francia ágyon. Mellém ült, és kémlelt. Lassan megragadtam világosbarna színű toppom alját, és addig húztam, hogy épp' ne legyen ki a melltartóm. Megragadtam fehér pólóját, és magamhoz húztam.

- Nekem van jobb ötletem. -mormogtam szinte ajkaiba, és megcsókoltam.

Megragadtam nadrágját, ami most melegítő alsó volt, és egyszerű mozdulattal lehúztam róla. A boxere úgy feszült, hogy majd' átszakadt.

- Na mit csináljak veled? -simítottam kezem combjára, majd mellkasára. Egy mozdulattal levettem a fölsőmet, így melltartómhoz is hozzáférhetett. 

Feltérdeltem, és ráültem csípőjére. Nyakát kezdtem heves csókokkal ellepni, és itt-ott egy szívásnyomot is hagytam. Erre mindig felsóhajtott kicsit. 

Melltartóm pántjánál kezdett kutatni, majd megtalálva azt, kikapcsolta és a szoba másik végéhez hajította. Ringatózni kezdtem csípőjén, mire apró nyögésekkel felelt, és megmarkolta melleimet.

Fordított a pozíción: most én kerültem alulra. Levette pólóját, és elhajította. Nadrágom gombjával kezdett szórakozni, majd sliccemmel, végül lekerült rólam az is. Kék-selyemtangámon keresztül kezdte masszírozni csiklómat.

- Ugye nem bánod ha ezt most eltávolítom? -kérdezte vigyorogva, és lassan lehúzta rólam utolsó ruhadarabomat is. - Hmm, de nedves valaki. - kuncogott, miközben mutató, és középső ujját helyezte belém. Erre hangosan felnyögtem. Lassan, majd egyre gyorsuló tempóban mozgatta ki-be és körkörösen ujjait. Mikor befejezte, ajkam és nyakam között cikázott. Most én fordítottam a helyzeten.

- Neked is van valamid nemde? -haraptam ajkamba és végighúztam kezem merevedő péniszén. Lerántottam róla boxerét, és a hasától- egyre lejjebb haladva csókoltam végig minden négyzetcentiméterét. Zihált már rendesen, így gondoltam játszok kicsit. Megfogtam szerszámát, és a számba vettem. Körbe nyaltam a tetejét, majd egyre gyorsabban mozgatva fejem letudtam az egész méretét. Mikor már nagyon remegett minden porcikája, kezemmel kezdtem számhoz veregetni.

Nem kellett csinálnom 2 percig sem, már jött is a vulkán kitörése. Erősen megmarkolta a mellette lévő párnát, majd levegővételét lassítva magára húzott. Lefektetett az ágyra úgy, hogy a lábam lelógjon, majd lemászott a földre. Csípőmtől kezdett csókolni, és itt- ott harapás nyomokat hagyni. Végignyalta lassan mindkét belsőcombomat, majd intim pontomhoz érve, erőteljesen belenyalt. Erre megugrottam kicsit, és csípőm automatikusan le-föl kezdett mozogni. 

- Ne kínozz tovább! -suttogtam pár levegővétel közt. Erre kaján vigyor ült ki arcára, és felmászott hozzám.

Maga felé fordított és fölém támaszkodott. Lassan helyezte be erekcióját hüvelyembe, és gyorsabban, ám még mindig óvatosan kezdett mozogni. 

- Gyerünk már, erősebben! -helyeztem kezem hátára.

Erőteljesebben kezdett mozogni, és durvábban. Körmömet hátába mélyesztettem, és mikor el jött az a bizonyos pont, sikítottam egyet. Mindkettőnk gerince megfeszült, és lábujjaim összeszorultak a várt orgazmustól.

Már lassabban véve a levegőt, magunkra húztuk a letornázott takarót, és egymást ölelve hajtottuk álomra a fejünket.

29. Fejezet - Part 4 - Never Forget Me... Never!

3 komment után hozom a következőt!:))xx Jó olvasást.x
 

*Louis szemszöge*

 Abban a pillanatban, ahogy Niall kilépett az ajtón, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, így utána indultam. Harold egy napozóágyon feküdt csöppet sem bánva az előző tettét. Mielőtt még Niall odaért volna, hátulról lefogtam és bármilyen erősen is küzdött, nem engedtem a szorításon. Mikor már csak-csak lenyugodott, sziszegett egyet.

- Mégis hogy van kép a pofádon, hogy bántasz egy nőt?! -ordított erősen Ni.

- Mi?! Én csak békülés ként szántam ezt, dehogy akartam én bántani! -magyarázkodott a fürtös. Most én is hatalmasat csalódtam benne. Mindig is a szerény kisfiú lapult meg benne, nem egy vadállat aki gyilkolna.

- Békülés?! Azzal akartál kibékülni hogy belefojtasz a vízbe? -jött ki Jessica is a srácokkal.

- Figyeljetek, én nem akartam senkit bántani! Nem voltam, vagyok és nem is leszek gyilkos! Lehet, hogy túl erős volt a szorításom, de nem akarnálak bántani. -könnyezett be az utolsó 4 szót Jess felé küldve.

- Igazat mond. -szólaltam föl. Lehet, hogy nem hisznek nekem, de ismerem annyira a legjobb barátomat, hogy tudjam mikor beszél a szívéből. És most onnan jött, tudom, hogy ez volt a szín igazság. Elengedtem Niallt és odasétáltam Harry mellé. Megveregettem a vállát, majd egy biztató mosollyal próbáltam jobb kedvre bírni. Sikeres! Egy kis mosoly csúszott szájára, de ismét elkomorodott.

- Akkor valóban nem akartál bántani? -lépett mellém Jessica.

- Nem. -mondta halkan és erősen megcsóválta fejét.

- Sajnálom. -jött közénk Niall is és kezet fogott barátjával.

- Mi is. -kiáltott Liam Zayn társaságában.

- Nos, ha már a tisztázásoknál tartunk, gyerünk be a házba és mindent tisztázzunk. -emelte ki Jess a minden szót és a ház felé indult. Lehuppantunk a kanapéra, és Jess máris a mondókájába kezdett.

*Jessica szemszöge*

- Az első mondatom Harryhez szólna: Soha többet ne vesszünk össze, mert nem akarok többet kibékülni így veled! -nevettem el magam, mire ő is elvigyorodott. -A következő Lou számára szól: Köszönöm hogy mellettem voltál és leszel, igazán nagyon jó barátom vagy. -öleltem meg a mellettem ülő csíkos pólós srácot.

- Én mindig királylány. -húzta szélesre a száját.

- Liam, olyan vagy mint egy védelmező édesapa. -fordultam a barna felé. - Tudom, hogy hogyha bármi bajom van, te mindig ott vagy és támaszt nyújtasz. Ez nagyon sokat jelent. -mosolyogtam rá.

- Gyere ide te! -tárta szét karjait. Odalépkedtem, és megöleltem. Mellette volt Zayn is, így őt is lerendeztem.

- Ugyan ezt tudnám mondani, csak még annyit tennék hozzá, hogy beszélhetnénk többet is. -vigyorogtam.

- Meglesz. -állt föl. -Csak nehogy rosszat gondoljanak. -nevetett egy ölelés kíséretében.

- Na igen, Niall. Én soha nem csalnálak meg, mert nagyon szeretlek. De az utóbbi időkben olyan ellenszenves voltál, hogy kicsit elhidegültem tőled. Remélem ez változni fog, legalábbis lehetne változtatni rajta. -adtam egy puszit arcára.

- Igyekszem, és mindent meg fogok tenni. -ölelt magához szorosan.

- Na erre a szép beszédre rakjunk egy tüzet a hátsókertben! -pattant föl Liam.

- Hozom a grill felszerelést. -Indult Louis a padlásra.

* * *

A tűz már javában égett, és már sült a grillezett csirke, mikor megjöttek a lányok is. Danielle és Eleanor. Mivel már megismerkedtünk régebben, öleléssel és 3 puszival üdvözöltük egymást. Mindenki partnere mellett helyezkedett el, és hallgattuk ahogyan a fiúk a Momments számot éneklik. Minden olyan szép volt és meghitt, és a finom ropogós csirke, hmmm. 

- Lányok, fiúk. Soha ne felejtsük el egymást, és emlékezzetek rám mindig, mert ti tettétek szebbé az életem. -mosolyogtam kicsit bekönnyezett szemmel. 

Az estét egy csoportos ölelés tette egésszé.