27. Fejezet - Crazy And Beautiful Night

A következő Fejezet 5 komment után várható! Jó olvasást. x
 

- Felesz vagy mersz? -kérdezte Zayn.

- Merek. -mondtam.

- Csókold meg Harryt! - adata ki vigyorogva. Odamásztam Hazzához és megcsókoltam. A srácok ujjongásával csókoltuk meg egymást. 2 percen keresztül "faltuk" egymás ajkait, aztán visszahelyezkedtem eredeti pozíciómba. Ismét megpördült az üveg általam. Lounál állt meg.

- Felelsz vagy mersz? -kérdeztem, miközben töltöttem még egy pohár whiskyt.

- Merek! -kiáltotta torka szakadtából mint aki be van rúgva. Mondjuk be is volt...

- Fogd meg Harry oboáját! -mutattam a velem szemben ülő srác középpontjára.

- Nem! -ugrott fel.

- Akkor vetkőzz! -kacagtam.

Habozás nélkül levette nadrágját és pólóját. Egy szál boxerben kezdett futkosni a kanapé körül. Erre szinte mindenki felbátorodott, és sztriptízbe kezdett. Zayn már  meztelenül ugrándozott, Harryn még egy alsónadrág volt, Louist meg felszívta a föld. Én egy melltartóban és egy bugyiban ugrándoztam a rugós kanapén. Hirtelen két erős kar emelt könnyedén derekamnál fogva a levegőbe. Megpörgetett vagy 7-szer, s ezt csak sikítozással lehetett eltűrni. Miután lerakott, megfordultam hogy lássam ki is volt az.

- Fürtös! -löktem meg kicsit. Erre csak teljesen közel húzott magához, és szorosan ajkaimra tapasztotta ajkait.

Nem tiltakoztam sőt, nyakát átkarolva mentem bele a játékba. Felkapott az ölébe, és becipelt egy szobába. Lábaimat átkulcsoltam dereka körül, és élveztem a helyzetet. Becsapta magunk mögött az ajtót, és szelíden nekinyomott. Erre egy picit hangosan nyögtem fel. Ajkaimról áttért a nyakamra, és csókjaival behintve azt, kényeztetett engem. Elegyensúlyozott az ágyig, letett, lassan hátradőltem ő meg fölém mászott. Hátamra csúsztatta kezét kikapcsolva azzal melltartómat. Lekerült rólam ismét egy ruhadarab. Mohón faltuk egymást mikor megragadtam Styles alsónadrágját és vadul letéptem róla. 

Lejjebb tért combomhoz, majd kívülről befelé apró és hosszabb csókokkal haladt egyre beljebb. Néhol gyengéden kicsit meg is szívta. Már alig bírtam magammal... Nagyokat sóhajtottam hogy tudtára adjam: NE hagyja abba. Melleimhez visszatérve eljátszadozott egy darabig, majd mikor "megunta" francia bugyim szélét markolta meg. Lassan lehúzta rólam.

Fokozatosan éreztem magamban egy, aztán két ujját. Nyögdécseltem neki össze-vissza és a párnába kapaszkodtam, hogy fel ne szálljak. Ebben a helyzetben még az is lehetséges lett volna... 

Jó pár perc múlva kezét "büszkeségére" cserélte fel. Gyors tempóban diktálta a mozdulatokat. Testünk egyszerre mozgott, szinte ritmusra. A nyakamhoz hajolt, majd forró csókokkal lepte be. 

Egyszerre feszült meg testünk. Ezt a csúcspontot egy hosszas szívással jelezte a nyakamon. Zihálva dőltünk ki egymás mellett. Átölelte derekamat, és mint egy szerelmes pár úgy aludtunk el.

Reggel az ágy dobott ki erős has- és fejfájással. Hirtelen nem tudtam hol vagyok. Majd miután felfedeztem hogy MEZTELENÜL fekszek a szintén MEZTELEN Harry Styles mellett, megborzadtam. A mellettem lévő székről felkaptam az odaterített törölközőt, össze szedtem ruháimat és kimentem a fürdőbe. Egy padlótól plafonig érő tükört találtam az ajtóval szemben. Elé sétáltam, és kémleltem magam.

A nyakamon egy hatalmas lila folt éktelenkedett pont úgy, ahogyan a vállamon, mellemen és a mellkasomon is.

Fölkaptam magamra ruháimat, és kimentem a zárt helyiségből.

A konyhába érve Zayn könyökölt egy csésze kávé fölött látszólag kipihenve. 

- Jó reggelt. -ölelt meg. Ám mikor elhúzódott, hátra dobta hosszú szőke tincseimet és a foltot kémlelte.

- Ez mi? -volta fel a szemöldökét.

- Túlságosan is berúgtam és elvesztettem magam. -söpörtem vissza hajamat nyakamra.

- Az igen! És arról van fogalmad hogy Niall holnap visszajön? -vont kérdőre  egyet kortyolva kávéjából.

- Hogy mi?! -döbbentem le. A bejárat melletti táskámhoz indultam és kivettem belőle a tegnap megvett újságot. Zayn kezébe nyomtam. - Olvasd! -mutattam arra a furcsa cikkre.

- Oké... "Niall Horant nem rég kaptuk le egy vörös csajjal, mind az mellett, hogy egy Francia interjújában azt nyilatkozta hogy egy Jesica nevű lánnyal van párkapcsolatban. Most ismét lencsevégre kaptuk őt, azonban egy másik, barna hajú lánykával. Vajon Jessica tud ezekről? Vagy már rég szakítottak, csak nem vállalják fel?! A fiúk megszakították a turnéjukat és jelenleg Londonban tartózkodnak. További információk a következő számban." -olvasta hangosan. Könnybe álltak szemeim és nem tudtam hinni a szememnek.

- Hát ez nem normális. -állapította meg halkan Zayn és lerakta az újságot a pultra. Ekkor már legördült az első könnycseppem. Aztán a másik és így tovább...

A Malik srác gyengéden magához ölelt, és valami olyat súgott a fülembe hogy: "Minden rendben lesz, meg tudjátok oldani."

26. Fejezet - Your Touch...

      A következő fejezet min. 3-4 komment után érkezik! Jó olvasást.:) x

"Nem az a fontos, hogy milyen erős a karod. Hanem, hogy milyen erős a szíved."

Lassan pillantottam hátra. Még könnyeimtől is tisztán láttam Justin aggódó fejét. Már csak ez hiányzott!

- Nyugodj meg, semmi baj. -fordított maga felé majd könnycseppjeimet letörölve magához ölelt. Valamiért hihetetlenül jól esett a közelsége. 

- Jobb már? -kérdezte miután abbahagytam a sírást.

- Igen, de kérlek ne engedj el. -szorítottam szelíden magamhoz. Felkuncogott, és úgy simította végig a hátamat, hogy keresztül rázott a hideg. 

Lassan húzódtam el tőle. Gesztenyebarna szemeivel szemben találtam magam. Megbabonázott a látványa. Lassan közelített felém édesnek tűnő ajkaival. Meg akartam kóstolni, érezni akartam a méz ízét a számban. Jessica! Mi a faszt csinálsz úgy őszintén?! Kaptam el a fejem, mikor már majdnem megmérgezett a keserűen édes méz.

- Sajnálom én...én nem tudom mi ütött belém. -siettem az ágyamhoz és az alól a bőröndömet halásztam ki. A szekrényemből ami épp ruha jött kirántottam, és belehajítottam a bőröndbe.

- Hová mész? -kérdezte Jus még mindig ugyan olyan helyzetben ahogy volt.

- El. El innen. Egy, legalább két hétre. -cipzároztam össze bőröndömet, majd felkaptam.

- De hová? -állított meg az ajtóban.

- El! -kiáltottam rá, majd lecipeltem a lépcsőn.

Mivel a kedvem teljesen elment a vezetéstől, így futva indultam el az úton. Egy jó 35 percembe tellett, mire be csöngettem lihegve a One Direction lakba.

- Jessica! Te jó isten. Vegyél már levegőt! -ütögette hátamat Louis.

- Nem köhögök barom! Niall hol van? -siettem be mellette a házba. -Niaaaaall! -kiáltottam el magam.

- Nem szólt neked, hogy elutazik? -lépett ki Liam a konyhából.

- Nem szólt ő semmiről! Hová? -döbbentem le.

- Haza utazott Írországba a családjához. Ezt a hónapot ott is tölti, ha meg kezdődik a turné visszajön. -világosított fel a kukta.

- Na de Liam, ha egy hónapot ott tölt én hogy beszélek vele? -komorodtam el.

- Telefonon? -csúsztatta ki a száján óvatosan.

Idegességemben belerúgtam az asztalba, ami sikeresen föl dőlt. Lerogytam a földre, és keserves zokogásban törtem ki. Hallottam, hogy valaki futólépésben halad a nappali felé, majd mellém térdel le. 

Az érintés, ami épp' hogy súrolta a hátamat, szinte azonnal megnyugtatott. Mintha azt várta volna minden egyes porcikám egész végig. Ezt, amitől kiráz a hideg és mint valami gyógyszer, olyan nyugtató hatása van.

- Shhh. Nyugalom, minden rendben van. -szólalt fel a "gyógyszer" tulajdonosa.

- Nem tudom mi ütött belém, sajnálom. -fordultam meg, és borultam vigasztalóm nyakába.

- Nincs semmi baj, csak nyugodj meg kérlek. -duruzsolta Harry édesen a szavakat a fülembe.

- Szerelmi bánat?! No para, itt a pia! -kiáltozott Louis négy pohárral és 5 üveg szeszes itallal a kezében. Mi is föltápászkodtunk a földről, és kénytelenek voltunk mosolyogni. Egymás derekát átkarolva lassúztunk oda kanapéhoz.

- Hello Zayn! -fordultam a lépcsőről lefelé jövő srác felé.

- Szia Jess! -ölelt magához. -Mit ünneplünk? Hallottam Boo Bear kiáltásait. -nevetett fel.

- A semmit ünnepeljük Malik. Csak be akarnak rúgni. -toppant be a konyhából Liam is egy pohár vízzel.

- Te nem innál velünk haver? -lendítette át Haz másik kezét Payne vállán.

- Harry, tudod hogy nem szabad. -válaszolt komolyan, majd folytatta. -És nem szeretném ha ti is a sárga földig innátok magatokat. -figyelmeztetett mint egy védelmező anya.

- Az pálinka? -fogtam meg a négyzet alakú üveget.

- Az! Kérsz? -nyújtotta felém Louis a poharat. Öntöttem, majd két kortyra lehúztam a szememet összeszorítva.

Mikor már kellően be volt csípve a társaság, Liam elment aludni mi meg Twisterezni kezdtünk. A 6. körnél azt is meguntuk, így jött szóba a "felelsz vagy mersz?" játék. Körbe próbáltunk elhelyezkedni és egy kiürült üveget helyeztünk be középre. Megpörgettem, és Zaynnél állt meg az üveg szája.

- Felelsz vagy mersz? -kérdeztem.

- Merek! -húzta ki magát, mintha erre büszkének kellene lennie.

- Puszild meg Lou nyelvét! -adtam kuncogva az utasítást. Valami különleges pózt felvéve Hazza kezében elkattant a fényképező. Most Zayn pörgetett, ami nálam állt meg.

25. Fejezet - Are Breaking My Heart... You Don't Care?

Figyelem!!! A következő rész min. 3-4 komment után érkezik!!!

Mikor beértünk a házunkba, Boo Bear csakolyan furcsán nézett a pucér testemre, mintha űrlényt látott volna.Csöppet sem szégyellve magam besétáltam a szobámba, majd mintha akkor keltem volna fel, elkezdtem felöltözni.

Kopogást hallottam kintről, aztán Lou kukucskált be parányi résre tárva az ajtót. Miután meggyőződött arról, hogy fel vagyok öltözve, lassan besétált.

- Mesélj, mi történt és kivel? -huppant le mellém az ágyra.

- Semmi nem történt és semmi közöd hozzá. -válaszoltam, miközben a pólóm húztam magamra.

- Hogy-hogy nem történt semmi? Ez nem rád vall Haro...

- Piros taxi, Mikulás, véres ünnepek. -vágtam szavába Cherly kifejezéseit idézve.

- Nem értem. -biccentette oldalra a fejét.

- Menstruáció. -közöltem vele nagyon lassan.

- Hát ezt be szívtad Haz! -terült el az ágyamon röhögve.

- Pofa be! -vágtam hozzá a tőlem legközelebb eső párnát. Kis bunyó után ismét szóba kezdett:

- Arról lenne szó, hogy ma engedik ki Jesst a kórházból,de nagyon nem akar otthon aludni. Fél, egyedül van vagy mit tudom én. Szóval, az a lényeg hogy 2 éjjelt itt töltene viszont csak a te szobádban van vendégágy. -magyarázta Lou.

- Miért nem alszik Niallel? -kérdeztem én is felülve az ágyon.

- Nem lesz itthon. Haza utazik Írországba a szüleihez és tudod, hogy nem szereti ha a jelenléte nélkül vannak a birodalmában. - adta az egyértelmű választ.

- Miért nem megy vele? -faggatóztam tovább. Igen, minden lehetséges szempontot végignéztem magamban, csak hogy ne legyen itt.

- Harold! -kiáltott rám Louis. -Nem kibírod, hogy egy légkörben vagy vele? Miért utáltad meg hirtelen? -válaszomat meg sem várva fölállt, és kisietett a szobából.

Dehogy utálom! Hogy is tudnám utálni?! Csak mintha ugyan azt érezném folyamatosan, mint amit az első perctől éreztem. Akkor sem tudtam beazonosítani az érzést, ahogy most sem. De annyit tudok, hogy napról-napra csak erősödik bennem. Cherly olyan, mint egy igazán jó barát: fontos számomra, de ez nem szerelem. Viszont Jessica iránt nem csak baráti szálak fűznek...

*Jessica szemszöge*

- Viszont látásra! -köszönt el tőlünk a nővér kijárat melletti főpult mögül.

- Viszlát! -mondtuk egyszerre Niallel, majd a kocsihoz vettük az irányt. Közvetlen a kocsi mellett egy újságos bódé támolygott piciny fa lábain. Egy kép kiütötte a szemem, így oda mentem és megvettem az öreg bácsitól újságát.  Beledobtam egyik táskámba, nehogy meglássa Niall. Beszálltam a kocsiba és már suhantunk is. 

Igyekeztem közömbös lenni vele, és nem mutatni hogy az előbb látott címlapszoritól, szinte romokban hevert még mindig érte ketyegő szívem.

Megérkeztünk.

Ni leparkolt az 1 hete nem látott házunk előtt, és segített bevinni a cuccaimat.

- Kösz. -böktem oda neki mikor beért a szobámba a táskáimmal. Lerakta a szekrény elé, és mögém sétált.

Átölelte a derekamat, ám én reflex szerűen bontottam le magamról. Besétáltam a fürdőbe, hogy megnézzem hogy festek. Mielőtt el jutottam volna a tükörig, Niall elkapta a karom, és magával szembe fordított. Közeledni kezdtek kívánt ajkai, de nem volt szabad engednem a kísértésnek. Bombaszerűen robbantam ki karjai közül és kifejezéstelen arccal kimentem a helységből.

- Mégis mi bajod van? -förmedt rám Ni.

- Mi lenne? -válaszoltam enyhe flegmasággal hangnememben.

- Elegem van belőled oké?! Jobb ha most elhúzok. -fogta a pulcsiját és egy ajtócsapás jelezte, hogy elment.

Nem tudom mit tegyek. Hogy mi a helyes és mi nem... Hangosan zokogva rogytam le a földre. Egy ismerős érintés nyugtató hatását éreztem két vállamon.

24. Fejezet - I'm Superman. Problem?!

Mivel nem áztunk meg annyira, felindultam a szobámba a lépcsőn Harrynek meg intettem, hogy jöjjön utánam. Berontottam a szobámba, és elhelyezkedtem a babzsák fotelembe a tv előtt. Bekapcsoltam, és valami indián filmet kezdtem lesni.

Már majdnem bealudtam rajta, mikor Haz elém rontott:

-         Most komolyan ezért kérted, hogy maradjak?! Félsz, hogy megtámadnak az indiánok tévén keresztül?! –emelte feljebb egy oktávval a hangnemét. Erre elnevettem magam, és kikapcsoltam a tévét. Küldtem felé egy csábos mosolyt a szemöldököm emelgetve, majd lassan odasétáltam hozzá.

-         Drágám, csak nem unalmas a film? –kérdeztem, mintha nem tudtam volna, mire gondol.

-         Dehogy is. Csak tudnák egy sokkal jobb programot. –húzott magához közelebb.

-         Hát, ha nem unalmas, visszakapcsolom a tévét. –nyúltam volna a távirányítóért, de rácsapott a kezemre.

-         Áuu! –nyafogtam egy sort.

Lassan közel simultam hozzá, és kigomboltam fentről lefelé ingét. Először furcsa fejet vágott, de megértette mit csinálok épp. Hátra lökdöstem az ágyra, ő pedig szépen lefeküdt magára húzva engem. Egyre gyorsabb csókvitába kerültünk. Én próbáltam lassítani, ám ő nem engedett, és heves szenvedéllyel esett ajkaimnak.

-         Harry, ne nagyon éld bele magad, mert ünnepelünk. –toltam el magamtól.

-         Kivel mit mikor? –nézett rám értetlenül. – Milyen ünnep?

-         Piros taxi, Mikulás, véres betű vágod már? –soroltam ujjaimon számlálva, hány fajtája van ennek.

-         Ezt mondhattad volna az előtt is mielőtt elengedem a … -fordult be a falnak durcásan úgy, hogy ne lássam arcát. Levette a nadrágját és visszafordult.

-         Nem foghatnák egy taxit? –próbálkozott be még egyszer szemöldökét húzogatva.

-         Harry! –bokszoltam vállba.

-         Jól van na. Egy próbát megért. Találkozunk egy hét múlva. Jó éjt! –húzta magára takarómat.

-         Kapd be! – álltam föl durcásan az ágyról és a vendégágyra telepedtem le.

-         Hiányzol. –kezdett el nyafogni egy 5 perc után. Mosolyogva kikeltem a fekvőhelyről, és odamásztam hozzá és egy puszit nyomtam arcára. Átöleltük egymást, és álomra hajtottuk fejünket.

*Harry szemszöge*

Napsütéses reggelre ébredtem a tegnapi zivatar után. Feltápászkodtam az ágyból, és kémleltem a mellettem békésen szuszogó Cherlyt. Ebben a pillanatban éreztem az, hogy mennyire is fontos nekem. Szomjas voltam, nem volt szíven felébreszteni szegény lányt, így otthonosan lerúgtam magamról az alsónadrágom és letámolyogtam a lépcsőn a konyha felé.

De pechemre nem voltunk egyedül a házban, a lépcső aljáról három számomra vadidegen ember meredt khmm… rám.

Így kellene
elképzelni a kisfiút

A körülbelül 3éves kisfiú karjait a magasban széttárva, vigyorogva bámult az oboámra. 

Én csak zavartan megfordultam, és teljes erőmmel rohantam fölfelé.

-         Cherly, ki ez a pucér fiú a házunkban? –kiabált az anyja felháborodottan.

-         Szivi, azt hiszem anyukád haragszik. –rontottam be a szobába.

-         Miért? –ült fel az ágyban. –Jézus Isten, Harry te mit csinálsz?! –takarta el a szemét.

-         Én…csak…izéé…Otthon éreztem magam. –dadogtam össze-vissza, miközben kapálóztam a ruháim után.

-         Na de ennyire? – kérdezte vagy hat oktávval, magasabb hanggal, mint az átlag.

-         Cicám, ezt majd később megvitatjuk, de most mennem kell. –hadartam el az utolsó két szót, majd kiugrottam az ablakon, mint Superman.

Kicsit sem tarthatták furcsának az emberek, akik láttak, hogy egy anyaszült meztelen srác futkos az utcán ruháival itt-ott takarva magát.

23. Fejezet - Love You More

*Cherly szemszöge*

Amint megtudtam mi történt Jessel, másnap reggel a kórházba indultam. Niall ott aludt a parányi széken, egy pillanatra sem hagyva magára Jessicát. Jess csak egy könyvet olvasott. Megcsörrent a telefonom.

- Halo? -szóltam bele, miközben sétáltam a folyosón.

*Cherly szerelmem! Két óra múlva ott leszek veled. -sugárzott át a telefon másik végéből az örömteli Harry hangja.

- Jesszus! Komolyan? -visítoztam. -De tudjátok mi történt?

*Épp azért megyünk butus. Levontunk egy hónapot a turnéból.

- Ez fenomenális! -ugráltam örömömben. -Akkor találkozunk a kórházban. Szeretlek. Csók.

*Hmmm...már alig várom. -duruzsolta édesen. Erre csak felkuncogtam aztán letettem a telefont.

Vissza sétáltam a kórteremhez, majd teljes vigyorral a képemen Jessre rontottam.

- Drágám! -ölelt meg miután leszálltam róla. Niall is felkelt a sipítozásra.

- Hogy érzed magad? -húztam én is oda egy széket és helyet foglaltam.

- Már jobban. Veled mi történt? -helyezte magát kényelembe.

- Akkor jó. Hiányzik Hazza. -szomorodtam el kamusan. -De ma IDEJÖNNEK! -visítottam el a végét.

- Ez most igaz? -vigyorgott Jess mint a vad alma.

- Igen, még két óra és ide is érnek. -mosolyogtam. - Nem ennél vagy innál valamit? Hozok szívesen. -pattantam fel a helyemről.

- Nando's csirkét és kólát. -mondta szerényen.

- Nando's?! -pattant fel Niall a helyéről. Erre mind a ketten felnevettünk.

- Igen, az. -válaszoltam ironikusan. -Akkor egy óra és itt vagyok. -indultam meg.

- Vagyunk! -követett Ni, és gyorsabban tuszkolt ki az ajtón.

- Egy és fél! -kiáltott vissza a folyosóról a szöszi.

A kocsiban épp a One Direction- One Thing ment. Niall össze- vissza kezdett ugrálni, vagyis pattogni az ülésen. Nagy nehezen, 600 piros lámpán át a Nando's feliratot pillantottam meg. Leparkoltunk, majd bementünk. Niallre bíztam a rendelést, addig leültem egy asztalhoz egy barna csajjal szembe akin napszemüveg volt. Egy 5 percen belül kihozták a rendelését, és hogy lássa a teljes összeget, levette a szemüveget. Döbbentem ismertem fel a lányt. Selena Gomez?! A szám elé tettem a kezem, hogy még véletlenül se' üvöltsem el magam.

- Belerepült egy légy? -bökte felém flegmán, gúnyos arckifejezéssel.

- Nem bazd meg, megláttam a ronda képedet! -fogtam magam, és lenéző tekintettel ott hagytam a francba.

- Kész vagy már? -sétáltam oda ingerülten Niallhöz.

- Igen. -vette fel a 4 csomagot a pultról. Kiballagtunk a kocsihoz, és beindítottam a motort. Niall időérzéke milyen pontos... pont egy és fél óra múlva értünk vissza a kórházba. Jessica szobájában ott toporgott a 4 srác.

Harry göndör fürtjei csak úgy csillogtak a beszűrődő napfényben, mint zöld szemei. Azonnal odarohantam hozzá, és a nyakába ugrottam. Ő egy szenvedély teli csókkal üdvözölt. Legalább annyira bújtam hozzá, mintha már jó pár éve nem is láttam volna.

A nap további részét ott töltöttük, és beszélgettünk. Este felé járt, ráadásul még az idő is borongós volt.

-Srácok, nekem indulnom kellene. -jelentettem ki fölállva Harry kényelmes öléből.

- Haza kísérlek. -jelentette ki szerelmem a mozdulatomat utánozva.

- Akkor sziasztok. -köszöntünk el mindenkitől, és indultunk.

Fél úton jártunk, mikor elkezdett zuhogni az eső. Az utat teljesen elmosta, alig lehetett kinézni a kocsi ablakon. Szerencsésen meg érkeztünk a házunkhoz. Kiszálltunk, majd a bejárathoz vezető út közepén szinte egyszerre álltunk meg.

Harry szembefordított magával, majd érzékien és nagyon lassan megcsókolt. A nyakát karolva kapaszkodtam belé. Ő derekamnál fogva húzott közelebb magához.

- Maradnál estére? -szakítottam meg a tökéletes pillanatot.

- Miért is ne?! -jelent meg egy kaján vigyor a képén. Bementünk a lakásba, és körülnéztünk: nincs itthon senki.

22. Fejezet - Fight For Everything

  Kis habozás után, de föl vettem a telefont.

*Édesem, szia! Hogy telik a napod? -szólt bele szőke hercegem életvidám hanggal.

- Niall! Én...én...én sajnálom. -sírtam el magam. Ennyit a nyugalom megtalálásáról.

*Miről beszélsz Jessica? Nyugodj meg, nincs semmi baj. -sugárzott az idegesség a vonal túlsó végéről.

- De igen is van! Ne haragudj rám, mondd hogy nem hagysz el. -zokogtam tovább.

*Szeretlek Jess, nem hagylak el. De elmondanád mi történt?

- Terhes vagyok! Niall! Egy gyerek van a hasamban. -buktam ki teljesen.

*Mi? -váltott át hangja idegességből sokkolódásra.

- Ne haragudj kérlek! -tántorogtam az ágyhoz.

*A birka ugye? Ez biztos? -kérdezett vissza.

- Igen! Most értünk haza Cherlyvel és Justinnal a kórházból, ott mondta az orvos. -magyaráztam.

*Itt vagyunk a szomszéd városban, ne mozdulj otthonról, 1 óra és ott vagyok. -ezzel le tette a telefont.

Ledőltem az ágyamra, és csak sírtam. Megállás nélkül. Meg tartsam? Vetessem el? Niall mellettem marad egyáltalán?! Ha várunk, attól csak romlik a helyzet. Mire is várnánk?!

Van egy újságos az utcánkban. Minden nap hordja a házakhoz az újságot. 15 éves lehet, én megbeszéltem vele már évekkel ez előtt, hogy ha van újság a teraszomra dobja föl. Ma szerda van. Pont a friss újság jött, vagyis berepült a szobámba. Kelletlenül odamásztam érte, kibontottam, olvastam. Olvastam, és megdöbbenve láttam a cikket a 13. oldalon. "Jessica Smith, Niall Horan barátnője teherbe esett". Jézusom! Ha azt az orvost látom még egyszer, kitekerem a nyakát.

A telefonom ismét megcsörrent. Niall.

*Szia. Induljatok a reptérre. -és le is tette.

A gyors telefonbeszélgetés után kimentem a birodalmamból, és Justint kerestem. Kis futkározás után meg is találtam.

- Ki vinnél a reptérre? -hajtottam le a fejemet.

- Érte? -egyből tudtam hogy Niallre gondol.

- Igen. -válaszoltam halkan.

- Nem! -adta az egyértelmű választ, és felrohant a szobájába.

Fogtam magam, leakasztottam a kulcsot a kulcstartóról és kisiettem a garázsba. Beültem a kocsimba, és útnak indultam. Igen. Ilyen állapotban is képes voltam Érte menni.

Lassan mentem a főúton, ám nem vettem észre egy piros lámpát és áthaladtam rajta. Egy hatalmas autózuhatagba keveredtem. Kapkodtam, tekergettem a kormányt ide-oda, a kikerülés érdekében. Már majdnem áthaladtam a kereszteződésen, ám egy teherszállító kamion dudálva rontott belém. Nem volt körülöttem más csak autódarabok, vér és 100 szempár tulajdonos, akik tétlenül nézték amint szenvedek. Az útról láttam a lemenő nap csillogó fényeit, beterítette az út mellett lévő napraforgótáblát. Csodálatos volt. Ezt láttam utoljára... A csodás napfény melegítő tüzét. És hogy mit éreztem? Fájdalmat, Iszonyatosan nagy fájdalmat.

                                                                        * * *

A beszűrődő lámpa fényére keltem fel egy kórházban. Nem fájt semmim, nem éreztem semmit. Épp ellenkezőleg. Nagyon is jól éreztem magam. Mintha ez az egész borzalom csak álom lett volna. Egy nagyon rossz rémálom.

- Jessica! -futott oda hozzám Niall az ablaktól.

- Hogy kerülünk ide? -kérdeztem, miközben kiegyenesedtem az ágyon. Megdörzsöltem a szemem, majd tudatosult bennem, hogy éjszaka van. A csillagok csak annyira sugározták az örömteli csillogást, mint Niall szemei fölöttem.

- Baleseted volt, a kamionos azonnal ide hozott. Persze én jöttem utánad ahogy csak tudtam. -adott egy puszit a homlokomra, majd folytatta. - Viszont van egy elég rossz hírem. El vesztettük a magzatot. -hajtotta le a fejét.

- Hé! -emeltem föl állánál fogva a fejét. - Tényleg ne haragudj hogy ilyet mondok, de jobb is így. 17 éves vagyok, te pedig 18. Mit kezdenénk ilyen fiatalon egy csöppséggel? -néztem mélyen gyönyörű kék szemeibe.

- Igazad van. Szeretlek Jess, máskor veszünk tartalék óvszert is. -nevetett fel, aztán közelebb hajolt és megcsókolt.

- Alszol mellettem? -kérdeztem a legaranyosabb hangnemben.

- Persze. -levette a cipőjét, én arrébb csúsztam, ő meg bebújt mellém. Átkarolta derekamat, és így aludtunk el.

21. Fejezet - Weight On My Heart

~Nem, nem hagyhatsz most magamra! Ilyen állapotban nem! –suttogtam az ajtóban állva.

-          Sajnálom, el kell, menjek. A banda sorsát kockáztatnám vele. –hátrált Niall a járdáról. Abban a pillanatban egy hirtelen jövő kamion szélvédője szétvagdosta szerelmemet. Azonnal segítségére siettem, és ordítottam, mindezt hiába. Niall fejét apró húscafatok és vértócsa vette körül.

-          Neeeee! –fogtam meg a testétől félig elvállt kezét.~

A kora reggeli madár csiripelése járta be az egész szobámat. Verejtékezve és levegővételemet lassítva ültem fel az ágyamban. Az ágyammal szemben lévő fali órám 6 óra 15 percet mutatott. Eldöntöttem, felhívom Cherlyt és plázázunk egyet. Niall már egy hete elment, és iszonyúan hiányzik. Minden este felhív, és elújságol mindent, ami aznap történt, hol voltak, kikkel találkoztak. Azonban nem érinthetem, nem csókolhatom meg és ez borzalmas…

Lementem, meg reggeliztem, de úgy éreztem kár volt. Szinte abban a percben, mikor befejeztem rohanhattam a mosdóba és minden kijött belőlem. Lehúztam a wc-t és kezet mostam. Felnéztem a tükörbe, megállapítottam: sápadt vagyok. Visszahajoltam a vízhez, lemostam az arcom majd ismét a tükörbe pillantottam. Justin az ajtófélfának támaszkodva figyelt. Úgy megijedtem, hogy megugrottam.

-          Mit keresel itthon? –kérdeztem miközben az arcom és kezem törölgettem.

-          Szabad hetem van. Ilyenkor itthon vagyok. Anyukádtól jöttem. Értesített, hogy 5 napra el kell utaznia munka ügyben. Kért, hogy szóljak neked. –magyarázta még mindig helyzetét nem változtatva.

-          Remek! És Jeremy? –érdeklődtem a telefonom után kutatva a tegnapi farmerembe. Ismét jött a rosszullét.

-          Ő Kanadában van, mert a barátja édesapja meghalt aztán… Jézusom! Jól vagy? –sietett mellém miután kidobtam a taccsot.

-          Igen, csak ne nézd! –utasítottam, de mintha el sem hangzott volna, ott maradt és nyugtatás képp a hátam simogatta. Lassan felkeltem a wc kagylótól, azonnal fogat mostam, és a telefonom után kapva tárcsáztam Cherlyt.

*Halo? –szólt bele álmosan barátnőm.

- Ide kell jönnöd! Kísérj be a kórházba kérlek. –gyűltek lassan a könnyek a szemembe.

*Jess, jól vagy? –ijedt meg.

- Csak gyere ide és siess! –ezzel le is tettem a telefont.

Fél órán keresztül a kanapén ültünk és beszélgettünk Justinnal. Nagyon kedves, és figyelmes fiú. Már rég fel voltunk öltözve, csak Cherly hiányzott.

-          Bejönnél te is velünk? –kérdeztem kiskutya szemekkel.

-          Persze. –ölelt magához pont úgy, ahogyan Niall tenné. Ez jól esett, de kicsit meg is ijesztett. Biztonságot és vigasztaló nyugalmat sugárzott egész teste, ahogy körbezárta enyémet.

Egy darabig így lehettünk, mikor Cher rontott be a házba. Justin még egyszer megsimogatta a hátam, aztán lassan elengedett.

-          Induljunk. –álltam föl helyemről. Jus követte példámat, majd pár percen belül a kórház várótermében találtam magam. A nőgyógyászati osztályon.

-          Nyugalom. –szólalt meg mellettem Justin

-          Félek! –szorítottam meg kezét.

-          Semmi baj nem lesz! –biztatott továbbra is.

-          Jessica Smith! –szólt ki egy középkorú férfi a világoszöld ajtóból, egy mappával a kezében. Fölálltam, majd barátnőm támogatásával besiettünk az ajtón.Mielőtt tovább olvasod, indítsd el!:)

 Az orvos megkért, hogy vegyem le a pulcsim és a pólóm, aztán feküdjek le az emelt háttámlás ágyra.

 Egy mikrofon alakú zselés végű valamit fogott a kezében, és a hasamra illesztette. Mellette egy monitoron minden képrészletet lehetett látni a hasamból. Én inkább lehunytam a szemem, és Cherly kezét morzsolgattam idegességembe.

-          Kisasszony, közlöm önnel, hogy pozitívak az eredmények. Ön terhes. –mondta az orvos vegyes arckifejezésekkel.

-          Hogy tessék?! –ugrottam föl az ágyról. Cherly arcára kiült a döbbenet. Az orvos odaadta a papírokat és távozott. Mi is kimentünk Justinhoz. Sokkolódva kísértek ki a kocsihoz. Beültettek, és faggatni kezdtek.

-          Mégis mikor történt? –értetlenkedett Cherly.

-          Már lassan 2 hónapja. –válaszoltam erőtlenül.

-          Megtartod? –kérdezte Justin lassan beindítva a motort.

-          Nem tudom, egyelőre még Niallnek sem szólok. Előbb nekem kellene feldolgoznom. –magyaráztam a többieknek. Nem túl sok idő múlva haza értünk. Cherly is otthona felé vette irányát. Justin betámogatott a házba, és leültetett a kanapéra.

-          Hogy érzed magad? –hozta a pohár vizet a hányinger elleni gyógyszerrel.

-          Nem túl jól. Fogalmam sincs, mit tegyek. –bambultam magam elé.

-          Meg fogod vagy fogjátok oldani. –mondta kis lefelé eső hanglejtéssel. –Tudod, mióta megláttalak úgy érzem valami megváltozott bennem. A nevetésed egyszerűen megbabonáz, és azt hiszem, teljesen beléd estem. –tette le a vallomását a velem szembe ülő barna hajú srác. Szemeiben, reménytelenséget és csalódottságot láttam. Jobbnak láttam nem válaszolni, inkább a szobámba mentem fel. Magamra zártam az ajtót, és remélve, hogy egy kis nyugalmat találok nekidőltem annak. Ebben a percben megcsörrent a zsebemben a telefon. Előhorgásztam, és megnéztem a kijelzőt amin Niall neve villogott.

20. Fejezet - Érzelmekre hangolva

*Jessica szemszöge. Éjjel 1 óra , 35 perc.*

 Arra ébredtem fel, hogy Niall édesen a nyakamat csókolja. Szintem azonnal kipattant a szemem. Megfordultam, hogy szembe legyek vele. Megérintettem a nyakát, és mélyen a szemeibe néztem, amikben tombolt a vágy tüze.

-          Édes, késő van. Aludj vissza. –csókoltam meg selymes arát.

-          Nem bírok magammal. – lassan ért nem rég felvett melltartóm kapcsához.

-          Ne! –bontottam le a kezét hátamról.

-          Kérlek. –mondta alig hallhatóan és lágyan megcsókolt.

Lefogta mind két kezem és a csípőmre ült, hogy még véletlenül se tudjak ellenkezni. Nem mintha akartam volna, de így még izgalmasabb. A nyakam csókkal hintését nem túl hamar, de abba hagyta és áttért a vállamra. Lejjebb húzta a melltartó pántom és így folytatta. Lassan a hátamra illesztette hűvös tenyerét, és kikapcsolta mellem fedőrétegét. Lehúzta rólam, és mohón kebleim után kapott. Annyira élveztem ezt az egész helyzetet, hogy én is beindultam.

 Gyorsan beletúrtam hajába, megvadulva szorítottam magamhoz csípőjét lábammal átkarolva. Fordultunk, így én kerültem felülre. Megfogta fenekemet, és lágyan belemarkolt. Mellkasától lefelé kezdtem csókokkal megilletni testét. A csípőjénél megállapodtam. Oldalra néztem, de nem láttam mást az éjjeli szekrényemen csak csoki szirupot. Lekaptam helyéről, és a kidudorodó pontra lassan és óvatosan ráültem, mire felszisszent és kinyitotta szemét. Furcsa fejjel nézett a flakonra, de amint elkezdtem ráönteni felsőtestére, megértette szándékomat. Előrehajoltam és elkezdtem kóstolgatni testét. Látszólag eléggé élvezhette, ugyanis a párnákba úgy kapaszkodott, mintha a föld akarná beszippantani.

Mire végeztem, már remegett mindene. Lemásztam róla és alsónadrágját húztam lefelé. A terv véghezvitelével hagytam, hogy ő is megfosszon utolsó ruhadarabomtól.

-          Várj! –állítottam meg. –Nincs több óvszerem.

-          Semmi gond, ember legyen az, aki innen elrángat. Vigyázok. –ezzel a mondattal fogta répáját, és belém helyezte. Egyre gyorsabb tempót vett fel. Kezét mellettem támasztotta.

-          Bújj már hozzám! –szóltam rá. Engedelmeskedett. Ebben a pillanatban mindkettőnk teste mennyországba röpítette magát.

-          Ugye nem?! –toltam el gyengéden magamtól.

-          Sajnálom. –mászott le rólam lihegve.

-          Francba! –kipattantam az ágyból, bementem a fürdőbe és „kimostam” magam.

-          Minden rendben? –nézett rám aggodalmas fejjel.

-          Azt hiszem. –bújtam be mellé az ágyba. Átkarolt, és így aludtunk el.

*2 hét múlva*

- Jessica, el kellene mennem, mert Paul megbeszélést tart. –kiáltott Niall az ajtót csapva maga után.

Én is mentem volna, csak hányingerem van és iszonyatosan fáj a hasam. Tegnap birkapörkölt volt a vacsi. Eddig sem rajongtam érte, de most… Niall beilleszkedett a családunkba. Igen, a nagycsalád. Anya és Jeremy összeköltöztek, így Justin is nálunk lakik, csak sajnos alig van itthon a munkája miatt. Taylor és Austin a nagynénémhez mentek nyaralni.

-          Kicsim, minden rendben? –jött oda hozzám anya a kanapéra.

-          Nem, nagyon rosszul vagyok. –ebben a percben kimondtam az óriáskígyó nevét. (Boa) Anya azonnal felpattant és egy vödörrel, hypóval meg szivacsokkal tért vissza.

-          Sajnálom. –nyögtem ki, miután félig megtöltöttem a vödröt.

-          Semmi baj, felhívom Niallt. –ezzel fogta megát és kiment a konyhai telefonhoz. Én a szobámba vettem az irányt és lefeküdtem. Egy lavór pihent az ágyam mellett. Jeremy.

-          5 perc és azonnal itt van. Nem volt túl vidám a hangja. –kiáltott fel anya.
Mielőtt tovább olvasaod, indítsd el az érzelem átéléséhez;)

-          A laptopom után nyúltam, és felmentem Twitterre és Facebookra. Jött egy felkérésem. „Niall Horan felesége”. Erre elmosolyodtam, és rányomtam az „Elfogad” gombra. Pont fent voltak Cherlyék Anabellel. Könnyek gyűltek szemembe Anabell Raynolds nevét látva. Inkább kiléptem mindenhonnan, aztán a plafont bámultam és agyaltam. Miért lehet rossz kedve Niallnek? Gondolatomat egy kopogás zavarta meg.

-          Szabad? –nyitott be Ni.

-          Gyere. –szóltam erőtlenül.

-          Elmondta anyud mi történt.

-          Igen, a birka. –ültem fel bólogatva. Megsimogatta a combomat egy erőltetett mosollyal.         –Mi a baj? –kérdeztem, mikor már idegesített az a mosoly. Vette egy nagy levegőt, majd kifújta.

-          3 nap múlva turnézni megyünk, ami 8 hónapig tart. –vakarta le az állmosolyt az arcáról.

-          Mi?! –döbbentem le. – Mehetek veletek?

-          Nem tudom, nem hinném. Paul megengedné, de anyukádék nem. –állt föl.

-          Anyuuuuu! –kiáltottam teli torokból. Anya szinte máris ott termett az ajtómban.

-          Mondd.

-          Mehetek velük turnézni? –keltem ki az ágyból.

-          Szó sem lehet róla! –emelte föl a hangját a fejét csóválva.

-          De kérlek anyu! –néztem rá kérlelően.

-          Nem! –ment volna ki az ajtón, de elkaptam a lábát és letérdeltem. Niall kicsit sem nézett hülyének…

-          Kérleek! –sírtam el magam végül.

-          Nem! –kiáltott idegesen, majd lement a lépcsőn.

-          Gyere föl… -fogott meg a hónom alatt Niall és az ölébe ültetett. Megsimította arcom.

-          Jess, ha igazán szeretjük egymást nem vállunk szét. Együtt maradunk. Itt. –tette a kezét a szívemre.

-          Nem bírom ki nélküled 8 hónapon át. –pityeregtem.

-          Ki kell! Nekem is nehéz lesz, de muszáj. –törölte le könnyeimet, majd lágyan megcsókolt.

-          Legalább éjjelre maradj. –suttogtam ajkaiban.

-          Nem lehet. Paul. –forgatta meg a szemét.

-          Vagyis most elköszönünk és 8 hónapig nem látjuk egymást? –bújtam egészen közel hozzá.

-          Ígérem, minden nap felhívlak, és beszélünk. Amint lesz szabadidőm meg is látogatlak. –hunyta le a szemét és egy hosszú csókkal bélyegezte meg homlokomat. Ismét könnyek gyűltek a szemembe, bár ez mondat után a fájdalmam enyhült.

-          Szeretlek. –álltam föl az öléből. Lebattyogtunk a lépcsőn kéz a kézben, majd a bejáratnál megálltunk. Szembe fordított magával, és a kezem szorongatta. Könny gyűlt a szemeibe, mégis megszólalt remegő hangon: - Szeretlek Jessica, mindennél jobban. –még utoljára magához szorított és röviden megcsókolt, aztán egy legördülő könnycseppel távozott. Elment, és lehet, viszont sem látom.