23. Fejezet - Love You More

*Cherly szemszöge*

Amint megtudtam mi történt Jessel, másnap reggel a kórházba indultam. Niall ott aludt a parányi széken, egy pillanatra sem hagyva magára Jessicát. Jess csak egy könyvet olvasott. Megcsörrent a telefonom.

- Halo? -szóltam bele, miközben sétáltam a folyosón.

*Cherly szerelmem! Két óra múlva ott leszek veled. -sugárzott át a telefon másik végéből az örömteli Harry hangja.

- Jesszus! Komolyan? -visítoztam. -De tudjátok mi történt?

*Épp azért megyünk butus. Levontunk egy hónapot a turnéból.

- Ez fenomenális! -ugráltam örömömben. -Akkor találkozunk a kórházban. Szeretlek. Csók.

*Hmmm...már alig várom. -duruzsolta édesen. Erre csak felkuncogtam aztán letettem a telefont.

Vissza sétáltam a kórteremhez, majd teljes vigyorral a képemen Jessre rontottam.

- Drágám! -ölelt meg miután leszálltam róla. Niall is felkelt a sipítozásra.

- Hogy érzed magad? -húztam én is oda egy széket és helyet foglaltam.

- Már jobban. Veled mi történt? -helyezte magát kényelembe.

- Akkor jó. Hiányzik Hazza. -szomorodtam el kamusan. -De ma IDEJÖNNEK! -visítottam el a végét.

- Ez most igaz? -vigyorgott Jess mint a vad alma.

- Igen, még két óra és ide is érnek. -mosolyogtam. - Nem ennél vagy innál valamit? Hozok szívesen. -pattantam fel a helyemről.

- Nando's csirkét és kólát. -mondta szerényen.

- Nando's?! -pattant fel Niall a helyéről. Erre mind a ketten felnevettünk.

- Igen, az. -válaszoltam ironikusan. -Akkor egy óra és itt vagyok. -indultam meg.

- Vagyunk! -követett Ni, és gyorsabban tuszkolt ki az ajtón.

- Egy és fél! -kiáltott vissza a folyosóról a szöszi.

A kocsiban épp a One Direction- One Thing ment. Niall össze- vissza kezdett ugrálni, vagyis pattogni az ülésen. Nagy nehezen, 600 piros lámpán át a Nando's feliratot pillantottam meg. Leparkoltunk, majd bementünk. Niallre bíztam a rendelést, addig leültem egy asztalhoz egy barna csajjal szembe akin napszemüveg volt. Egy 5 percen belül kihozták a rendelését, és hogy lássa a teljes összeget, levette a szemüveget. Döbbentem ismertem fel a lányt. Selena Gomez?! A szám elé tettem a kezem, hogy még véletlenül se' üvöltsem el magam.

- Belerepült egy légy? -bökte felém flegmán, gúnyos arckifejezéssel.

- Nem bazd meg, megláttam a ronda képedet! -fogtam magam, és lenéző tekintettel ott hagytam a francba.

- Kész vagy már? -sétáltam oda ingerülten Niallhöz.

- Igen. -vette fel a 4 csomagot a pultról. Kiballagtunk a kocsihoz, és beindítottam a motort. Niall időérzéke milyen pontos... pont egy és fél óra múlva értünk vissza a kórházba. Jessica szobájában ott toporgott a 4 srác.

Harry göndör fürtjei csak úgy csillogtak a beszűrődő napfényben, mint zöld szemei. Azonnal odarohantam hozzá, és a nyakába ugrottam. Ő egy szenvedély teli csókkal üdvözölt. Legalább annyira bújtam hozzá, mintha már jó pár éve nem is láttam volna.

A nap további részét ott töltöttük, és beszélgettünk. Este felé járt, ráadásul még az idő is borongós volt.

-Srácok, nekem indulnom kellene. -jelentettem ki fölállva Harry kényelmes öléből.

- Haza kísérlek. -jelentette ki szerelmem a mozdulatomat utánozva.

- Akkor sziasztok. -köszöntünk el mindenkitől, és indultunk.

Fél úton jártunk, mikor elkezdett zuhogni az eső. Az utat teljesen elmosta, alig lehetett kinézni a kocsi ablakon. Szerencsésen meg érkeztünk a házunkhoz. Kiszálltunk, majd a bejárathoz vezető út közepén szinte egyszerre álltunk meg.

Harry szembefordított magával, majd érzékien és nagyon lassan megcsókolt. A nyakát karolva kapaszkodtam belé. Ő derekamnál fogva húzott közelebb magához.

- Maradnál estére? -szakítottam meg a tökéletes pillanatot.

- Miért is ne?! -jelent meg egy kaján vigyor a képén. Bementünk a lakásba, és körülnéztünk: nincs itthon senki.