29. Fejezet - Part 3 - I Don't Know...

Következő fejezet 5 komment után várható!:) Jó olvasást! x

- Jessica! Mit hiszel?! -nyitotta tágra szemeit. - Ugye nem?! -ült ki az arcára a döbbenet.

- Becky! Nem! Ha arra célzol hogy beleszerettem, akkor nem! -vigyorogtam. Lehet, hogy nem pont így gondoltam de az a baj, hogy még én sem tudom milyen érzés kavarog bennem.

- Hál' Istennek! Már kezdtem megijedni. -tette szívére kezét. Erre csak egy nevetést erőltettem.

- Ne is lovagoljunk ezen! Hol az a kukorica? -pattant el a pulttól a szekrényekhez.

* * *

- Hát az a pali! -ordította el magát Zayn mire mindenki a röhögőgörcsöt kapta el.

- Oké srácok, nekem ez a film teljesen magas. Amúgy is haza kellene már mennem. -állt föl Becky Lou mellől, így Louis közvetlen mellettem ülhetett.

- Biztos? -húztam a számat.

- Igen, teljesen. -nevetett föl. -Sziasztok! -megölelt mindenkit és egy ajtó csapódás jelezte, hogy a délutánt barátnőm nélkül kell tovább töltenem.

- Hát ez nagy! -sipított Lou közelebb csúszva hozzám és egy "ásítás" kíséretében átdobta karját vállamon. Elvigyorodtam, majd nem zavartattam magam, az ölébe feküdtem. Niall szúrós, féltékeny tekintettel meredt ránk.

* * *

- Na ez jó volt. -kászálódtam ki Louis öléből a film végén.

- Az. -nyögte ki Niall flegmán.

- Most meg mi bajod van?! -förmedtem rá.

- Csak nem kellemes végignézni ahogy a legjobb barátom lopja a nőmet! -állt föl idegesen, ordítva.

- Oh tényleg?! És arra még nem is gondoltál hogy nekem is lehet Lou a legjobb barátom?! Ez az egyik, a másik meg az, hogy te jöttél vigasztalni az elmúlt időkben? Inkább tömted a bélpoklodat minthogy velem légy! -ordítottam vissza, miközben bekönnyeztem. - Azt sem tudom Harrynek mi baja velem. Nem szól hozzám és elkerül nagy ívekben, miközben ezt az ügyet már rég lezártuk. Tutdom, hogy te mondtál neki valamit és el sem hiszed hogy ez nekem mennyire fáj, mikor ő is fontos számomra! -vágtam hozzá a talán meggondolatlan szavakat, de ekkor már zokogtam.

- Akkor légy vele boldog! Felejts el a ők fontosabbak mint én! -sziszegte Ni dühösen.

- Gyerekes vagy tudod?! Miért baj az, ha kimondom amit gondolok, vannak igaz barátaim és nem csak veled foglalkozom? -löktem meg vállánál.

- Csak szeretlek Jess és nem akarlak elveszíteni. -vágott világfájdalmas képet. Ebben a pillanatban fölállt Harold, és a bejárat felé indult becsapva maga mögött az ajtót. Niallnek oda böktem egy " szánalmas" kifejezést, és Harry után rohantam.

- Várj már hallod! -ordítottam a kert közepére érve.

- Mégis mire?! A csodákra? Esetleg nézzem végig ahogy enyelegtek, miközben ezzel az én szívemet szakítod szét? -kiabált rám.

- Hogy mi?! Én...nem akartam. Azt sem tudom mit csináljak... Ráadásul még most Louis is.. -nyögtem ki a szavakat.

- Louis?! Ugye nem mondod komolyan hogy vele is összeszűröd a leved? -kezdett mérges lenni. Na erre mit válaszoljak? Még magamban sem tudom tisztázni az érzéseim, nem hogy nyilvánosságra hozzam...

- Nem tudom... -hajtottam le a fejem.

- Na te is szép vagy! Nem bírod ki, hogy ne menjen át rajtad egész London?! -mondta gúnyos hangnemben.

- Nem vagyok ribanc oké?! -emeltem föl a hangom.

- Akkor mégis minek nevezed magad?! Több faszt láttál életedben mint embert! -nevetett föl flegmán.

- Harold Edward Styles! Azonnal fogd be a szádat! Mindketten tudjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz, meg mi az hogy te csak... -nem bírtam befejezni a mondatot, mert fölkapott az ölébe. - Neeeeee! -sípítoztam, miközben láttam, hogy a kerti medence felé rohan. A széléhez érve nem dobott bele, hanem erősen magához fogva beugrott a vízbe. 

Míg ő följött a felszínre, én akárhogy kapálóztam nem engedett föl, a levegőm pedig teljesen elfogyott. Elkezdem rúgkapálni az oldalánál, de túl erősen fogott.

Mikor már úgy éreztem elájulok, engedett a szorításán és azonnal följöttem. Levegő után kapkodva sokkolódóan zokogtam és köhögtem egyszerre. Ő meg csak röhögött. Röhögött a markába. Hogy lehet valaki ennyire szemét, szívtelen?!

Ijedten kászálódtam a medence oldalához, ám mikor szálltam volna ki, megfogta a derekamat és bele vágott a vízbe ismét leszorítva. Megismételtük az előző folyamatot, ám most hagyott kikelni a vízből. Teljesen átázott ruhával zokogva menekültem a házba Harry elől. Liam állt az előszoba ablakában a virágokat locsolva. Azonnal odaszaladtam hozzá.

- Shhh! Mi történt? -ölelt át védelmezően a hajamat simítva.

- Harry... Harry majdnem belefojtott a medencébe. -sírtam megállás nélkül.

- Jézusom! -tolt el magától. Arcára kiült a döbbenet és az aggodalom egyszerre a dühösséggel együtt.

- Mi a baj? -sietett le Lou az emeletről a 2 sráccal oldalán.

- Harry majdnem megölte. -mondta ridegen Liam.

- Hogy mi?! -kerekedett el mindenki szeme.

- De ha most megtalálom... -tépte föl a magam után becsapott ajtót Niall.

- Neee! -üvöltöttem utána.

29. Fejezet - Part 2

A következő fejezet 4 komment után várható.:) x

Tudjuk, hogy nagyon régen nem volt rész, csak elég sok dolgunk volt, időnk meg kevés. De minél gyorsabban pótoljuk az elmaradott részeket. Komik kérdése;D <3

Jó olvasást. xx

*2 hét elteltével*

- Jessica, már hetek óta már alig eszel valamit. –förmedt rám Louis a szobába betörve. Én csak szótlanul ültem az ágyban magam előtt felhúzott térdemet összekulcsolva kezeimmel.

- Niall! Ez a te dolgod lenne, hisz elvégre a barátnőd. –kiáltott ki Lou.

- Épp eszek! –adta az alig érthető válaszát.

- Nincs semmi baj hallod, már meg volt a temetés és egy jobb helyen van. –ült le mellém az ágyra.

- De nem velem. –mondtam halkan. Louis felcsúszott az ágyon lévő helyre közvetlen mellém és átölelt olyan szorosan, amilyen szorosan csak tudott. Egy puszit nyomott a fejemre, és csendes hallgatás tört ki.

- Ugye tudod, hogy én mindig itt leszek neked? –simította hátra kócos hajamat.

- Tudom. –csúszott egy mosoly az arcomra és én is megöleltem. A mellettem lévő éjjeli szekrényemen kutatott és a telefonomat megtalálva kisprintelt a szobámból.

- Héééé! – szaladtam utána.

- Halo? Becky, gyere már át légy szíves egy kis hangulatfeldobás nem ártana. – hallottam, ahogy Lou beszél a telefonomon.

- Lou, add vissza a telefonom! – néztem rá szúrós szemnek készülő tekintettel.

-Oké,szia! *letette* 10perc és itt lesz!- vigyorgott – Jess kapd össze magad!

Fölvettem egy rövid farmernacit, egy pink-fekete csíkos toppal és egy lábujjközös fekete papuccsal, hajamat lófarokba fogtam, majd ledobtam a kanapéra nemes felem Louis mellé.

-          Hé, hozzám öltöztél. – mutatott a fekete csíkos pólójára.

-          Ez volt a cél. – vigyorogtam vissza.

Ez után elkezdte piszkálni a tökéletesen beállított hajamat, szerintem ezt a gondolatomat hangosan is kimondtam, mivel kedves barátom felkuncogott, de csak nem hagyta abba a művem tönkretételét.

-          Sziasztok! –toppant be Becky a nappaliba.

-          Szia! –álltam föl Lou mellől és megöleltem. -Tiszta víz vagy! -ugrottam el tőle miután meg érzetem ruhámon a hideget. 
- Igen, esik az eső. -rázta meg a haját.
- Többiek? -érdeklődött miután levette az ázott pulcsiját.
- Még fönt az emeleten. Zayn valami videó játékkal játszik, Liam meg szurkol neki. Niall eszik. -forgattam meg a szemem. -És Harry gépezik. -adtam a választ vigyorogva.
- Értem. Minek kellett átjönnöm? -húzta fel a szemöldökét.
- Mert Jessica maga alatt van, és fel kell dobni őt! -ugrott mellem Lou a kanapéról.
- Aha... azt látom. Csupa életvidám! -bökött vállba barátnőm.
- Na ne ezen témázzunk! Esik az eső, kimenni nem tudunk. Mit csináljunk? -húztam oldalra a számat.
- Filmezzünk! -vette fel az ötletet Becky.
- Nekem nyolc. -vontam meg a vállam.
- Srácok! Gyertek le, filmet nézünk! -kiáltott fel teli torokból Louis a lépcső aljáról.
- Itvagyoook! -ugrott Niall Lou nyakába amitől mind a ketten a földre zuhantak. Egy sor röhögőgörcs után kivette Ni a lábát Louis szájából.
- Te normális vagy?! -ordított a barna srác levakarva magáról a szőkét.
- Gyúrni kéne haver! -tápászkodott föl a földről Niall.
- Nem kéne majomkodni! -porolta le magát Lou.
- Mi történt? -jött csapatban a banda 5/3-a.
- Semmi. -morgott halkan Louis.
- Szóvaaaal, mit nézzünk meg? -lépett közelebb Becky is.
- Másnaposok 3! -ugrott elő Zayn a lemezzel a kezében.
- Oké, ti izéljétek be, addig pattog atunk kukoricát. -fogtam meg barátnőm kezét és a konyha felé húztam.
- Mivan? -dőlt a konyhapultnak.
- Baj van. -szegeztem le a szemem.
- Mégpedig? -húzta föl szemöldökét.
- Louis. -mondtam nagyon halkan és lecsuktam szemeimet.
- Mi van Louisval? -rázta meg vállam.
- Azt hiszem...

29. Fejezet - Stay Strong..

Ezért is én lennék a hibás?...

Még várok a csodákra, hogy történjen valami jó is… Lehet, hogy nekem ez a sorsom… Boldogtalannak lenni EGYEDÜL! Úgy érzem, mindenki elhagy. Talán azért mert így is van. A nap csillogó fényei  ismét szürkévé és egyhangúvá váltak. Nem láttam már egy jó ideje. Ő is magamra hagyott. Elfelejtheti az ember hogy milyen a boldogság?! Lehet még egy ilyen szerencsétlen balfasz mint én?!

Anya sem figyel rám. Apa meg már rég nem… Milyen egy szerető apa ölelése? Milyen apának szólítani valakit tiszta szívből? Erre egy ideje még csak nem is figyeltem, hisz olyan természetes volt… Odamenni hozzá, megölelni és apának hívni. Egyszerű volt boldognak lenni, hiszen mellettem volt valaki. Nem így terveztem a jövőmet. Pocsék élet nem volt a terv listámon. Napfény, öröm és boldogság volt fölírva Teljes családdal. Apa halála, és a szomorú élet a fejemben sem volt. Ilyet még csak a filmekben láttam most meg ezt kell átélnem. Megoldás meg persze hogy nincs… miért is lenne?!

Égető könnycseppek ezrei… Miért pont nekem kell ezt átélni?

Mire ezek a dolgok megfordultak a fejemben, már egy erős fogású kéz markolta meg karomat, és kihúzott a véres szobából. A ház előtt felnéztem rá, és megismertem a szőke kócos haj tulajdonosát. Niall. Azonnal karjaiba vetettem magam, nem érdekelt, hogy mit hol csinált és kivel, csak szükségem volt egy támaszra miközben azt néztem, ahogy barátnőm holtestét viszik el.

-         Én vagyok a hibás Niall! –zokogtam pólóját markolászva.

-         Ezt gyorsan verd ki a fejedből Jess! Nem okolhatod magad ezért! –ölelt magához szorosan.

-         Harold. –gyűrtem ki a számon magam elé könnyeimet letörölve. –Ezt megbosszulom, bár hogy is legyen. –szorongattam ökölbe tett kezemet.

-         Hé, ez az ő döntése volt. Nem volt kötelező ez a választás, de ő mégis ezt választotta.

-         De miért?! –tört ki belőlem ismét a zokogás.

-         Nyugodj már meg! –tolt el magától a fejemet tenyerébe emelve.

-         Miért? –suttogtam lecsukott szemekkel. Válaszként puha ajkakat találtam a számon. Annyira megnyugtatott, hogy nem is védekeztem ellene.

Átöleltem nyakát és lassan elhúzódtam. Kék szemeibe nézve megtaláltam a helyemet, és tudom, hol vagyok biztonságba: a karjai közt. Mintha a fejemben olvasott volna, kedvesen megölelt és nem engedett el egy darabig.

-         Haza kellene mennünk. –szólt Harold szipogva és könnyeit törölve egy fa mögül. Elengedtem Nit, és odasétáltam Fürtöshöz. Egy szép monokli volt alapozó alá rejtve a szeme alatt. Úgy gondoltam elfér még egy, de mégsem ütöttem meg. Tudtam, milyen rossz elveszíteni valakit, akit feltétel nélkül szeret, bár nem hittem el. Csak megöleltem és pár nyugtató szóval illettem meg. Nem ölelt vissza, csak zokogott, mint a záporeső.

-         Gyere, mennünk kell. –karoltam bal karjába, ám ő leszedte kezeimet és előre sietett gyors léptekkel.

-         Gyere. –nyújtotta ki Niall felém a kezét. Csöpp mosolyt csenve az arcomra összekulcsoltam kezünket.

-         Mi baja van? –szólaltam fel kis hallgatás után.

-         Édesem, miért kellene vele törődnöd? –hangsúlyozta ki a vele szót. Küldtem felé egy értetlen nézést, majd vállaimat megvonva fejemet a vállára hajtva sétáltunk haza.

-         Fogadd őszinte részvétem Jess. –támadott le Liam az ajtón beérve.

-         Ez ellen már nincs mit tenni. –ölelt meg közben.

-         Részvétem. –jött oda Zayn is.

-         Te vagy a hibás! –löktem el magamtól. –Ha te nem szólsz neki, most nem lenne halott. –vágtam a szavakat a fejéhez. Erre csak megcsóválta fejét könnybe lábadt szemeivel és egy „Igazad van…” –t suttogott maga elé.

-         Sajnálom királylány. –ölelt meg Lou is. Megpörgetett egyszer a levegőbe majd eltávolodott.

-         Ki kér enni? –sétált a konyha felé Niall.

-         Én! –kiáltottam utána. Hátára ugrottam, és kivitettem magam a konyhapultig. Lerakott a pultra, majd lábam közé férkőzött. Édes csókkal terítette be ajkamat, és nyakamat.

-         Nem alkalmas, ezt te is jól tudod. –toltam el magamtól. Durcás fejjel a hűtő felé fordult és kivette a téteket.

28. Fejezet - Igazság...

Lassan néztem fel Zayn válla mögött, ahol éppen megpillantottam Haroldot amint álmos kialvatlan fejjel, egy orbitális lila folttal a nyakán közeledett felénk. Gyorsan ki bújtam Zayn karjai közül, és észrevehetetlenül próbáltam eltávozni, de Harry elkapta a karom szembefordított magával. Egy égető könnycsepp gördült le arcomon.

-Elrontottuk Harry. –suttogtam elcsukló hangon. Magához ölelt.

-Én józan voltam. –próbált magához szorítani, de eltávolodtam tőle.

-Hogy tehetted ezt velem…? –kérdeztem tőle zokogva.

-Még mindig szeretlek Jess. Többet jelentesz számomra, mint egy barát. - vágott világfájdalmas képet.

-És akkor meg kell fektetned full részegen? Arra sem emlékszem, hogy ülve vagy állva csináltuk!!! –erre Zayn felkapta az addig pulton pihenő fejét, és egyből a telefonért nyúlt.

-NEEEEEEEEEE!! –ordítottunk fel egyszerre Haroldal.

-Joga van tudni az igazságot! –förmedt ránk. Ekkor a telefon már kicsöngött, kihangosította.

-Halo?- szólt bele Cherly életvidám hangja.

-Cher tudnod kell valamiről.

-Zayn, mi az, meg ijesztesz. – aggodalmaskodott a vonal másik végéről.

-Ajánlom, hogy ülj le. - adta ki az utasítás Malik.

-Ülök!- közölte a tényt Cher.

-A teljesen józan barátod, megfektette a teljesen részeg Jessicát.- világosította fel őt Zayn

-Ez nagyon rossz vicc!- förmedt rá Cher.

-Nem, ez egyáltalán nem vicc. - mondta még mindig poker face-el Malik.

-És most mit csinálnak?- kérdezte „barátnőm”

-Ijedten állnak mellettem és hallgatják a beszélgetést. – egy óriási ajtócsapódást hallottunk miszerint hazaért a „barátom”.

-Harry meghalsz!!!Mi az, hogy elmegyek itthonról haza, és megfekteted a barátnőmet?!- rontott  be a konyhába Niall.

-Ezt én is szeretném tudni! –kiabált a telefonból Cher. Niall ingerülten odalépett a fürtöshöz és behúzott neki egyet.

-Te beszélsz itt arról, hogy ki csal meg kit?!- lökdöstem hátrafelé mellkasánál.  – Ez akkor mi? – vágtam hozzá az újságot.

-Szerettelek Harold Edward Styles. - szólt bele utoljára Cherly a telefonba. Aztán már csak a vonal zúgását hallgattuk.

-Miranda? – suttogta Niall arca elé emelve az újságot.- Menj a p*csába! – mondtam halkan, és a magam mellett pihenő táskámmal kirohantam az ajtón.

* * *

*Parkban*
- Ez nagyon durva! -jelentette ki Becky, miután elmeséltem neki mindent tövéről-hegyére.
Becky egy nagyon régi barátnőm. Jó pár évig nem találkoztunk, mert elköltöztek Belgiumba, most meg vissza. Így megint együtt tölthetünk egy csomó időt.
- És hogy állsz a fiúkkal? -kérdeztem tőle kis mosolyt csenve arcomra.
- Egyenlőre nincs senkim. -felelt, és mintha Isten hallotta volna meg, egy csapat helyes srác sétált el előttünk megbámulva minket.
- Ideje ezen változtatni! -fogtam meg a kezét, és a mellettünk lévő padra letelepülő srácokhoz indultam vele.
- Sziasztok! Bocsi a zavarásért, de otthon hagytuk a telefonunkat, nem tudnátok megmondani mennyi az idő? -kérdeztem bájosan .
- Ööö... Negyed négy. -válaszolt egy szőkésbarna hajú srác.
- Oké, köszi. -fordultam meg lassan, de egy Niallhöz hasonlító gyerek utánunk szólt:
- Hé, ha már idejöttetek hogy telefon hiányban szenvedtek, és mi segítettünk, most segítsetek ti, mert két csinos csaj hiányban szenvedünk. -vigyorodtak el.
- Rábeszéltetek! -huppantam le egy barna hajú mellé.
- Nevetek is van? -fordult ki a szőke.
- Jessica és Rebecca. -mutogattam neki. -És nektek? -mosolyogtam.
- David, Adam és Billy. -mutatott először magára, a barnára és a szőkésbarnára. Kis csönd beálltával eszembe jutott egy kérdés.
- Nincs kedvetek megadni a telefon számotokat? -vigyorogtam a telefonomat előkapva a zsebemből.
- Hé, nem azt mondtad, nincs itt a telód? -nézett nagy szemekkel Adam.
- Figyi baby, kellett valami indok. -kacsintottam rá. -Na megadjátok?
- Add! -nyújtózkodott érte Billy. 
Mind a hárman bepötyögjék, és vissza adták.
- Na cicáim, nekünk mennünk kell. -tápászkodtak föl egyszerre.
- Majd hívunk! -szóltam, én is felállva.
- Szia David. -köszöntek el külön Rebecca Davidtől.
- Szia Becca! -nyomott egy puszit a kézfejére.


Már egy jó ideje sétálhattunk a parkban, mikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem, valamelyik srác az, de tévedtem. Cherly anyja volt az.

Mielőtt tovább olvasod, indítsd el! x

- Megölte magát. -halt el zokogva az anyja hangja.
- Mikor?! Mégis hogyan?! -gyűltek lassan a könnyek a szemembe.
- Fél órája találtuk meg a holttestet. Felvágta az ereit. -ordított az anyja zokogva. 
Gyorsan kinyomtam a telefont, és rohantam ahogy csak tudtam. Becky meg utánam. Cherlyék háza elé érve, még egy rendőr, mentő vagy hullaszállító kocsi sem állt. Azonnal feltéptem a bejárati ajtót, és a barátnőm szobájába indultam. Mindenhol vér, vér és vér. Lehuppantam mellé és a fejét az ölembe téve hullajtottam rá könnyeimet. Percenként megnéztem az ütőerét, hátha még él... Nem élt. Elveszítettem a születésem óta legjobb barátnőmet. 
A kezében egy vérrel ellepett fényképet vettem észre.Én és Cher voltunk rajta miközben vattacukorral etettük egymást még suli időben. Megfordítottam, és láttam, hogy a háta tele van írva.

"Nos, gondolom ezt most valaki megtalálta és el fogja olvasni. Remélem Jessica kezébe is kerül majd, mert legfőképp ez Neki szól:
Jessica, mindig nagyon jó barátnőm voltál, számíthattam rád. Sajnálom, hogy én már nem tudok neked támaszt nyújtani, de túl gyáva vagyok az élethez. Igen, lehet ez most elég vicces, hogy a nagyszájú, belevaló csaj padlóra került. Nem rád haragszom, ugyan miért is haragudnék?! Hanem Harryt hibáztatom. Nem félek leírni, hiszen ártani már úgy sem tud nekem. Csak annyit szeretnék kérni, hogy mondd meg neki, hogy én tényleg szerettem. Egy percig sem szabad magadat hibáztatnod, hiszen nem tudtál semmiről. Köszönök mindent neked és Harrynek is. Anyának és apának mondjátok meg, hogy szerettem őket. Köszönöm hogy mindenben támogattak és felneveltek. Bocsánatot kérnék azért, amiért makacs és néha szemtelen voltam... őszintén sajnálom.
Eszekbe se jusson órákig zokogni miattam, nem szeretném onnan fentről nézni. A srácoknak is megköszönném azt a sok-sok együtt töltött percet. Ti mutattátok meg, milyen is igazán jól érezni magam. Bocsánat ha valaki csalódott bennem, a rosszat akaróim pezsgőt bonthatnak ;)
Most lassan mélyre nyomva a kést végighúzom a karomon. Nem mondom, hogy nem fáj, hiszem úgy érzem, hogy mindjárt szétrobban a karom. Véres kezemmel a plüssmackót ölelem, amit Jessicától kaptam 4. születésnapomra. Nehezen veszem a levegőt és már nem érzek fájdalmat. Inkább álmosságot, úgyhogy most párnára hajtom a fejem és elalszok. Örökre."

Ahogy elolvastam a sorokat elkezdtem ordítani:
- Cherly! Miért?! Miért hagytál itt?! -zokogtam megállás nélkül. Véres volt mindenem. A ruhám, a testem és a kezeim. A hajam össze-vissza állt, pont olyan helyzetben térdelve, mintha én tettem volna ezt. Ekkor belém ütött a bűntudat: Ha tegnap nem iszom magamat sárga földig, most nem kellene a legjobb barátnőmet is holtan a karomban tartani...

27. Fejezet - Crazy And Beautiful Night

A következő Fejezet 5 komment után várható! Jó olvasást. x
 

- Felesz vagy mersz? -kérdezte Zayn.

- Merek. -mondtam.

- Csókold meg Harryt! - adata ki vigyorogva. Odamásztam Hazzához és megcsókoltam. A srácok ujjongásával csókoltuk meg egymást. 2 percen keresztül "faltuk" egymás ajkait, aztán visszahelyezkedtem eredeti pozíciómba. Ismét megpördült az üveg általam. Lounál állt meg.

- Felelsz vagy mersz? -kérdeztem, miközben töltöttem még egy pohár whiskyt.

- Merek! -kiáltotta torka szakadtából mint aki be van rúgva. Mondjuk be is volt...

- Fogd meg Harry oboáját! -mutattam a velem szemben ülő srác középpontjára.

- Nem! -ugrott fel.

- Akkor vetkőzz! -kacagtam.

Habozás nélkül levette nadrágját és pólóját. Egy szál boxerben kezdett futkosni a kanapé körül. Erre szinte mindenki felbátorodott, és sztriptízbe kezdett. Zayn már  meztelenül ugrándozott, Harryn még egy alsónadrág volt, Louist meg felszívta a föld. Én egy melltartóban és egy bugyiban ugrándoztam a rugós kanapén. Hirtelen két erős kar emelt könnyedén derekamnál fogva a levegőbe. Megpörgetett vagy 7-szer, s ezt csak sikítozással lehetett eltűrni. Miután lerakott, megfordultam hogy lássam ki is volt az.

- Fürtös! -löktem meg kicsit. Erre csak teljesen közel húzott magához, és szorosan ajkaimra tapasztotta ajkait.

Nem tiltakoztam sőt, nyakát átkarolva mentem bele a játékba. Felkapott az ölébe, és becipelt egy szobába. Lábaimat átkulcsoltam dereka körül, és élveztem a helyzetet. Becsapta magunk mögött az ajtót, és szelíden nekinyomott. Erre egy picit hangosan nyögtem fel. Ajkaimról áttért a nyakamra, és csókjaival behintve azt, kényeztetett engem. Elegyensúlyozott az ágyig, letett, lassan hátradőltem ő meg fölém mászott. Hátamra csúsztatta kezét kikapcsolva azzal melltartómat. Lekerült rólam ismét egy ruhadarab. Mohón faltuk egymást mikor megragadtam Styles alsónadrágját és vadul letéptem róla. 

Lejjebb tért combomhoz, majd kívülről befelé apró és hosszabb csókokkal haladt egyre beljebb. Néhol gyengéden kicsit meg is szívta. Már alig bírtam magammal... Nagyokat sóhajtottam hogy tudtára adjam: NE hagyja abba. Melleimhez visszatérve eljátszadozott egy darabig, majd mikor "megunta" francia bugyim szélét markolta meg. Lassan lehúzta rólam.

Fokozatosan éreztem magamban egy, aztán két ujját. Nyögdécseltem neki össze-vissza és a párnába kapaszkodtam, hogy fel ne szálljak. Ebben a helyzetben még az is lehetséges lett volna... 

Jó pár perc múlva kezét "büszkeségére" cserélte fel. Gyors tempóban diktálta a mozdulatokat. Testünk egyszerre mozgott, szinte ritmusra. A nyakamhoz hajolt, majd forró csókokkal lepte be. 

Egyszerre feszült meg testünk. Ezt a csúcspontot egy hosszas szívással jelezte a nyakamon. Zihálva dőltünk ki egymás mellett. Átölelte derekamat, és mint egy szerelmes pár úgy aludtunk el.

Reggel az ágy dobott ki erős has- és fejfájással. Hirtelen nem tudtam hol vagyok. Majd miután felfedeztem hogy MEZTELENÜL fekszek a szintén MEZTELEN Harry Styles mellett, megborzadtam. A mellettem lévő székről felkaptam az odaterített törölközőt, össze szedtem ruháimat és kimentem a fürdőbe. Egy padlótól plafonig érő tükört találtam az ajtóval szemben. Elé sétáltam, és kémleltem magam.

A nyakamon egy hatalmas lila folt éktelenkedett pont úgy, ahogyan a vállamon, mellemen és a mellkasomon is.

Fölkaptam magamra ruháimat, és kimentem a zárt helyiségből.

A konyhába érve Zayn könyökölt egy csésze kávé fölött látszólag kipihenve. 

- Jó reggelt. -ölelt meg. Ám mikor elhúzódott, hátra dobta hosszú szőke tincseimet és a foltot kémlelte.

- Ez mi? -volta fel a szemöldökét.

- Túlságosan is berúgtam és elvesztettem magam. -söpörtem vissza hajamat nyakamra.

- Az igen! És arról van fogalmad hogy Niall holnap visszajön? -vont kérdőre  egyet kortyolva kávéjából.

- Hogy mi?! -döbbentem le. A bejárat melletti táskámhoz indultam és kivettem belőle a tegnap megvett újságot. Zayn kezébe nyomtam. - Olvasd! -mutattam arra a furcsa cikkre.

- Oké... "Niall Horant nem rég kaptuk le egy vörös csajjal, mind az mellett, hogy egy Francia interjújában azt nyilatkozta hogy egy Jesica nevű lánnyal van párkapcsolatban. Most ismét lencsevégre kaptuk őt, azonban egy másik, barna hajú lánykával. Vajon Jessica tud ezekről? Vagy már rég szakítottak, csak nem vállalják fel?! A fiúk megszakították a turnéjukat és jelenleg Londonban tartózkodnak. További információk a következő számban." -olvasta hangosan. Könnybe álltak szemeim és nem tudtam hinni a szememnek.

- Hát ez nem normális. -állapította meg halkan Zayn és lerakta az újságot a pultra. Ekkor már legördült az első könnycseppem. Aztán a másik és így tovább...

A Malik srác gyengéden magához ölelt, és valami olyat súgott a fülembe hogy: "Minden rendben lesz, meg tudjátok oldani."

26. Fejezet - Your Touch...

      A következő fejezet min. 3-4 komment után érkezik! Jó olvasást.:) x

"Nem az a fontos, hogy milyen erős a karod. Hanem, hogy milyen erős a szíved."

Lassan pillantottam hátra. Még könnyeimtől is tisztán láttam Justin aggódó fejét. Már csak ez hiányzott!

- Nyugodj meg, semmi baj. -fordított maga felé majd könnycseppjeimet letörölve magához ölelt. Valamiért hihetetlenül jól esett a közelsége. 

- Jobb már? -kérdezte miután abbahagytam a sírást.

- Igen, de kérlek ne engedj el. -szorítottam szelíden magamhoz. Felkuncogott, és úgy simította végig a hátamat, hogy keresztül rázott a hideg. 

Lassan húzódtam el tőle. Gesztenyebarna szemeivel szemben találtam magam. Megbabonázott a látványa. Lassan közelített felém édesnek tűnő ajkaival. Meg akartam kóstolni, érezni akartam a méz ízét a számban. Jessica! Mi a faszt csinálsz úgy őszintén?! Kaptam el a fejem, mikor már majdnem megmérgezett a keserűen édes méz.

- Sajnálom én...én nem tudom mi ütött belém. -siettem az ágyamhoz és az alól a bőröndömet halásztam ki. A szekrényemből ami épp ruha jött kirántottam, és belehajítottam a bőröndbe.

- Hová mész? -kérdezte Jus még mindig ugyan olyan helyzetben ahogy volt.

- El. El innen. Egy, legalább két hétre. -cipzároztam össze bőröndömet, majd felkaptam.

- De hová? -állított meg az ajtóban.

- El! -kiáltottam rá, majd lecipeltem a lépcsőn.

Mivel a kedvem teljesen elment a vezetéstől, így futva indultam el az úton. Egy jó 35 percembe tellett, mire be csöngettem lihegve a One Direction lakba.

- Jessica! Te jó isten. Vegyél már levegőt! -ütögette hátamat Louis.

- Nem köhögök barom! Niall hol van? -siettem be mellette a házba. -Niaaaaall! -kiáltottam el magam.

- Nem szólt neked, hogy elutazik? -lépett ki Liam a konyhából.

- Nem szólt ő semmiről! Hová? -döbbentem le.

- Haza utazott Írországba a családjához. Ezt a hónapot ott is tölti, ha meg kezdődik a turné visszajön. -világosított fel a kukta.

- Na de Liam, ha egy hónapot ott tölt én hogy beszélek vele? -komorodtam el.

- Telefonon? -csúsztatta ki a száján óvatosan.

Idegességemben belerúgtam az asztalba, ami sikeresen föl dőlt. Lerogytam a földre, és keserves zokogásban törtem ki. Hallottam, hogy valaki futólépésben halad a nappali felé, majd mellém térdel le. 

Az érintés, ami épp' hogy súrolta a hátamat, szinte azonnal megnyugtatott. Mintha azt várta volna minden egyes porcikám egész végig. Ezt, amitől kiráz a hideg és mint valami gyógyszer, olyan nyugtató hatása van.

- Shhh. Nyugalom, minden rendben van. -szólalt fel a "gyógyszer" tulajdonosa.

- Nem tudom mi ütött belém, sajnálom. -fordultam meg, és borultam vigasztalóm nyakába.

- Nincs semmi baj, csak nyugodj meg kérlek. -duruzsolta Harry édesen a szavakat a fülembe.

- Szerelmi bánat?! No para, itt a pia! -kiáltozott Louis négy pohárral és 5 üveg szeszes itallal a kezében. Mi is föltápászkodtunk a földről, és kénytelenek voltunk mosolyogni. Egymás derekát átkarolva lassúztunk oda kanapéhoz.

- Hello Zayn! -fordultam a lépcsőről lefelé jövő srác felé.

- Szia Jess! -ölelt magához. -Mit ünneplünk? Hallottam Boo Bear kiáltásait. -nevetett fel.

- A semmit ünnepeljük Malik. Csak be akarnak rúgni. -toppant be a konyhából Liam is egy pohár vízzel.

- Te nem innál velünk haver? -lendítette át Haz másik kezét Payne vállán.

- Harry, tudod hogy nem szabad. -válaszolt komolyan, majd folytatta. -És nem szeretném ha ti is a sárga földig innátok magatokat. -figyelmeztetett mint egy védelmező anya.

- Az pálinka? -fogtam meg a négyzet alakú üveget.

- Az! Kérsz? -nyújtotta felém Louis a poharat. Öntöttem, majd két kortyra lehúztam a szememet összeszorítva.

Mikor már kellően be volt csípve a társaság, Liam elment aludni mi meg Twisterezni kezdtünk. A 6. körnél azt is meguntuk, így jött szóba a "felelsz vagy mersz?" játék. Körbe próbáltunk elhelyezkedni és egy kiürült üveget helyeztünk be középre. Megpörgettem, és Zaynnél állt meg az üveg szája.

- Felelsz vagy mersz? -kérdeztem.

- Merek! -húzta ki magát, mintha erre büszkének kellene lennie.

- Puszild meg Lou nyelvét! -adtam kuncogva az utasítást. Valami különleges pózt felvéve Hazza kezében elkattant a fényképező. Most Zayn pörgetett, ami nálam állt meg.