34. Fejezet - Dreams Are Free...

Jó olvasást :) Kommenteket ne felejtsetek el írni. xx

- Akkor most hogyan tovább? -kérdezte Liam miután elhúzódott.

- Nem tudom, csak maradj velem. -csókoltam meg ismét. Tudtam, hogy ez nem helyes, mégis csináltam.

- Szerettlek, Jessica. -hallottam Harry elhaló hangját az ajtóból.

* * *

- Halo? -vettem föl álmosan a telefonom. Már este volt javában, azt sem tudtam hol vagyok...
- Szia Jess! Nem jössz mégsem? -szólt bele egy nagyon ismerős lány. Cherly?!
- Úristen! Te élsz? -kezdtem bekönnyezni.
- Miről beszélsz? Eddig is éltem. -nevetett föl.
- De, de, de... De nem! Öngyilkos lettél mert megcsalt téged Harry. Velem. -töröltem le könnyeimet.
- Ez nagy baromság! Na figyu, jössz a koncertre vagy nem? -kérdezte halottnak hitt barátnőm.
- Koncert? Ugye a One Direction koncert? Még nem mentünk el? Mondd, hogy nem. -lettem izgatott.
- Hogy mentünk volna el? De ha nem haladsz, nem jutunk oda még a végére sem! -emelte föl a hangját.
- Hol vagy? Indulok!
- Tudod hol van a házatok melletti park? Itt vagyunk egy padon. -magyarázta.
- Adj 5 percet. -ezzel letettem.


A kocsiban csak arra tudtam gondolni, hogy milyen lesz ismét megölelni Cherlyt. Nem értettem mi történik. 

Mikor oda értem a parkba, Cherly a barátaimmal hülyéskedett egy öreg fa mellett. Lassan oda értem.
- Cherlyyy! -visítottam és azonnal megöleltem őt.
- Oké, oké, úgy csinálsz mintha egy éve nem láttál volna. -nevetett.
- Ha tudnád, mi történt! -forgattam meg a szemem nevetve. -Sziasztok! -öleltem meg a többieket is sorban. Anabellhez érve kicsit megremegtem, de ugyan úgy üdvözöltem mint a többieket.
- Francba! 10 perce vége annak a nyomorult koncertnek! -kezdett könnyezni Cher. Oda mentem hozzá, majd szelíden átöleltem. Rossz volt nekem is, hogy nem láthatom őket, de mintha már ismerném is.
- Mindegy, nem érdekes. -törölte meg szemét. Lassan a mellettünk lévő kukába hullajtotta mind az 5 jegyet. Kis gombóc nőtt a torkomban, de gyorsan le tudtam nyelni.
- Hé, mi lenne ha éjjeli görkorcsolya-túrát rendeznénk? -vette föl az ötletet Cherly.
- Benne vagyok! -lóbáltam a magasba a kezem.
- Én is! -csatlakozott Anabell.
- Mi nem. -nevetett Nate és Daniell.
- Oké, akkor sziasztok. -puszilkodtunk le velük. -Haza megyek átvenni a korit, a London parkban találkozunk. -mosolyogtam. Elindultam a kocsi felé, majd beszállás után nyomtam a gázt a házunkig, Csendben bementem, és láttam hogy mindenki a kanapén aludt el. Anya hátán Austin, Austin hátán Taylor. Elmosolyodtam, majd a korcsolyámat keresgéltem. Megtalálva felhúztam, és kigurultam a házból. Egészen a parkig nyomattam, végül kimerülten vetettem le magam a park közepére. Sötét volt, és csak nevetgéléseket hallottam. 

London park egyik utcája. :)

- Napozol? -állt fölém nevetve vörös, göndör hajú barátnőm, Anabell.
- Szia. -keltem föl. - Indulhatunk? -kérdeztem, majd megindultam az oszlopnak támaszkodó Cherlyhez.
- Ki nevet ilyen hangosan? -kukkolt ki a vállam mögött.
- Nem tudom, lehet helyes pasik, nézzük meg közelebbről. -kacsintott Ana.
- Oké... -vettem egy nagy sóhajt. Elkezdtünk korizni a srácokkal megtelt pad felé, de fél úton fölestem.
Mind a hárman elkezdtünk nevetni, mire a fiúk felfigyeltek. Amint oda pillantottam, csak is egyetlen egy srácot szúrtam ki. Arcát kiemelte a lámpa fénye, szőke fürtjein átvágott a sötétség. Egyből tudtam ki ő, és csak helyre akartam hozni mindent.
- Bocsi lányok, el kell intéznem valamit. -tápászkodtam föl.
- Jess, mégis hová mész? -fordult felém Cher.
Kérdésével nem törődve, csak mentem a bandához.
- Sziasztok. -mosolyogtam.
- Heló. -köszönt mindenki.
- Izé, én sajnálom ami tegnap vagy mikor történt... -sütöttem le a szemem. A fürtös közbe akart szólni. -Ne, csak ne mondj semmit. Tudom, hogy neked és másnak is csalódást okoztam, de tudnátok nekem adni még egy esélyt? -pillantottam Niall tengerkék szemeibe.
- Kislány, mennyit ittál? -nevetett föl Zayn.
- Hallgass már! Most komolyan beszélek. -tettem csípőre a kezem.
- Ne haragudj, de mi nem ismerünk... -nézett rám Louis.
- Ne... Nem ism... ismertek? -motyogtam kissé bekönnyezve.
- Sajnáljuk. Ha adsz papírt meg tollat, szívesen adunk autogramot.  - szólalt föl Harry. - Közös kép is jöhet, esetleg videó... -folytatta.
- Várj! Két képet... -horgásztam elő a telefonom a farmerem zsebéből. - Niallel. -mosolyogtam rá.
- Oké, én fényképezek! - ugrott ki a pad széléről Liam. Niall felállt, egyik karját átlendítette a vállamon, másikat mellem alatt és úgy kulcsolta össze. Én a derekát öleltem át. - Mosoooolyt! -visított Liam és már villant is a vaku. -Kivel szeretnéd a másikat? -kérdezte.
- Ömm... -nem tudtam eldönteni, hogy közöset csináljak, vagy csak Niallel még egyet... -Vele. -mutattam Ni felé, aki már leült. 
- Na és hogyan szeretnéd? -kérdezte.
- Szoríts magadhoz! -utasítottam halkan, elpirulva. Odajött mellém, és megölelt jó szorosan.Hallottam minden dobbanását szívének. Az illata, egyszerűen meggyengített.
- Mosolyogj! -gyorsan Niall mellkasába fúrtam a fejem és összeszorítottam szemem, amiből egy könnycsepp Niall pólóján landolt. Gyorsan kibújtam, és elvettem a telefonom.
- Oké, én most haza megyek. Köszi. -és indultam. VOLNA, ha Niall nem fogja meg a csuklóm.
- Várj, haza kísérhetlek? -kérdezte kedvesen.
- Most ne... -szipogtam és el is indultam.


Olyan gyorsan száguldottam végig az utcákon, hogy még egy kocsi sem ért volna utol... Na jó, azért annyira nem, de tényleg nagyon siettem. Össze voltam zavarodva, nem tudtam mi történik és minél előbb választ akartam találni.
Haza érve gyorsan levetkőztem, letusoltam, ittam egy forró teát és a szobámban magamra zártam az ajtót. Zokogva dőltem be az ágyba. Ismét elveszítettem Niallt. Vagy az enyém sem volt? Meg sem történt?! Mintha két dimenzió között repültem volna... És csak egy mondat járt a fejemben: "Szabad álmok..."