29. Fejezet - Stay Strong..

Ezért is én lennék a hibás?...

Még várok a csodákra, hogy történjen valami jó is… Lehet, hogy nekem ez a sorsom… Boldogtalannak lenni EGYEDÜL! Úgy érzem, mindenki elhagy. Talán azért mert így is van. A nap csillogó fényei  ismét szürkévé és egyhangúvá váltak. Nem láttam már egy jó ideje. Ő is magamra hagyott. Elfelejtheti az ember hogy milyen a boldogság?! Lehet még egy ilyen szerencsétlen balfasz mint én?!

Anya sem figyel rám. Apa meg már rég nem… Milyen egy szerető apa ölelése? Milyen apának szólítani valakit tiszta szívből? Erre egy ideje még csak nem is figyeltem, hisz olyan természetes volt… Odamenni hozzá, megölelni és apának hívni. Egyszerű volt boldognak lenni, hiszen mellettem volt valaki. Nem így terveztem a jövőmet. Pocsék élet nem volt a terv listámon. Napfény, öröm és boldogság volt fölírva Teljes családdal. Apa halála, és a szomorú élet a fejemben sem volt. Ilyet még csak a filmekben láttam most meg ezt kell átélnem. Megoldás meg persze hogy nincs… miért is lenne?!

Égető könnycseppek ezrei… Miért pont nekem kell ezt átélni?

Mire ezek a dolgok megfordultak a fejemben, már egy erős fogású kéz markolta meg karomat, és kihúzott a véres szobából. A ház előtt felnéztem rá, és megismertem a szőke kócos haj tulajdonosát. Niall. Azonnal karjaiba vetettem magam, nem érdekelt, hogy mit hol csinált és kivel, csak szükségem volt egy támaszra miközben azt néztem, ahogy barátnőm holtestét viszik el.

-         Én vagyok a hibás Niall! –zokogtam pólóját markolászva.

-         Ezt gyorsan verd ki a fejedből Jess! Nem okolhatod magad ezért! –ölelt magához szorosan.

-         Harold. –gyűrtem ki a számon magam elé könnyeimet letörölve. –Ezt megbosszulom, bár hogy is legyen. –szorongattam ökölbe tett kezemet.

-         Hé, ez az ő döntése volt. Nem volt kötelező ez a választás, de ő mégis ezt választotta.

-         De miért?! –tört ki belőlem ismét a zokogás.

-         Nyugodj már meg! –tolt el magától a fejemet tenyerébe emelve.

-         Miért? –suttogtam lecsukott szemekkel. Válaszként puha ajkakat találtam a számon. Annyira megnyugtatott, hogy nem is védekeztem ellene.

Átöleltem nyakát és lassan elhúzódtam. Kék szemeibe nézve megtaláltam a helyemet, és tudom, hol vagyok biztonságba: a karjai közt. Mintha a fejemben olvasott volna, kedvesen megölelt és nem engedett el egy darabig.

-         Haza kellene mennünk. –szólt Harold szipogva és könnyeit törölve egy fa mögül. Elengedtem Nit, és odasétáltam Fürtöshöz. Egy szép monokli volt alapozó alá rejtve a szeme alatt. Úgy gondoltam elfér még egy, de mégsem ütöttem meg. Tudtam, milyen rossz elveszíteni valakit, akit feltétel nélkül szeret, bár nem hittem el. Csak megöleltem és pár nyugtató szóval illettem meg. Nem ölelt vissza, csak zokogott, mint a záporeső.

-         Gyere, mennünk kell. –karoltam bal karjába, ám ő leszedte kezeimet és előre sietett gyors léptekkel.

-         Gyere. –nyújtotta ki Niall felém a kezét. Csöpp mosolyt csenve az arcomra összekulcsoltam kezünket.

-         Mi baja van? –szólaltam fel kis hallgatás után.

-         Édesem, miért kellene vele törődnöd? –hangsúlyozta ki a vele szót. Küldtem felé egy értetlen nézést, majd vállaimat megvonva fejemet a vállára hajtva sétáltunk haza.

-         Fogadd őszinte részvétem Jess. –támadott le Liam az ajtón beérve.

-         Ez ellen már nincs mit tenni. –ölelt meg közben.

-         Részvétem. –jött oda Zayn is.

-         Te vagy a hibás! –löktem el magamtól. –Ha te nem szólsz neki, most nem lenne halott. –vágtam a szavakat a fejéhez. Erre csak megcsóválta fejét könnybe lábadt szemeivel és egy „Igazad van…” –t suttogott maga elé.

-         Sajnálom királylány. –ölelt meg Lou is. Megpörgetett egyszer a levegőbe majd eltávolodott.

-         Ki kér enni? –sétált a konyha felé Niall.

-         Én! –kiáltottam utána. Hátára ugrottam, és kivitettem magam a konyhapultig. Lerakott a pultra, majd lábam közé férkőzött. Édes csókkal terítette be ajkamat, és nyakamat.

-         Nem alkalmas, ezt te is jól tudod. –toltam el magamtól. Durcás fejjel a hűtő felé fordult és kivette a téteket.