29. Fejezet - Part 3 - I Don't Know...

Következő fejezet 5 komment után várható!:) Jó olvasást! x

- Jessica! Mit hiszel?! -nyitotta tágra szemeit. - Ugye nem?! -ült ki az arcára a döbbenet.

- Becky! Nem! Ha arra célzol hogy beleszerettem, akkor nem! -vigyorogtam. Lehet, hogy nem pont így gondoltam de az a baj, hogy még én sem tudom milyen érzés kavarog bennem.

- Hál' Istennek! Már kezdtem megijedni. -tette szívére kezét. Erre csak egy nevetést erőltettem.

- Ne is lovagoljunk ezen! Hol az a kukorica? -pattant el a pulttól a szekrényekhez.

* * *

- Hát az a pali! -ordította el magát Zayn mire mindenki a röhögőgörcsöt kapta el.

- Oké srácok, nekem ez a film teljesen magas. Amúgy is haza kellene már mennem. -állt föl Becky Lou mellől, így Louis közvetlen mellettem ülhetett.

- Biztos? -húztam a számat.

- Igen, teljesen. -nevetett föl. -Sziasztok! -megölelt mindenkit és egy ajtó csapódás jelezte, hogy a délutánt barátnőm nélkül kell tovább töltenem.

- Hát ez nagy! -sipított Lou közelebb csúszva hozzám és egy "ásítás" kíséretében átdobta karját vállamon. Elvigyorodtam, majd nem zavartattam magam, az ölébe feküdtem. Niall szúrós, féltékeny tekintettel meredt ránk.

* * *

- Na ez jó volt. -kászálódtam ki Louis öléből a film végén.

- Az. -nyögte ki Niall flegmán.

- Most meg mi bajod van?! -förmedtem rá.

- Csak nem kellemes végignézni ahogy a legjobb barátom lopja a nőmet! -állt föl idegesen, ordítva.

- Oh tényleg?! És arra még nem is gondoltál hogy nekem is lehet Lou a legjobb barátom?! Ez az egyik, a másik meg az, hogy te jöttél vigasztalni az elmúlt időkben? Inkább tömted a bélpoklodat minthogy velem légy! -ordítottam vissza, miközben bekönnyeztem. - Azt sem tudom Harrynek mi baja velem. Nem szól hozzám és elkerül nagy ívekben, miközben ezt az ügyet már rég lezártuk. Tutdom, hogy te mondtál neki valamit és el sem hiszed hogy ez nekem mennyire fáj, mikor ő is fontos számomra! -vágtam hozzá a talán meggondolatlan szavakat, de ekkor már zokogtam.

- Akkor légy vele boldog! Felejts el a ők fontosabbak mint én! -sziszegte Ni dühösen.

- Gyerekes vagy tudod?! Miért baj az, ha kimondom amit gondolok, vannak igaz barátaim és nem csak veled foglalkozom? -löktem meg vállánál.

- Csak szeretlek Jess és nem akarlak elveszíteni. -vágott világfájdalmas képet. Ebben a pillanatban fölállt Harold, és a bejárat felé indult becsapva maga mögött az ajtót. Niallnek oda böktem egy " szánalmas" kifejezést, és Harry után rohantam.

- Várj már hallod! -ordítottam a kert közepére érve.

- Mégis mire?! A csodákra? Esetleg nézzem végig ahogy enyelegtek, miközben ezzel az én szívemet szakítod szét? -kiabált rám.

- Hogy mi?! Én...nem akartam. Azt sem tudom mit csináljak... Ráadásul még most Louis is.. -nyögtem ki a szavakat.

- Louis?! Ugye nem mondod komolyan hogy vele is összeszűröd a leved? -kezdett mérges lenni. Na erre mit válaszoljak? Még magamban sem tudom tisztázni az érzéseim, nem hogy nyilvánosságra hozzam...

- Nem tudom... -hajtottam le a fejem.

- Na te is szép vagy! Nem bírod ki, hogy ne menjen át rajtad egész London?! -mondta gúnyos hangnemben.

- Nem vagyok ribanc oké?! -emeltem föl a hangom.

- Akkor mégis minek nevezed magad?! Több faszt láttál életedben mint embert! -nevetett föl flegmán.

- Harold Edward Styles! Azonnal fogd be a szádat! Mindketten tudjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz, meg mi az hogy te csak... -nem bírtam befejezni a mondatot, mert fölkapott az ölébe. - Neeeeee! -sípítoztam, miközben láttam, hogy a kerti medence felé rohan. A széléhez érve nem dobott bele, hanem erősen magához fogva beugrott a vízbe. 

Míg ő följött a felszínre, én akárhogy kapálóztam nem engedett föl, a levegőm pedig teljesen elfogyott. Elkezdem rúgkapálni az oldalánál, de túl erősen fogott.

Mikor már úgy éreztem elájulok, engedett a szorításán és azonnal följöttem. Levegő után kapkodva sokkolódóan zokogtam és köhögtem egyszerre. Ő meg csak röhögött. Röhögött a markába. Hogy lehet valaki ennyire szemét, szívtelen?!

Ijedten kászálódtam a medence oldalához, ám mikor szálltam volna ki, megfogta a derekamat és bele vágott a vízbe ismét leszorítva. Megismételtük az előző folyamatot, ám most hagyott kikelni a vízből. Teljesen átázott ruhával zokogva menekültem a házba Harry elől. Liam állt az előszoba ablakában a virágokat locsolva. Azonnal odaszaladtam hozzá.

- Shhh! Mi történt? -ölelt át védelmezően a hajamat simítva.

- Harry... Harry majdnem belefojtott a medencébe. -sírtam megállás nélkül.

- Jézusom! -tolt el magától. Arcára kiült a döbbenet és az aggodalom egyszerre a dühösséggel együtt.

- Mi a baj? -sietett le Lou az emeletről a 2 sráccal oldalán.

- Harry majdnem megölte. -mondta ridegen Liam.

- Hogy mi?! -kerekedett el mindenki szeme.

- De ha most megtalálom... -tépte föl a magam után becsapott ajtót Niall.

- Neee! -üvöltöttem utána.