33. Fejezet - Just Hug Me

Kommenteket írjatok és ne felejtsétek el a Tetszik/Nem tetszik gombokat ;) Jó olvasást. xx

 
* Niall szemszöge *


- Holly?! -döbbentem le, miután hátra pillantottam.
- Tudtam, hogy örülni fogsz nekem! -pattant gyorsan a nyakamba.
- Hogy kerülsz te ide? Miért vagy itt? -toltam el magamtól.

- Vagy mégsem... -húzódott el tőlem teljesen.
- Nem, nem arról van szó, csak megleptél. -mosolyogtam.
- Gondoltam, hogy nem vártál. Csak két napra jöttem és csakis hozzátok. -vigyorgott. -Többiek hol vannak?
- Fönt, de majd szólok nekik. -indultam a lépcső felé, de visszarántott a karomnál fogva.
- Hiányoztál. -és az arcomra nyomott egy hosszú puszit, megölelt és fejét a nyakamba fúrta. Én is visszaöleltem. Behunytam a szemem, de mire kinyitottam Jessicát véltem felfedezni aggódó tekintettel és kisírt szemekkel állt a lépcső alján.
- Jess, ez nem az... nincs semmi, nem is volt. -engedtem el Hollyt és odasétáltam hozzá.
- Akkor ez mégis mi? -hallatszott hangján az erőltetett nyugodtság.
- Csak beugrott, és ennyi. -magyarázkodtam.
- Ugyan már Niall! Még mindig ezzel a riherongyal vagy együtt? -visítozott ex barátnőm.
- Kuss! -ordítottam rá. - Nagyon sok fájdalmat okozott már nekem, de még mindig a barátnőm!
- Én okoztam fájdalmat?! Te csaltál meg zsinórba 3 nővel is... -emelte a kezét Holly felé.
- Te meg kikezdesz a legjobb barátaimmal! Harry... -folytattam volna, de közbevágott Holly.
- Haha, de nagy kurva vagy! - nevetett gúnyosan. -Harold is meghúzott? -ekkor már a hasát fogta az állnevetéstől.
- Niall! Megbeszéltük, nem engem kellene hibáztatnod, mikor ő volt józan, ráadásul a legjobb barátnőmet is miatta veszítettem el! Nem is emlékszem sem arra az éjjelre, sem arra a nappalra... -ordított ő is.
- És Louis meg Liam? -vontam kérdőre.
- Nem lehetsz féltékeny minden fiúra akivel szóba állok! Erről is szó volt már: Miért baj az, ha vannak legjobb fiú barátaim akikre számíthatok, nem úgy mint rád? -ráncolta homlokát. -Amúgy Anabell, Miranda, HOLLY? -emelte ki az utolsó nevet.
- Ebből elegem van! -adtam meg magam. 
- Mi az, fáj az igazság? Te kiordíthatod magad én meg hallgassak? Ez nem az a film édesem! -vigyorodott el úgy, hogy ilyennek még sosem láttam.
- Ha így áll, szakítsunk! -ordítottam.
- Mit veszítek?! Végeztem veled! -nevetett föl, majd köpött egyet maga elé. 
- Mit képzelsz magadról?! -közel álltam hozzá, hogy megüssem, de mégsem tettem.
- Ki ölted belőlem az összes irántad érzett érzést! -köpött még egyet. Ennyi volt, meglendítettem a kezem, ami az arán csattant elég hangosan. Földre esése után Liam tűnt föl amint szalad le a lépcsőn.
- Mit művelsz te senkiházi?! -lökött meg mellkasomnál.
- Kérdezd ezt a libát. -böktem fejemmel a földön fekvő Jessicára.
- Miről beszélsz Ni? -kérdezte Liam. -Hisz a barátnőd!
- Csak volt. -és most én köptem Jessica elé. Felvettem a pulcsimat és kiszáguldottam az ajtón.


* Jessica szemszöge *


Égett az arcom Niall keze nyomától, de nem bántam. Erősebben jött ki a düh, mint a fájdalom. Hogy lehet ekkora szemét valaki? 


Csak feküdtem a földön és az arcomat szorítottam észrevehetetlenül. Miután hangos ajtócsapódás jelezte, hogy az a patkány eltűnt a házból, Holly libuska azonnal utána pattant.




 Liam megfogott a térdem alatt és a karomnál, majd felemelt karjaiba. Esősen fontam karomat nyaka köré és erőteljesen zokogtam.
- Nem szeretem, gyűlölöm, örökre! -sziszegtem halkan.
- Sshhh, minden rendben lesz. Csak ölelj át. -tett le a kanapéra, aztán leült. Átöleltem őt. Majd leguggolt elém, arcomat két tenyerébe fogta és közel hajolt hozzám. -El kell őt felejtened... -suttogta.
- Már elfelejtettem. -suttogtam vissza miközben lehunytam szemem. 
 Pár pillanat múlva Liam hüvelykujja siklott végig alsó- majd felső ajkamon. Felnéztem, és csillogó, egyben aggódó barna szempárral találtam szembe magam. Ajkai vészesen közeledtek az enyémhez. Egyszerre csuktuk le szemünket, és összeértek ajkaink. 
Lassan csókolt, megnyugtatott.