28. Fejezet - Igazság...

Lassan néztem fel Zayn válla mögött, ahol éppen megpillantottam Haroldot amint álmos kialvatlan fejjel, egy orbitális lila folttal a nyakán közeledett felénk. Gyorsan ki bújtam Zayn karjai közül, és észrevehetetlenül próbáltam eltávozni, de Harry elkapta a karom szembefordított magával. Egy égető könnycsepp gördült le arcomon.

-Elrontottuk Harry. –suttogtam elcsukló hangon. Magához ölelt.

-Én józan voltam. –próbált magához szorítani, de eltávolodtam tőle.

-Hogy tehetted ezt velem…? –kérdeztem tőle zokogva.

-Még mindig szeretlek Jess. Többet jelentesz számomra, mint egy barát. - vágott világfájdalmas képet.

-És akkor meg kell fektetned full részegen? Arra sem emlékszem, hogy ülve vagy állva csináltuk!!! –erre Zayn felkapta az addig pulton pihenő fejét, és egyből a telefonért nyúlt.

-NEEEEEEEEEE!! –ordítottunk fel egyszerre Haroldal.

-Joga van tudni az igazságot! –förmedt ránk. Ekkor a telefon már kicsöngött, kihangosította.

-Halo?- szólt bele Cherly életvidám hangja.

-Cher tudnod kell valamiről.

-Zayn, mi az, meg ijesztesz. – aggodalmaskodott a vonal másik végéről.

-Ajánlom, hogy ülj le. - adta ki az utasítás Malik.

-Ülök!- közölte a tényt Cher.

-A teljesen józan barátod, megfektette a teljesen részeg Jessicát.- világosította fel őt Zayn

-Ez nagyon rossz vicc!- förmedt rá Cher.

-Nem, ez egyáltalán nem vicc. - mondta még mindig poker face-el Malik.

-És most mit csinálnak?- kérdezte „barátnőm”

-Ijedten állnak mellettem és hallgatják a beszélgetést. – egy óriási ajtócsapódást hallottunk miszerint hazaért a „barátom”.

-Harry meghalsz!!!Mi az, hogy elmegyek itthonról haza, és megfekteted a barátnőmet?!- rontott  be a konyhába Niall.

-Ezt én is szeretném tudni! –kiabált a telefonból Cher. Niall ingerülten odalépett a fürtöshöz és behúzott neki egyet.

-Te beszélsz itt arról, hogy ki csal meg kit?!- lökdöstem hátrafelé mellkasánál.  – Ez akkor mi? – vágtam hozzá az újságot.

-Szerettelek Harold Edward Styles. - szólt bele utoljára Cherly a telefonba. Aztán már csak a vonal zúgását hallgattuk.

-Miranda? – suttogta Niall arca elé emelve az újságot.- Menj a p*csába! – mondtam halkan, és a magam mellett pihenő táskámmal kirohantam az ajtón.

* * *

*Parkban*
- Ez nagyon durva! -jelentette ki Becky, miután elmeséltem neki mindent tövéről-hegyére.
Becky egy nagyon régi barátnőm. Jó pár évig nem találkoztunk, mert elköltöztek Belgiumba, most meg vissza. Így megint együtt tölthetünk egy csomó időt.
- És hogy állsz a fiúkkal? -kérdeztem tőle kis mosolyt csenve arcomra.
- Egyenlőre nincs senkim. -felelt, és mintha Isten hallotta volna meg, egy csapat helyes srác sétált el előttünk megbámulva minket.
- Ideje ezen változtatni! -fogtam meg a kezét, és a mellettünk lévő padra letelepülő srácokhoz indultam vele.
- Sziasztok! Bocsi a zavarásért, de otthon hagytuk a telefonunkat, nem tudnátok megmondani mennyi az idő? -kérdeztem bájosan .
- Ööö... Negyed négy. -válaszolt egy szőkésbarna hajú srác.
- Oké, köszi. -fordultam meg lassan, de egy Niallhöz hasonlító gyerek utánunk szólt:
- Hé, ha már idejöttetek hogy telefon hiányban szenvedtek, és mi segítettünk, most segítsetek ti, mert két csinos csaj hiányban szenvedünk. -vigyorodtak el.
- Rábeszéltetek! -huppantam le egy barna hajú mellé.
- Nevetek is van? -fordult ki a szőke.
- Jessica és Rebecca. -mutogattam neki. -És nektek? -mosolyogtam.
- David, Adam és Billy. -mutatott először magára, a barnára és a szőkésbarnára. Kis csönd beálltával eszembe jutott egy kérdés.
- Nincs kedvetek megadni a telefon számotokat? -vigyorogtam a telefonomat előkapva a zsebemből.
- Hé, nem azt mondtad, nincs itt a telód? -nézett nagy szemekkel Adam.
- Figyi baby, kellett valami indok. -kacsintottam rá. -Na megadjátok?
- Add! -nyújtózkodott érte Billy. 
Mind a hárman bepötyögjék, és vissza adták.
- Na cicáim, nekünk mennünk kell. -tápászkodtak föl egyszerre.
- Majd hívunk! -szóltam, én is felállva.
- Szia David. -köszöntek el külön Rebecca Davidtől.
- Szia Becca! -nyomott egy puszit a kézfejére.


Már egy jó ideje sétálhattunk a parkban, mikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem, valamelyik srác az, de tévedtem. Cherly anyja volt az.

Mielőtt tovább olvasod, indítsd el! x

- Megölte magát. -halt el zokogva az anyja hangja.
- Mikor?! Mégis hogyan?! -gyűltek lassan a könnyek a szemembe.
- Fél órája találtuk meg a holttestet. Felvágta az ereit. -ordított az anyja zokogva. 
Gyorsan kinyomtam a telefont, és rohantam ahogy csak tudtam. Becky meg utánam. Cherlyék háza elé érve, még egy rendőr, mentő vagy hullaszállító kocsi sem állt. Azonnal feltéptem a bejárati ajtót, és a barátnőm szobájába indultam. Mindenhol vér, vér és vér. Lehuppantam mellé és a fejét az ölembe téve hullajtottam rá könnyeimet. Percenként megnéztem az ütőerét, hátha még él... Nem élt. Elveszítettem a születésem óta legjobb barátnőmet. 
A kezében egy vérrel ellepett fényképet vettem észre.Én és Cher voltunk rajta miközben vattacukorral etettük egymást még suli időben. Megfordítottam, és láttam, hogy a háta tele van írva.

"Nos, gondolom ezt most valaki megtalálta és el fogja olvasni. Remélem Jessica kezébe is kerül majd, mert legfőképp ez Neki szól:
Jessica, mindig nagyon jó barátnőm voltál, számíthattam rád. Sajnálom, hogy én már nem tudok neked támaszt nyújtani, de túl gyáva vagyok az élethez. Igen, lehet ez most elég vicces, hogy a nagyszájú, belevaló csaj padlóra került. Nem rád haragszom, ugyan miért is haragudnék?! Hanem Harryt hibáztatom. Nem félek leírni, hiszen ártani már úgy sem tud nekem. Csak annyit szeretnék kérni, hogy mondd meg neki, hogy én tényleg szerettem. Egy percig sem szabad magadat hibáztatnod, hiszen nem tudtál semmiről. Köszönök mindent neked és Harrynek is. Anyának és apának mondjátok meg, hogy szerettem őket. Köszönöm hogy mindenben támogattak és felneveltek. Bocsánatot kérnék azért, amiért makacs és néha szemtelen voltam... őszintén sajnálom.
Eszekbe se jusson órákig zokogni miattam, nem szeretném onnan fentről nézni. A srácoknak is megköszönném azt a sok-sok együtt töltött percet. Ti mutattátok meg, milyen is igazán jól érezni magam. Bocsánat ha valaki csalódott bennem, a rosszat akaróim pezsgőt bonthatnak ;)
Most lassan mélyre nyomva a kést végighúzom a karomon. Nem mondom, hogy nem fáj, hiszem úgy érzem, hogy mindjárt szétrobban a karom. Véres kezemmel a plüssmackót ölelem, amit Jessicától kaptam 4. születésnapomra. Nehezen veszem a levegőt és már nem érzek fájdalmat. Inkább álmosságot, úgyhogy most párnára hajtom a fejem és elalszok. Örökre."

Ahogy elolvastam a sorokat elkezdtem ordítani:
- Cherly! Miért?! Miért hagytál itt?! -zokogtam megállás nélkül. Véres volt mindenem. A ruhám, a testem és a kezeim. A hajam össze-vissza állt, pont olyan helyzetben térdelve, mintha én tettem volna ezt. Ekkor belém ütött a bűntudat: Ha tegnap nem iszom magamat sárga földig, most nem kellene a legjobb barátnőmet is holtan a karomban tartani...