36. Fejezet - With you

Aki még olvassa, az légyszives kommenteljen. Thanks.:)<3


- Apa! -kiáltottam könnyes szemmel és az ajtóban álló édesapám nyakába ugrottam.
- Kislányom! -ölelt szorosan magához ő is.
- Jól vagy apu? -néztem rá könnyes szemekkel.
- Most már jól. -mosolygott rám.
- Most már? -kérdeztem értetlenül.
- Kómába estem egy tárgyalás során és újra kellett éleszteni. De már nincs semmi baj. -sétált beljebb.
- Kómában? -elég volt csak rá néznem, ő máris tudta mire gondolok. Mindig is hittem az apa-lánya kapcsolatban, és hát mi amúgy is közel álltunk egymáshoz apával.
- Jeremy... -kezdte.
- A botrányok és a börtön... -folytattam.
- A betegségem mikor randin voltál...
- A halálod. -jelentettem ki komoran.
- Jó napot. -köszönt Niall.
- Hát, ez... meg, hogy? -vágott értetlen fejet apa.
- Tegnap találkoztunk... -adtam az egyszerű választ.
- Ő is tud róla? -kérdezte még mindig értetlen fejjel.
- Aha. De nem úgy, ahogy mi. -magyaráztam.
- Mindegy, helo. -ráztak kezet.
- Jó napot. -köszönt még egyszer.


- Francba! -nincsenek otthon a fiúk. Állapítottam meg az sms-ből.
- Baj van? -ült le mellém Jess a kanapéra.
- Nincs... -elmondjam? Ne mondjam? Elmondom! -Van! A srácok valami partyra mentek és nincs lakáskulcsom.
- Az szar ügy. -válaszolta.
- Figyelj, mi lenne ha ma itt aludnék? -jöttem zavarba.
- Kizárt dolog! -tiltakozott.
- Kérlek, ne csináld! -néztem rá világfájdalmas fejjel.
- Oké, Taylor meg Austin úgy is apával mennek sátorozni, most beszéltem velük. -dobott hozzám egy pokrócot a fotel alól. -Tudod hol a szobám nem? -mosolygott.
- De. -és megindultam a lépcsőn Jessica meg utánam.


* Chrely szemszöge*


- Plázában vagyok! -kiabáltam anyámnak a nappaliban.
- Jó. -kiáltott vissza.


Imádtam anyámat. Olyan engedékeny mégis törődik velem. Főleg mióta apám alkoholista és elváltak. Természetesen Mike, a kisöcsém aki mindössze még csak 5 éves, bármennyire szerette apánkat ő sem maradhatott vele. Nem élünk valami hatalmas luxusban sőt, elég szegényesen vagyunk de igyekszem, hogy ezt ne tudják meg a barátaim. Nem lenne szerencsés dolog, ha ez kiderülne és majd azért cikiznének...


Csak sétáltam London zajos utcáin. 10 óra lett mire a plázához értem. Szerencsémre felújítás miatt zárva, így sétálhattam visszafelé. Kezdett hűvös lenni, ezért betértem  legközelebbi kávézóba egy forró csokoládéra.
- Egy tejszínadagos forró csokit. -mondtam az eladónak.
- 10 perc és viszem. -mondta kedvesen. Kerestem valami értelmesen kinéző beugrókat, mert mind mocskos volt, vagy le volt hányva... Gusztusos, egy kávézóban... A sarokban megpillantottam egy ülőhelyet és azonnal odaslattyogtam. 4 srác ült a sarkon: (szembe voltak a székek) 2 előttem, 2 mellettem. Kicsit zavarban éreztem magam, mikor már egy jó ideje csak ültem és ültem, bámulva magam elé. Végre megjött amit kértem! Kifizettem, és békésen szürcsölni kezdtem.
- Szia. -köszönt a mellettem ülő srác.
- Helo. -köszöntem oda sem nézve.
- Mi a neved? -vigyorgott.
- Miért érdekel? -fordultam felé. Amint meg láttam ki állt velem szóba, legszívesebben sikítoztam volna. -Cherly. -válaszoltam Harry Stylesnak.
- Én Harry vagyok. -mosolygott. - Ők itt Liam, Zayn és Louis. -mutatott végig a srácokon. Nem hiszem el. Itt ülök egy tök lepukkant helyen 4 adonisz sráccal. Ez a sors műve. Érzem.
- Nekem mennem kellene. -tápászkodtam föl az asztaltól.
- Haza kísérlek. -mosolygott Harry.
- Oké. -és ezzel el is indultunk.


Egész úton beszélgettünk és nevetgéltünk. Nagyon jól éreztem magam a társaságában. nem csak azért mert Ő Harry Styles, hanem azért mert fantasztikus ember. 


A házunk előtt álltunk meg. 
- Köszönöm, hogy hazakísértél. -mondtam mosolyogva.
- Ez a legkevesebb. Öm, hogy tudlak majd elérni? -kérdezte telefonjára mutatva.
- Nem tudom, én itt lakok. -vontam meg a vállam, majd a házunkra mutattam.
- Értem, izé... szereted a gyors dolgokat? -vigyorgott rám.
- Igen, miért? -nevettem föl.
- Ezért... -majd hirtelen a számra tapasztotta ajkait. Gyorsan el is húzódtam.
- Gyors. -haraptam alsó ajkamba.
- Akkor majd találkozunk. 
- Igen. -mondtam és bementem a házba. A konyhába érve egy kis cetlit találtam a hűtőn: "Te plázában, én buliban :)"
Szuper! megint csak az enyém a ház!


*Anabell szemszöge*
- Jeremy! Nem kéne be menned. Jess elég zaklatott. -mondtam visszatartva Jert.
- Nem érdekel, látni akarom! -rántotta ki karját markolásomból és berontott a házba.