32. Fejezet - Why Him?!

Átléptük a 3300 oldalmegjelenítést, ez hatalmas szó!:) Ma előre láthatólag dupla rész lesz!:) Nagyon szépen köszönjük az eddigi olvasóinknak, fantasztikusak vagytok! :D<3 Ilyet nem sűrűn kérünk, de akik eddig olvasták a blogunkat, azok ehhez a fejezethez legalább 1 komit írjanak, jó olvasást! :) <3

32. Fejezet - Why Him?!

 *Niall szemszöge*

3 nap telt el a Miranda vs. Jessica botrány óta. Szinte minden idejét Liam társaságában tölti, vagy ha nem, akkor Louisval van. Felém oda bökdös néha-néha egy 'szeretlek' szócskát, de van olyan, hogy leül mellém és beszélgetünk. Most épp' a parton ülünk. Jess egy sziklán ül és a vizet bámulja. Én Harryvel beszélgetek.


- Liaaam! Itt egy rák! -sikított föl Jessica.
- Mi a rák?! -nézett értetlenül a fürtös. -Itt nincs rák. -jelentette ki.


- Hol? -rohant oda Liam nevetve.


- Sehol, csak vegyél le kérlek. -nevetett föl és Payne nyakába dobta karjait. Lassan leemelte a srác, és ahelyett, hogy lerakta volna, elkezdett pörögni vele.


- Neeee! Hányok! Liam tegyél leee! -sikítozott Jess kapálózva.


- Oké, oké. -lerakta a gyönyörű szőke lányt, azaz a barátnőmet, és imbolyogva sétáltak a vízhez.


- Hé, jól vagy? -röhögött Liam és megtámasztotta Jesst a könyökénél.


- Igen. -csukta be Jessica a szemét. -Most már jó! -pattant el.


- Fél 6. Haza kellene mennünk nem? -kérdezte Lou a telefonját lóbálva.


- Hová sietsz? -kérdezte váratlanul Becky Josh oldalán. -Hiszen még csak most érkeztünk! -tette hozzá Josh.


- Becky! -kiáltott Jessica és barátnője nyakába vetette magát.


- Josh! Haver! -pacsiztunk le vele mind az öten.


- Mi még nem találkoztunk, Josh vagyok. -nyújtotta kezét Jess felé.


- Jessica. -mosolygott.


- Hogy kerülsz te ide? -vigyorogtam dobosunkra.


- Jöttem hozzátok, csak nem zavarok? -húzta föl szemöldökét.


- Dehogy! Ami azt illeti, jó hogy itt vagy. Lenne valami, amiről szeretnék beszélni valakivel, és hát te jó barátom vagy meg eddig mindig segítettél. Most is számítok rád. -pillantottam az előttem álló barna felé.


- Persze haver! -pacsiztunk le amolyan "titkos kézfogással".

* * *

- Hallgatlak. -ült le mellém Josh a kanapéra.
- Hát, szóval Jessicáról lenne szó... -morzsoltam ujjaimat.
- Tetszik a csaj? -húzogatta szemöldökét. -Nem rossz, nem rossz. -nevetett föl.
- Haver! Jess a barátnőm. -bokszoltam vállába.
- És akkor mi van vele? -vette föl a sörét az asztalról.
- Sosincs velem, minden idejét Liamnek adja. Kicsit aggaszt, hogy a legjobb barátomra kell, hogy féltékeny legyek. -vágtam világfájdalmas képet.
- Oh, ugyan már! Nem kellene ennyire felfújnod... szerintem csak talált egy barátot akivel jól elvan és bízik benne. Adj neki időt, vagy beszéld meg vele. -ütögette meg a hátam. - Sok sikert! -majd elment.


Nem tudtam mi tévő legyek... Annyira rémült voltam hogy elveszítem őt, hogy jobban fogja szeretni Liam Payne barátomat mint engem. Én csak szeretem és nem akarom őt elveszíteni... 

- Szia. -fogta meg egy kéz a vállamat.
- Szia, ki vagy? -nevettem föl. Nem volt ismerős sem a hangja, sem az érintése.
- Na ki lehetek? -ölelt át hátulról.

* Jessica szemszöge*

- Louis, néznél velem valami horror filmet? -másztam oda hozzá a földön.
- Miért nem nézed Niallel? -húzta föl a szemöldökét.
- Nem érdeklem őt, amúgy sem figyelne rám... -hajtottam le a fejem.
- Hé, hé, hé! Mi a baj? -emelte föl államnál fogva a fejem.
- Mostanában alig foglalkozik velem és így jön az, hogy mindig Liamet és téged untatlak. Tudom, hogy valami baja van, csak nem mondja el. Semmit sem mond el... Ez nagyon rosszul esik... -gyűltek könnyek a szemembe.
- Ránk számíthatsz! Egyáltalán nem untatsz, és biztos vagyok benne hogy Niallnek sincs baja. -mosolygott rám.
- Úgy legyen. -öleltem meg és egy könnycsepp futott végig arcomon. Aztán egyre több.
- Úr isten! Jessica, mi baj van? -simította végig a hátam Liam. Talán per pillanat ő volt az egyetlen akinek a karjaiban meg tudtam nyugodni.
 Az ölelése helyettesíteni tudta Niall ölelését, mégsem volt az igazi. Nem érdekelt, fölálltam és olyan szorosan hozzá bújtam, amennyire csak tudtam.
- Annyira szeretlek. -suttogta hajamba, majd egy puszit adott a homlokomra. - Mindig itt leszek. Louis is. -mosolygott kedvesen. Nem tudtam mire vélni ezt a pár mondatot, de úgy éreztem hosszú az éjjel és mivel amúgy sem tudnék aludni lesz időm gondolkozni rajta. Lassan elhúzódtam, oda böktem hogy "Köszönöm srácok." egy mosoly kíséretében és eldöntöttem, hogy megkeresem Niallt.

A konyhába leérve óriási döbbenet várt rám...