29. Fejezet - Part 4 - Never Forget Me... Never!

3 komment után hozom a következőt!:))xx Jó olvasást.x
 

*Louis szemszöge*

 Abban a pillanatban, ahogy Niall kilépett az ajtón, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, így utána indultam. Harold egy napozóágyon feküdt csöppet sem bánva az előző tettét. Mielőtt még Niall odaért volna, hátulról lefogtam és bármilyen erősen is küzdött, nem engedtem a szorításon. Mikor már csak-csak lenyugodott, sziszegett egyet.

- Mégis hogy van kép a pofádon, hogy bántasz egy nőt?! -ordított erősen Ni.

- Mi?! Én csak békülés ként szántam ezt, dehogy akartam én bántani! -magyarázkodott a fürtös. Most én is hatalmasat csalódtam benne. Mindig is a szerény kisfiú lapult meg benne, nem egy vadállat aki gyilkolna.

- Békülés?! Azzal akartál kibékülni hogy belefojtasz a vízbe? -jött ki Jessica is a srácokkal.

- Figyeljetek, én nem akartam senkit bántani! Nem voltam, vagyok és nem is leszek gyilkos! Lehet, hogy túl erős volt a szorításom, de nem akarnálak bántani. -könnyezett be az utolsó 4 szót Jess felé küldve.

- Igazat mond. -szólaltam föl. Lehet, hogy nem hisznek nekem, de ismerem annyira a legjobb barátomat, hogy tudjam mikor beszél a szívéből. És most onnan jött, tudom, hogy ez volt a szín igazság. Elengedtem Niallt és odasétáltam Harry mellé. Megveregettem a vállát, majd egy biztató mosollyal próbáltam jobb kedvre bírni. Sikeres! Egy kis mosoly csúszott szájára, de ismét elkomorodott.

- Akkor valóban nem akartál bántani? -lépett mellém Jessica.

- Nem. -mondta halkan és erősen megcsóválta fejét.

- Sajnálom. -jött közénk Niall is és kezet fogott barátjával.

- Mi is. -kiáltott Liam Zayn társaságában.

- Nos, ha már a tisztázásoknál tartunk, gyerünk be a házba és mindent tisztázzunk. -emelte ki Jess a minden szót és a ház felé indult. Lehuppantunk a kanapéra, és Jess máris a mondókájába kezdett.

*Jessica szemszöge*

- Az első mondatom Harryhez szólna: Soha többet ne vesszünk össze, mert nem akarok többet kibékülni így veled! -nevettem el magam, mire ő is elvigyorodott. -A következő Lou számára szól: Köszönöm hogy mellettem voltál és leszel, igazán nagyon jó barátom vagy. -öleltem meg a mellettem ülő csíkos pólós srácot.

- Én mindig királylány. -húzta szélesre a száját.

- Liam, olyan vagy mint egy védelmező édesapa. -fordultam a barna felé. - Tudom, hogy hogyha bármi bajom van, te mindig ott vagy és támaszt nyújtasz. Ez nagyon sokat jelent. -mosolyogtam rá.

- Gyere ide te! -tárta szét karjait. Odalépkedtem, és megöleltem. Mellette volt Zayn is, így őt is lerendeztem.

- Ugyan ezt tudnám mondani, csak még annyit tennék hozzá, hogy beszélhetnénk többet is. -vigyorogtam.

- Meglesz. -állt föl. -Csak nehogy rosszat gondoljanak. -nevetett egy ölelés kíséretében.

- Na igen, Niall. Én soha nem csalnálak meg, mert nagyon szeretlek. De az utóbbi időkben olyan ellenszenves voltál, hogy kicsit elhidegültem tőled. Remélem ez változni fog, legalábbis lehetne változtatni rajta. -adtam egy puszit arcára.

- Igyekszem, és mindent meg fogok tenni. -ölelt magához szorosan.

- Na erre a szép beszédre rakjunk egy tüzet a hátsókertben! -pattant föl Liam.

- Hozom a grill felszerelést. -Indult Louis a padlásra.

* * *

A tűz már javában égett, és már sült a grillezett csirke, mikor megjöttek a lányok is. Danielle és Eleanor. Mivel már megismerkedtünk régebben, öleléssel és 3 puszival üdvözöltük egymást. Mindenki partnere mellett helyezkedett el, és hallgattuk ahogyan a fiúk a Momments számot éneklik. Minden olyan szép volt és meghitt, és a finom ropogós csirke, hmmm. 

- Lányok, fiúk. Soha ne felejtsük el egymást, és emlékezzetek rám mindig, mert ti tettétek szebbé az életem. -mosolyogtam kicsit bekönnyezett szemmel. 

Az estét egy csoportos ölelés tette egésszé.