31. Fejezet - I'm ok!... Really...

Jó olvasást, és kommentekeet!:DDxx

* Niall szemszöge*

Reggel Jessica gyönyörű szempárjával találtam magam szembe. Fejét a párnán könyöklő kezével támasztotta, így kémlelve engem.

- Jó reggelt édes. -adott egy puszit az arcomra.

- Neked is. -mosolyogtam rá.

- Most hívott Taylor hogy hazaértek Austinnal a nagyitól. Haza kellene mennünk. -bámult maga elé. -Be szeretnélek mutatni a bátyámnak. -kapta rám tekintetét.

- Felőlem... -rúgtam le magamról a takarót.

Elkezdtünk készülődni.

Mikor kész lettem, lementem a konyhába ahol Liam sütötte a maffinokat.

- Reggelt. -böktem oda, majd egy pohárba vizet engedtem amit egy húzásra le is gurítottam.

- Meg volt a csaj éjjel igaz-e? -röhögött Payne.

- Ezt mégis honnan veszed? -néztem rá kérdőn.

- Ugyan már, hangosabb volt a csaj mint egy visító malac. -nyitotta ki vigyorogva a sütő ajtaját.

- Ne hazudj! -boxoltam vállba, majd én is elröhögtem magam.

- Mi a hahota tárgya? -jött le mosolyogva Jess a lépcsőn.

- Ujíííííí. -sipítozott halkan Liam, de ezt Jessica is hallotta.

- Ez minek készült? -vigyorodott el mikor leért a konyhához.

- Ujíííííí. -adta az ugyan olyan választ Payne.

- Oké, értelmes vagy. Mehetünk? -fordult felém barátnőm.

- Persze. -fölálltam, majd még mielőtt kiértünk volna az ajtón, Liam utolsó hangját lehetett hallani "Ujíííííí". Erre már kitört belőlem a röhögőgörcs.

* * *

- Szent szar! -kiáltott Jess,mikor sarkig nyitotta a bejárati ajtót.

- Ez, nem az aminek tűnik. -pattant le Justin a kanapén fekvő... Selenáról?!

- Úristen! Selena Gomez! -szaladtam oda visítozva mint egy őrült rajongó.

- Öh,... helo. -gombolta be farmernadrágját miközben teljesen arcába lógó haját fújta ki.

- Justin ez mi a franc?! Nincs itthon senki, te meg rámászol erre a ribancra? -háborodott föl Jess idegesen lépkedve Jus felé.

- Hé, hé, hé! - kiáltottam Jesst lefogva hátulról.

- Én mentem. -csapta be maga mögött az ajtót Sel.

- Várj már! -kiáltott Justin, majd utánarohant. Justin eltávozásával Austin jött be.

- Hát, sziasztok. Be szeretnék mutatni valakit. -lépett Jessica elé.

- Kit? -vigyorodott el barátnőm.

- Jessica, ő itt Miranda, a barátnőm. -lépett utána az igen ismerős lány. Amint felfogtam ki áll előttem, már éreztem hogy ebből hatalmas balhé lesz.

*Jessica szemszöge*

- Nagyon örvendek. -ráztunk kezet mosolyogva. Amint a szemébe néztem és eljutott a tudatomig, hogy Miranda a neve, elgondolkoztam, hogy miért olyan ismerős? Csak bámultam az ismerős fejére és futkározott a fejemben az ismerős neve, végül leesett.

- Te szemét ribanc! -adtam egy gyors pofont a csajnak, majd nem leállva, a földre kényszerítettem. Behúztam neki egyet a haját tépve mitől eltorzult arccal nézett felém, orrából ömlött a vér. Már húztam volna be a második adagot, de valaki hirtelen elkapta a kezem hátulról. Lassan fordultam meg, és Austint véltem magam mögött felfedezni vörös fejjel.

- Jessica! -rángatott le róla, de még egyet a gyomrába tudtam taposni. Teljesen összegörnyedt, és folyt a könnye. Nem hangosan, csak csendben szenvedett.

- Mit művelsz?! -ordított rám ilyennek még sosem látott bátyám.

- Az álszent barátnőd smárolja a pasimat! Csak nem vártad hogy karba tett kézzel nézem végig?! -kiáltottam vissza.

- És ezért ki kell taposni a belét? -segített Mirandának feltápászkodni.

- Baszódj meg! -gondoltam inkább Niallel foglalkozok. Odamentem, és átöleltem. Nem ölelt vissza, csak megborzadva bámult maga elé.

- Nem vagy többé a húgom! -szűrte ki Austin a száján. Lesokkolódtam. Nem volt erőm még sírni sem.

Miután elállt a csaj orrából a vér Austin inkább távozni kívánt vele. Kimásztam a kertbe és török-ülésben helyet foglaltam a kerti hintán.

- Jól vagy? -ült le mellém Niall. Nem válaszoltam, csak egy ártatlan könnycseppnek engedtem utat.

- Jessica, jól vagy? -fordított magával szembe. Nem tudtam a szemébe nézni, inkább elfordítottam a fejem.

- Jess, szólalj már meg, jól vagy?! -tette fel a változatlan kérdést Ni remegő hangon.

- Jól vagyok . -töröltem le az égető könnycseppet. - Tényleg.

- Hívjam át a srácokat? -sandított ismét felém előkapva a telefonját. Egy vállvonás is erőltető volt, így bólintottam. Pontosabban csak előre engedtem a fejem.

- Jess! Mi történt? Austin annyira feldúlt volt, hogy beszélni sem lehetett vele.- szaladt ki hozzám a nem tudom honnan jövő hugicám.

- Hosszú történet. -fújtam ki a levegőt. -Annyira jó hogy itt vagy! -öleltem magamhoz, mitől ismét bekönnyeztem.

- Sietnek. -szólt Niall. -Oh, szia. -erőltetett egy mosolyt miközben Taylor felé nyújtotta kezét.

- Szent Isten! -csillant föl Taylor szeme. -Niall Horan! -kapta a szája elé a kezét és kézrázás helyett inkább a nyakába vetette magát. - Oké, szóval szia. -próbált lenyugodni.

- Nem késtünk? -kopogtatott az ajtón Harry, majd megindult. Utána jött Lou, Zayn és Liam. Amint megpillantottam Liamet a karjaiba vetettem magam és ismét a zokogás kapott el.

*Liam szemszöge*

Csak a karomban tartottam remegő testét és mélyet szippantottam kellemes illatából amitől még a náthás is kidugul. Nem tudtam mi a baja, de biztos nem csak az ujját vágta el. Azért nem sírna így. Úgy döntöttem kiderítem, ezért bebicegtünk a házba, majd a kanapén egymással szemben foglaltunk helyet.

- Mi a baj? -kérdeztem szelíden, végigsimítva karján.

- Austinnak barátnője van. Ez önmagában nem is lenne baj, hisz örülök a boldog, csakhogy ez a lány Miranda. -törölte le lassan könnyeit.

- Úgyérted Miranda Cosgrove? -húztam föl a szemöldököm.

- Nem tudom hogy ki, csak azt tudom hogy smárolt Niallel és péppé vertem.

- Péppé? -nevettem föl kicsit. Erre ő is elmosolyodott.-Gyere ide, vadmacska. -mosolyogtam vissza és nagy ölelésre készültem, mikor épp megcsörrent a telefonom. -Várj egy percet. - elsétáltam a lépcső aljáig, majd kikapva zsebemből a telefont, Danielle képét láttam villogni a kijelzőn. Fölvettem egy hatalmas sóhaj kíséretében.

- Szia édes, láttam vagy hatszor kerestél. Bocsi de próbán voltam, de már ráérek, találkozni szeretnél? -hallottam a vidámsággal teli hangját a vonal végéről, de biztos voltam benne, hogy most le kell lombozzam.

- Nem Danielle! Én nem szeretnék veled többet találkozni! Szeretnélek elfelejteni... -közöltem egyhangúan.

- Mi? Mégis miért?! Liam Payne, ha ez egy vicc, nagyon rosszul jársz.

- Nem, ez nem vicc! Már nem szeretlek és legyen ennyi elég, sajnálom. -remegett meg a hangom, de erős kellett maradjak.

- Legalább annyit mondj, hogy van-e más? -ekkor már nem válaszoltam, csak kinyomtam és Jessicához sétáltam vissza.

- Megkapom az ölelésem? -kérdezte csilingelő hangon mire csak elmosolyodtam és megöleltem őt. Fejét a nyakamba fújta, így éreztem minden levegővételét. Lassan elengedett, és kifelé indult. A többiek nagyon elvoltak. Taylor be volt zsongva, hogy ott van nála mind az öt fiú. Zayn úgy nézett rá, mint az első nagy szerelmére. Ott tuti lesz valami -állapítottam meg.

* * *

- Akkor jó éjt. -köszöntünk el mindannyian, és már ott sem voltunk. Hűvös volt, annak ellenére hogy nyár van. Csak ültem a kocsiban és a fülemben lévő iPod fülhallgatója épp a Danielleel közös számunkat játszotta. Könnyek gyűltek a szemembe. Éreztem hogy még szeretem, és hazudnom kellett neki. Nos, hogy őszinte legyek igen, Jessica miatt.